"Itt egy rét a virágoké, egy a pillangók tanyája. Három réten patak siet, négyet lép a gólya lába. Ötödiken túl az erdő, erdő, ami nincs kivágva. Hatodikról tóka bámul föl az égi felhőnyájra. Hetediket domboldalon esti hűvös szellő járja. Változtasson életeden az Őrségnek hét csodája!"

____________________________________________________________________________________________________________

Hétrétország:

2014. május 29., csütörtök

Őrállók napja


2014. május 25., vasárnap

Koppány, Csenge, Amazon és Szende

Van még egy madárfészek, amit figyelemmel kísérek :) ITT.

Kerecsensólymok. Csodaszépek. Koppány a hím, Csenge a tojó, Amazon a kislányuk, Szende a kisfiuk.

"Hivatalosan" a kislányt Csillagnak, a kisfiút Csanádnak hívják, de EZEN az oldalon Amazon és Szende néven emlegetik őket, mert ezek a nevek jobban illenek a kicsikhez... szóval Amazon Csillag és Szende Csanád... :)

Sajnos azt nem láttam, amikor a fiókák kibújtak a tojásból, de sok más érdekességet igen, például:
- amikor Koppány meg akarta etetni a kicsiket, de Csenge elhajtotta a fészekből, nem engedte neki, hogy etessen, az etetés az anya feladata
- amikor elvitték a fiókákat gyűrűzésre
- amikor visszahozták őket, Amazon a jobb lábára, Szende a bal lábára kapott gyűrűt
- amikor a kicsik egyedül próbáltak falatozni a fészekben hagyott madárcafatokból
- amikor a kicsik elkezdték bontogatni a már szép tollas szárnyaikat és közben csetlettek-botlottak...

És még sorolhatnám hosszasan, mert minden nap egy újabb csoda.

2014. május 19., hétfő

Fekete gólya

Talán már több, mint 15 év is eltelt azóta, hogy életemben először láttam egy fekete gólyát egy gemenci földúton, egy hatalmas nagy pocsolya túloldalán... Máig nem tudom felidézni, hogy pontosan hol is volt az az út. Lehet, hogy már nem is létezik...

Iszonyatosan durva pusztításokat végeztek azon a környéken útépítés címén. Ki kell vágni egy rakat fát? Ja, hogy itt őzek meg talán még szarvasok is szoktak vonulni? Nem számít! Éljenek az új autópályák, éljenek az új autóutak! Valakinek biztos nagyon megérte és biztos sokan tapsoltak is hozzá.

Nekem speciel baromira nem tetszik az egész. Teljesen felborították a természet rendjét... a szülőfalum és Szekszárd közötti területen egészen biztosan... félelmetes pénzszórás, félelmetes pénzlenyúlás és félelmetesen szar úthálózat. Szerintem.

A fekete gólya sokkal félénkebb madár, mint a fehér gólya. Természetes környezetében látni nagy esemény. Remélem, lesz még benne részem.

Pár napja tudtam meg, hogy létezik egy webkamera (ITT), amelyen keresztül bepillantást nyerhetünk egy keselyűsi (Keselyűs a Gemencben van) fekete gólya család életébe. A kamera sajnos csak állóképet közvetít, de így is nagyon szuper.

A három grácia... vagy igen, vagy nem.
Május 11-én és 12-én keltek ki a tojásból.
Ez a kép május 19-én készült.

A szülők egymást váltva őrködnek, melegítik őket, hordják a táplálékot.

Reggeli gólyapapa módra.
Gyorsan, gyorsan!
Én is, én is!
Ezt már nem kéritek?
Volt halacska...
... nincs halacska.
Mindketten nagyon jól tudják, hogy mit kell csinálniuk. Ügyesen teszik a dolgukat.

Gyerekek, mama, papa.

Trolliában nincsenek gólyák. ("Enyhe" túlzással úgy is fogalmazhatnék, hogy a trollokat még a ők is elkerülik.) A gyereket ennek ellenére itt is a gólya hozza. Ha újszülött érkezik, gólyát raknak a tetőre...


...vagy éppen oda, ahová tudnak...


Egyszer láttunk egy akkora, de akkora gólyát egy kétszárnyas kapura felerősítve... nagyobb volt, mint én. Olasz kisbabát hozott. Sajnos nem készült fénykép, pedig volt mit nézni rajta.

2014. május 18., vasárnap

A kis hajótörött

Lehikém 10 év 8 hónap után, életében először megfürdött... nem szándékosan... baleset történt... beleesett a kádba... a kád meg tele volt habbal és vízzel...

Lehi nagyon kíváncsi. Ha valaki fürdik, ő pár perc múlva megjelenik a fürdőszobában, felül a kád szélére és bámulja a vizet. De az is előfordul, hogy befekszik a mosdóba és onnan bámul. Ha az ember kidugja a kád szélénél a vízből, a habok közül az ujját, ő megpróbálja elkapni. Ha pedig folyik le a víz a lefolyón, az szinte teljességgel megbabonázza.

Ha üres a fürdőkád, előszeretettel hempereg benne vagy játszik a dugóval. Ha nem üres a kád, akkor:

Itt éppen a mosnivalót válogattam szét.
Csak egy pillanatra fordítottam hátat.
Nagyon oda kell figyelni arra, hogy mi kerül be a mosógépbe.

Most az történt, hogy a kád tele volt fürdővízzel, ő bement a fürdőszobába... csörömpölés... innentől kezdve pedig csak találgatás...

