"Itt egy rét a virágoké, egy a pillangók tanyája. Három réten patak siet, négyet lép a gólya lába. Ötödiken túl az erdő, erdő, ami nincs kivágva. Hatodikról tóka bámul föl az égi felhőnyájra. Hetediket domboldalon esti hűvös szellő járja. Változtasson életeden az Őrségnek hét csodája!"

____________________________________________________________________________________________________________

Hétrétország:

2014. április 30., szerda

Salföldön

Azt hittem, hogy a februári salföldi kirándulásunkról már írtam, de ez bizony kimaradt. Eddig.

Ilyen szép hajnalra ébredtünk.
Vonattal mentünk. Én szokásomhoz híven Balatonfüred után bealudtam, Ábrahámhegy előtt pedig felébredtem.

A Salföld felé vezető...
... februárra nem jellemző virágáradattal övezett...
... úton.
Irány a falu!
Még Salföld határában...
... a kőtengernél megreggeliztünk.
A megunhatatlan menü: füstölt kolbász, paprika vagy paradicsom vagy éppen újhagyma, kifli és tea.

Salföld.
Salföldön lenni, az utcákat járni, bekukucskálni az udvarokra egy kicsit olyan, mintha visszamennénk az időben. Jó itt lenni.

Egy valami viszont nagyon nyomaszt: a falu nem él. Rengeteg házat szívvel-lélekkel és persze sok-sok pénzzel felújítottak fővárosiak, külföldiek, értelmiségiek, szellemi szabadok, művészemberek, de a házakba élet nem költözött...

A Balaton-felvidék a rendszerváltás után bizonyos körökben divattá vált. Presztízsértékű lett a környéken házat birtokolni. Ennek következtében a többi felvidéki településsel karöltve, Salföld szép lassan üdülőfaluvá változott. Egy üdülőfalut nagyon vékony ösvény választ csak el egy szellemfalutól... Reméljük a legjobbakat!

Salföldi feszületek.
Kisétáltunk a Természetvédelmi Majorhoz. A február ellési időszak, gondoltuk hátha látunk valami maszületettet.

Upsz, ott van valami!
Kis hosszú lábú...
... és a kispajtások.
Szigorú felügyelet alatt.
Kajaidő kicsiknél.
Kajaidő nagyoknál.
Közben persze elképzeltük, hogy falun élünk, hogy a saját állatainkkal foglalatoskodunk, a saját földünket túrjuk és a többi, és a többi, és a többi... Aztán elindultunk haza.

Zárásképpen találkoztunk egy cicával...
... és két kutya...
... portréjával.

6 megjegyzés:

Kavics írta...

Sajnos egyre több szellemfalu van/lesz odahaza...
2/3...???

Jók a kutyás táblák :-)

J. írta...

Nagyon sajnos.

A kutyás táblán én majdnem behaltam :) Egyébként a fekete kutya ugyanolyan jámbornak tűnt, mint a fehér.

Kavics írta...

áh, az ördög maga...:-)

J. írta...

:))

Timi írta...

a kutyás tábla mekkora ötlet ! :)

J. írta...

:)

Megjegyzés küldése

 

Design by Amanda @ Blogger Buster