A késő délutáni horgászaton felbuzdulva másnap jó korán újra Tihany felé vettük az irányt... mit nekünk időjárás-előrejelzés... mit nekünk szél...
Alsóörs határában aztán eszünkbe jutott, hogy a csontik - ugyanúgy, mint előző nap - ma is otthon maradtak. Még jó, hogy nem a Gödrösnél vettük csak észre :)
 |
| Amíg a szárnysegédem előkészült... |
 |
| ... én bóklásztam. |
Alighogy bedobtuk a cájgot, jöttek is a miniatűr halacskák. Csak az volt a baj, hogy a halakkal együtt a szél is megérkezett és felverte a hullámokat. Összepakoltunk, mert teljesen lehetetlenné vált a horgászás. Elgurultunk még a révhez megnézni, hogy arrafelé milyen a víz és hogy horgászik-e valaki. És igen, volt ott pár elvetemült figura, akik próbálkoztak, jó messzire kellett hajigálniuk.
Fél óra alatt olyan szél kerekedett, hogy csak lestem. Kis túlzással azt is mondhatnám, hogy akár Hawaii-on is lehettünk volna, olyan szép tarajos hullámokat korbácsolt a szél... kár, hogy nem szörfözünk :)
Hazafelé menet még megálltunk Tihany végében, hogy teljesítsünk a "Holdgyöngy-küldetést". Megtaláltuk a kertet... pontosabban a házat, aminek a kertjét az utcáról nem lehet látni.
 |
| Ez az a ház. |
 |
| Kőkutyák őrzik a bejáratot. |
 |
| Ennyi látszik csak a kertből. |
A ház egy olyan utcában van, ahová a góglisautó nem ment be fényképeket készíteni
- erre is van egy elméletem, de nem írom le, mert a végén még rámsütik, hogy bolond vagyok - úgyhogy mi sem időztünk ott sokáig... Ez volt a mások kertje.
Ez pedig a mi kertünk telis-tele sípolóval:
 |
| Ez a MI kertünk. |
7 megjegyzés:
Ó, köszönöm nektek. Legalább ennyit láttam, megvan, s még a növények is, ahogy látom. S érzem a nyáron nekem is el kell mennem, megnézni. Mindkettőtöknek igen nagy köszönet. Ez már őrségi fotó, a házatoknál, ugye?
S ahogy nézem, lepörög előttem a történet, többször elolvastam a könyvet.
Klassz kis képek, a Kert és a ház nagyon tetszik, a Balaton meg mindig......, ez a miénk!
Holdgyöngy, mi köszönjük a megbízást :) Újabb információkkal lettünk gazdagabbak általad. Egyébként úgy tudom, hogy a házaspárnak nem voltak örökösei, így a tihanyi ház is a vagyonukat kezelő alapítványhoz tartozik.
Igen, az utolsó kép az a házunknál készült.
Ella, a Balaton nekünk is mindig, Tihany meg különösképpen, mert annyi, de annyi csoda van ott.
Kicsit kutakodtam a neten, éppen a kőkutyákról (is) írtak. Azt tudtam, hogy alapítványhoz került, akkor is lehet sokféle a sorsa. (A házban lakott egy hölgy, mindig tacskói voltak, hirtelen halt meg. Lakást adott a kutya gondozásáért. Egy darabig láttam, hogy vezetgették, Azóta sem..., nem tudom mi lett a sorsa?) Szemem előtt a könyv, a filagória tele rózsákkal, de látom szép állapotban van a kert. Úgy szerették, s a feleség rengeteg munkát ölt bele. Olvasd el a könyvet, ha teheted, s ha érdekel.
Akkor lenne jó megnézni a házat és a kertet, amikor virágba borul minden. A könyvet igyekszem majd elolvasni, az interneten már láttam belőle pár oldalt.
Megjegyzés küldése