"Itt egy rét a virágoké, egy a pillangók tanyája. Három réten patak siet, négyet lép a gólya lába. Ötödiken túl az erdő, erdő, ami nincs kivágva. Hatodikról tóka bámul föl az égi felhőnyájra. Hetediket domboldalon esti hűvös szellő járja. Változtasson életeden az Őrségnek hét csodája!"

____________________________________________________________________________________________________________

Hétrétország:

2014. április 30., szerda

Salföldön

Azt hittem, hogy a februári salföldi kirándulásunkról már írtam, de ez bizony kimaradt. Eddig.

Ilyen szép hajnalra ébredtünk.
Vonattal mentünk. Én szokásomhoz híven Balatonfüred után bealudtam, Ábrahámhegy előtt pedig felébredtem.

A Salföld felé vezető...
... februárra nem jellemző virágáradattal övezett...
... úton.
Irány a falu!
Még Salföld határában...
... a kőtengernél megreggeliztünk.
A megunhatatlan menü: füstölt kolbász, paprika vagy paradicsom vagy éppen újhagyma, kifli és tea.

Salföld.
Salföldön lenni, az utcákat járni, bekukucskálni az udvarokra egy kicsit olyan, mintha visszamennénk az időben. Jó itt lenni.

Egy valami viszont nagyon nyomaszt: a falu nem él. Rengeteg házat szívvel-lélekkel és persze sok-sok pénzzel felújítottak fővárosiak, külföldiek, értelmiségiek, szellemi szabadok, művészemberek, de a házakba élet nem költözött...

A Balaton-felvidék a rendszerváltás után bizonyos körökben divattá vált. Presztízsértékű lett a környéken házat birtokolni. Ennek következtében a többi felvidéki településsel karöltve, Salföld szép lassan üdülőfaluvá változott. Egy üdülőfalut nagyon vékony ösvény választ csak el egy szellemfalutól... Reméljük a legjobbakat!

Salföldi feszületek.
Kisétáltunk a Természetvédelmi Majorhoz. A február ellési időszak, gondoltuk hátha látunk valami maszületettet.

Upsz, ott van valami!
Kis hosszú lábú...
... és a kispajtások.
Szigorú felügyelet alatt.
Kajaidő kicsiknél.
Kajaidő nagyoknál.
Közben persze elképzeltük, hogy falun élünk, hogy a saját állatainkkal foglalatoskodunk, a saját földünket túrjuk és a többi, és a többi, és a többi... Aztán elindultunk haza.

Zárásképpen találkoztunk egy cicával...
... és két kutya...
... portréjával.

2014. április 26., szombat

A másik blogom

Egy kényszerszobalány naplója.

Pár éve kezdtem el írni. Hol aktívabban, hol passzívabban. Egy kicsit személyesebben, egy kicsit szabadabban.

Vannak olyan történetek, amiket a Hétrétország kapujában blogom nem bír el és bevallom, nem is szívesen osztanám meg őket az egész világgal, de úgy gondolom, kár lenne nem lejegyezni őket. Mert talán egyszer, ha a trolliai évek már csak feledésbe merülő emlékek lesznek, akkor talán bele-beleolvasok majd és elkuncogok vagy éppen elszörnyülködök a történeteken.

Meghívós blog.

Ha valaki dolgos hétköznapjaimban velem tartana, akkor az kérem, hogy egy megjegyzés formájában hagyja meg itt az e-mail címét, ahová a meghívót küldhetem.

2014. április 22., kedd

Egy nyár Magyarországon

Lehet, hogy nem vagyok teljesen százas, de szeretem a német filmeket. Igen, igen, a Tatortot is :) Nemrég a ZDF-en vetítettek egy filmet, aminek a címe:

"Ein Sommer in Ungarn"


Magyar vidéki idillke. A nagy magyar valósághoz aligha van köze, de azért egy jó kis könnyed filmecske, nagyon szép képekkel - javarészt Szentendrén a Skanzenben forgatták.

