"Itt egy rét a virágoké, egy a pillangók tanyája. Három réten patak siet, négyet lép a gólya lába. Ötödiken túl az erdő, erdő, ami nincs kivágva. Hatodikról tóka bámul föl az égi felhőnyájra. Hetediket domboldalon esti hűvös szellő járja. Változtasson életeden az Őrségnek hét csodája!"

____________________________________________________________________________________________________________

Hétrétország:

2014. március 20., csütörtök

Jogosítványom

Lejárt... idestova több, mint 10 éve :) Mivel nem volt autónk, ezért nem is igazán foglalkoztam vele. Amikor viszont tudatosult bennem, hogy jé, ez lejárt és úristen már mikor... akkor, kicsit beparáztam. Féltem, hogy nem tudom meghosszabbíttatni, ha nem vizsgázom le újra. De csodák csodájára csak orvosi alkalmassági vizsga kellett hozzá és voálá, újra van jogosítványom.

Ezelőtt nem igazán fűlött a fogam a vezetéshez, mert eléggé megviselt, hogy anno egy tojáshéjafenekéndeőbizonyrendőr miatt koccanásba keveredtem. A baj az volt, hogy rögtön az eset után nem ültem újra kormány mögé, mert nem mertem... mondjuk céges kocsikat leszámítva nem is nagyon lett volna mit vezetnem. Meg igazán nem nógatott senki sem, hogy de tessék már vezetni, kérem!

Nem úgy, mint most.

Egészen a tavalyi évig úgy gondoltuk, hogy nekünk nem kell autó, megvagyunk nélküle. Rengeteg kényelmetlenség és másoknak kifizetett fuvarok árán tényleg meg is voltunk nélküle és valahogy csak-csak megoldottuk az életünket 2 ország között. Amikor viszont közeledtünk a hazaköltözésünk felé, tudtuk, hogy nem halogathatjuk tovább. Elérkezett az idő, kell vennünk egy kocsit.

A legjobb választás.
Amint megigényeltem a jogsim, Maci nem hagyta, hogy ne vezessek. Tisztában volt vele, hogy ha most nem kezdek el dolgozni azon, hogy felülkerekedjek a koccanás okozta félelmeimen, akkor már sosem. Jó, hogy nógatott. Azt mondják, a vezetés olyan, mint az úszás vagy a biciklizés, nem lehet elfelejteni. Hahaha. Úszni nem tudok, de bicajban jó vagyok :))

Csak azt sajnálom, hogy nem kezdtük el már jóval korábban ezt a terápiát.

4 megjegyzés:

Holdgyöngy írta...

Ezt már megtanultam én is, sajnos vénségemre, hogy a félelmekkel szembe kell menni. S igaza van Macinak, addig kell a vasat verni, amíg meleg. (Ezt meg a kolléganőmnél láttam, nem így történt, máig sem vezet.)

J. írta...

Igazad van. Szembe kell menni, még ha nehezebb is, mint homokba dugni a fejünk.

Timi írta...

Menni fog! Csak az eleje nehéz! Én hasonló okok miatt hanyagoltam kb. 5 évig.

J. írta...

Timi, elég motiválóan hatott rám az is, amikor olvastam, hogy mennyire szeretsz kocsival járni dolgozni. Gondoltam is, milyen jó lenne, ha... Úgyhogy remélem, tényleg menni fog. Egyelőre ott tartok, hogy a világ legtürelmesebb és legnyugodtabb navigátorával az oldalamon bármennyi km-t hajlandó vagyok levezetni (nagyjából 20 napnyi vezetés és 1500 km-t van mögöttem), de egyedül még nem mernék menni sehova sem. Meg persze itt van még a parkolás is... öhöm, öhöm... ;)

Megjegyzés küldése

 

Design by Amanda @ Blogger Buster