Felugorhatott a kád szélére, aztán megcsúszhatott és így huppanhatott bele a vízbe... csak a kis feje látszott ki ő meg csak kapálózott és taposta a vizet, de szó szerint kicsúszott a talaj a lába alól. Túl sok volt a víz, túl csúszós volt a kád széle, nem tudott kimászni, folyton visszacsúszott... az oltalmazó kéz villámgyorsan kimentette.

Nem tudom, ki ijedhetett meg jobban, akit kimentettek vagy aki kimentette?

Sokkosan, csurom vizesen lépegetett szegény cica a járólapon és azt sem tudta, hogy most mi van... csak csöpögött belőle a víz... ázott kis verebem, vizesen nagyon vékonyka, a lábai olyanok, mint a pálcikák... Elég viccesen nézhetett ki, csak a feje volt száraz... kis rajzfilmfigurám... fénykép nem készült.

Szerencsére vizet nem nyelt és a nyári bundája is gyorsan megszáradt. Az ijedtségen kívül más baja nem lett. Hamar túltette magát a történteken, mert a száradást követően egyből elkezdett csintalankodni... éppen nagy vadásznak képzelte magát.

És hogy vizes keretet adjon a napnak, késő este mi történt? Nem tudott felugrani az ablakpárkányra - kicsi volt a lendület, nagy a pocak - visszahuppant... egyenesen a vizes tálkájába... Olyan kis, kis, kis... egyemmeg :)

2014. május 17., szombat

Yvette tombolt

Több száz kilométerre lenni a háztól és a telkektől kész agyrém. Főleg akkor, ha vihar van otthon. A legjobban attól félek, hogy a ház előtt magasodó óriási tuják rádőlnek a tetőre. Az Yvette névre keresztelt mediterrán ciklon nálunk is pusztított.

Szerencsére a házunknak semmi baja, viszont két fának annyi.

Lehet, hogy meg lehet menteni.
A kiskapu megúszta.
Örülünk, hogy "csak" ez a két fa veszett oda. Azt még nem tudjuk, hogy Maráckán mit alkotott a vihar, de reménykedünk, hogy ennyivel megúsztuk.

2014. május 11., vasárnap

Futás - A 8. hónap

Hát az ott meg mi? Csak nem egy icipici őzike? Itt? Á, az lehetetlen. Jaaa, hogy egy weimari vizsla?

A másodperc tört része alatt lasítottam le nullára, de ekkor már késő volt, a kutya észrevett. Magasra tartott fej, felemelt jobb mellső láb, egyenesen tartott farok... igazi vadász. Azt hiszem, én ebben a pillanatban zsákmányállattá váltam. 100 méter sem volt közöttünk, gazdi valahol a messzeségben körvonalazódott csak, a telefonját nyomkodta miközben cigizett. Köszi.

Visszafordulni, dombnak felfelé futni - értelmetlen... Így hát az esélytelenek nyugalmával indultam meg a kutya felé. Ha ez belém harap, akkor oda a kabátom, a rossz idős futónadrágom. Ráadásul a lábam sem szőrtelenítettem le, majd jól beégek a mentősök előtt.

A kutya szélvész módjára, ugatva vágtatott felém. Mögötte rohant és üvöltött a szőke asszony, hogy Haaalt! meg Neeein! meg Niiicht! meg hasonlók.

A kutya orra a combomat böködte, én majd betojtam, az eb meg csak csaholt. Végre befutott a gazdi is és vele együtt a [csuldigung] meg a [bőzer hund] is... nekem meg éppen egy hang sem jött ki a torkomon, úgyhogy csak a fejemet csóváltam és remegő térdekkel indultam tovább. Pedig legszívesebben odaböktem volna neki, hogy nincs olyan, hogy [bőzer hund], csak olyan van, hogy nem megfelelő gazdi. Mert ez bizony nem a kutya hibája volt.

A fenti eset óta a kutyát pórázon sétáltatják, a nő meg már úgy köszön nekem, mintha országos cimborák lennénk.

Ez a hónap - a kutyás afféromat leszámítva - futás szempontjából egy igazán jó hónap volt. Minden második napon futottam. Az útvonalon nem változtattam, mert még nem unom és nagyon tetszik. Kétszer futottam szemerkélő esőben és kétszer jó nagy szélben. A futós kabátom mindegyik esetben nagyon jól vizsgázott - változatlanul ájlavit.


Futás után a mauzóleum melletti játszótéren szoktam nyújtani, ha éppen nincs ott senki. A mászókánál jól át tudom mozgatni a tagjaimat és tudok lógni is, aminek különösen nagyon örülök.


A rendszeres sportolásnak köszönhetően kevésbé fáradok el a melóhelyen, teljesen megszűnt a vállfájásom, a hátfájásom, derékbecsípődésnek pedig se híre, se hamva. Nincsenek letapadva az izmaim. Azt pedig már csak, mint "hab a tortán" említem meg, hogy csodák csodájára a jobb térdemből eltűnt a kattogás. Ennek nagyon örülök, mert rettenetesen idegesített, amikor lépcsőzés közben csak azt hallottam, hogy katt-katt-katt. Nem fájt, de tényleg nagyon zavaró volt.


És, hogy el ne felejtsem: újabb két ember fut egy icipicit miattam is. Így már öten vagyunk :) Sok sikert és ha elfogyna az akaraterő, akkor jusson eszetekbe:

"Csak a puffin ad neked erőt és mindent lebíró akaratot!"
:)
 

Design by Amanda @ Blogger Buster