2014. április 18., péntek

J. C.



2014. április 12., szombat

Futás - A 7. hónap

Újra Trolliában, de most 300 méterrel feljebb kerültem, 600 méterrel a tengerszint fölé. Amikor visszajöttem ide tudtam, hogy nem lesz egyszerű új, jól futható útvonalat találnom. Itt a faluban vagy hegyre fel, vagy hegyről le vezetnek az utak. Gondolkodtam azon, hogy lebuszozhatnék a városba, ahol régen laktunk, hogy síkabb terepen fussak, de akkor az utazással több időm menne el, mint amennyit futással töltenék, így ez az ötletem ugrott. Egyre nyilvánvalóbbá vált számomra, hogy nem marad más választásom, meg kell küzdenem az emelkedőkkel és a lejtőkkel. Bántam is meg nem is.

Otthon szinte már megerőltetés nélkül futottam le a 8 km-t. Éreztem, hogy lassan változtatnom kell - vagy az iramon, vagy a távon, vagy az útvonalon - mert az nem jó, ha nincs terhelés. Én nem fogyási célzattal kezdtem el futni, "csak" túl akartam élni egy nehéz időszakot - és nem mellékesen javítani az állóképességemen. Sokat voltam egyedül és kellett valami, ami átlendít és amivel gyorsabban telnek a napok.

A keresgélésem eredményeképpen végül egy, az otthoninál jóval rövidebb és egyben jóval nehezebb útvonalat sikerült találnom. A túratervezős program szerint a táv oda-vissza nagyjából 5 km hosszú, a legmagasabb pontja 630, legalacsonyabb pontja 570 méteren van.

Az elején - ugyanúgy, mint tavaly szeptemberben, amikor elkezdtem - minden nap futottam és csak 2 hét után váltottam arra, hogy egyik napon futok, másik napon pihenek. Egy hét kellett ahhoz, hogy odafelé gyaloglás nélkül végigfussam a távot. Még egy hét kellett ahhoz, hogy visszafelé se kelljen gyalogolnom. Az emelkedőket változatlanul nem szeretem, viszont végre megint érzem, hogy dolgozik a szívem és dolgoznak az izmaim.

A képek futás közben, telefonnal készültek, úgyhogy ahhoz mérten tessék nézni őket.

A faluból kiérve.
Mögöttem a falu.
A képen nem látszik, de ez egy hosszú, kellemes kis lejtő,
ami a másik irányból érkezve nagy kihívást jelent.
Ide is képesek voltak almafát telepíteni.
Ahol keresztet vetek.
Melyik úton menjek tovább?
Magánút - csak saját felelősségre!
Mi vár...
...a kanyar után?
Ez a csoda.
Egy kis rét, egy kis almaültetvény... mi más.
Egy elég húzós kaptató után mindjárt a táv feléhez érek.
Eddig futok.
A kanyaron túl, a fák mögött egy fekete-fehér kutya az úr.
Indulás vissza!
Ebben a hónapban a legnagyobb sikeremnek az emelkedők leküzdésén túl azt tartom, hogy egy kicsit az én hatásomra Maci is és az egyik blogtársam is elkezdett futni. Sok sikert és kitartást Nektek!!!

2014. április 4., péntek

Jelek

Abban a pillanatban, amikor megéreztem azt a vaníliára emlékeztető, édeskés, virágos illatot, ami egy szempillantás alatt elvarázsolt és boldogsággal, szeretettel töltötte meg minden porcikámat, nos akkor, abban a pillanatban még nem jutott el a tudatomig, hogy ez miért is történt velem és miért pont azon a helyen történt, ahol történt...

Futóútvonalam itt halad el.
Odafelé és visszafelé is keresztet vetek itt.
Nem tudom megmagyarázni, hogy miért.
Csak este, amikor újra lepörgettem magamban az aznapi eseményeket, csak akkor döbbentem rá, hogy a mamám napra pontosan 10 éve nincs már közöttünk...

Sajnos a papám nem tudta pontosan megmondani, hogy
mikor készült ez a kép.
Velem van.
 

Design by Amanda @ Blogger Buster