"Itt egy rét a virágoké, egy a pillangók tanyája. Három réten patak siet, négyet lép a gólya lába. Ötödiken túl az erdő, erdő, ami nincs kivágva. Hatodikról tóka bámul föl az égi felhőnyájra. Hetediket domboldalon esti hűvös szellő járja. Változtasson életeden az Őrségnek hét csodája!"

____________________________________________________________________________________________________________

Hétrétország:

2014. május 11., vasárnap

Futás - A 8. hónap

Hát az ott meg mi? Csak nem egy icipici őzike? Itt? Á, az lehetetlen. Jaaa, hogy egy weimari vizsla?

A másodperc tört része alatt lasítottam le nullára, de ekkor már késő volt, a kutya észrevett. Magasra tartott fej, felemelt jobb mellső láb, egyenesen tartott farok... igazi vadász. Azt hiszem, én ebben a pillanatban zsákmányállattá váltam. 100 méter sem volt közöttünk, gazdi valahol a messzeségben körvonalazódott csak, a telefonját nyomkodta miközben cigizett. Köszi.

Visszafordulni, dombnak felfelé futni - értelmetlen... Így hát az esélytelenek nyugalmával indultam meg a kutya felé. Ha ez belém harap, akkor oda a kabátom, a rossz idős futónadrágom. Ráadásul a lábam sem szőrtelenítettem le, majd jól beégek a mentősök előtt.

A kutya szélvész módjára, ugatva vágtatott felém. Mögötte rohant és üvöltött a szőke asszony, hogy Haaalt! meg Neeein! meg Niiicht! meg hasonlók.

A kutya orra a combomat böködte, én majd betojtam, az eb meg csak csaholt. Végre befutott a gazdi is és vele együtt a [csuldigung] meg a [bőzer hund] is... nekem meg éppen egy hang sem jött ki a torkomon, úgyhogy csak a fejemet csóváltam és remegő térdekkel indultam tovább. Pedig legszívesebben odaböktem volna neki, hogy nincs olyan, hogy [bőzer hund], csak olyan van, hogy nem megfelelő gazdi. Mert ez bizony nem a kutya hibája volt.

A fenti eset óta a kutyát pórázon sétáltatják, a nő meg már úgy köszön nekem, mintha országos cimborák lennénk.

Ez a hónap - a kutyás afféromat leszámítva - futás szempontjából egy igazán jó hónap volt. Minden második napon futottam. Az útvonalon nem változtattam, mert még nem unom és nagyon tetszik. Kétszer futottam szemerkélő esőben és kétszer jó nagy szélben. A futós kabátom mindegyik esetben nagyon jól vizsgázott - változatlanul ájlavit.


Futás után a mauzóleum melletti játszótéren szoktam nyújtani, ha éppen nincs ott senki. A mászókánál jól át tudom mozgatni a tagjaimat és tudok lógni is, aminek különösen nagyon örülök.


A rendszeres sportolásnak köszönhetően kevésbé fáradok el a melóhelyen, teljesen megszűnt a vállfájásom, a hátfájásom, derékbecsípődésnek pedig se híre, se hamva. Nincsenek letapadva az izmaim. Azt pedig már csak, mint "hab a tortán" említem meg, hogy csodák csodájára a jobb térdemből eltűnt a kattogás. Ennek nagyon örülök, mert rettenetesen idegesített, amikor lépcsőzés közben csak azt hallottam, hogy katt-katt-katt. Nem fájt, de tényleg nagyon zavaró volt.


És, hogy el ne felejtsem: újabb két ember fut egy icipicit miattam is. Így már öten vagyunk :) Sok sikert és ha elfogyna az akaraterő, akkor jusson eszetekbe:

"Csak a puffin ad neked erőt és mindent lebíró akaratot!"
:)

8 megjegyzés:

Holdgyöngy írta...

Éppen délután gondolta rád, hogy régen jelentkeztél. Olvasgattam a kalandjaidat a másik blogon. Szerencsésen megúsztad a kutyakalandot. Kell a testmozgás, tudom, csak én elhanyagoltam mostanában. Gratula a kitartásodhoz.

Kavics írta...

Többször gondoltam rá és már akartam is kérdezni, hogy nem szoktál kutyákkal találkozni... de igen. Nekünk is volt már többször hasonló esetünk és sokszor képtelenség, hogy milyen reakciók jönnek, ha a pórázra/szájkosárra hívjuk fel a figyelmet..:-(
Sosem a kutyákkal van a baj...sosem!

J. írta...

Holdgyöngy, köszönöm. Remélem, azért nem túl elrettentőek számodra a munkás napjaim. A kitartásom nagyrészt annak köszönhető, hogy itt szinte csak magammal kell foglalkoznom. Próbálom a lehető legjobban kihasználni ezt a "nemnormális" időszakot.

J. írta...

Kavics, igazad van, sosem a kutyákkal van a baj. Sok kutyás azt hiszi, hogy a kutyája jól nevelt meg hogy ő ismeri a kutya reakcióit, aztán egy éles helyzetben kiderül, hogy mégsem. Hiába, nem minden kutyatartó született Martin Rütter... sajnos.
Itt a faluban szerencsére kevés a kutya. A trollok nem nagyon tartanak kutyát. Lent a városban, ahol sok olasz él, jóval több a kutya is. (Én úgy tapasztaltam, hogy ők valahogy jobban szeretik a kutyák/macskák társaságát.)
Remélem, nektek sem lesz több ilyen esetben részetek!

Kavics írta...

Óh, ha a kutyatartók fele M. Rütter-hez hasonló lenne, már boldog lennék, mi több szívesen leállnék velük beszélgetni. Nagyon jó fejnek tartom! Láttad már a show műsorait is??? Hatalmas!
Nálunk rengeteg a kutya és a meggondolatlan gazda is..:-(

J. írta...

Láttam és én is nagyon bírom a palit. Viccesen hangozhat, de a kutyás tanácsai nekem is segítettek Lehivel kapcsolatban :)

Ja, a "falun kevés a kutya" témát frissíteném a mai futásommal: az almás paraszt kutyája az erdőben banditázott, felügyelet nélkül. Izomból elkezdett ugatni, amikor meglátott és tett pár nem túl barátságosnak tűnő lépést felém. Nem mertem addig futni, ameddig szoktam. A végén mégis csak új útvonalat kell keresnem? Ez egyre veszélyesebbnek tűnik :(

Timi írta...

Jó hogy írsz a futásról mert kezdek lustulni. Ha javul az idő mennem kell nehogy feladjam ..

J. írta...

Timi, ne add fel! Pár hónap és tök jó lesz, meglátod! Most nekem is két nap szünetet kellett beiktatnom, iszonyat szél van.

Megjegyzés küldése

 

Design by Amanda @ Blogger Buster