"Itt egy rét a virágoké, egy a pillangók tanyája. Három réten patak siet, négyet lép a gólya lába. Ötödiken túl az erdő, erdő, ami nincs kivágva. Hatodikról tóka bámul föl az égi felhőnyájra. Hetediket domboldalon esti hűvös szellő járja. Változtasson életeden az Őrségnek hét csodája!"

____________________________________________________________________________________________________________

Hétrétország:

2014. március 22., szombat

Őrségben 2.

Villámlátogatás volt ez is, akárcsak az első, de látnunk kellett még egyszer együtt a kertet, a házat, hogy legyen miből töltekezni akkor, ha majd úgy érezzük, kicsit nehezebben telik az idő.

Szombaton mentünk Őriszentpéterre és "Ha szombat, akkor nézzük meg a termelői piacot!" jelszóval el is indultunk a piac irányába. Ahogy közeledtünk a focipálya felé, egyértelművé vált számunkra, hogy végérvényesen beköszöntött a tavasz.

"...négyet lép a gólya lába..."
Majdnem sikerült, amit akartam.
Nem várta ki, amíg beállítom a gépet, hazarepült.
Szala. Zala.
Virágszőnyeg.
A Helyi Termelői Piacot szombat délelőttönként az őriszentpéteri focipálya mellett tessék keresni!

Vedd a helyit! Védd a helyit!
 Legnagyobb örömünkre aznap BARATELLA is árulta a portékáit.

Baratella...
... és az ő saját készítésű termékei: sajtos tallér, grillázs, szörp, lekvár...
Tessék megkóstolni, isteni finomak!
A ráadás: Baratella házi készítésű bonbonjai.
Mi sajtos tallért és grillázst vettünk tőle és mellé házi készítésű bonbonokat kaptunk ajándékba. Baratella aznap minden vásárlójának ilyen finomságokkal kedveskedett.

A Pass Méhészet asztala mellett képtelenség szó nélkül továbbmenni. Nekünk sem sikerült,  csak kóstoltunk és kóstoltunk és kóstoltunk....

Varázslatos ízek, nehéz volt választani.
Végül fokhagymás fűszermézet, gesztenyés, cappuccinós, sütőtökös mézkrémeket vettünk.
A csokoládésat és a többit majd legközelebb :)
Két hónapos pihe-puha szeretetcsomag a piacon.
A piac után elindultunk a kulcsért, de előtte még gyorsan ettünk pár falatot a parkban. Annál a padnál piknikeztünk megint, amelyiknél anno a ház megvétele után, csak akkor vagy 20 fokkal hidegebb volt.

A meleg tea és a szendvics ugyanolyan jól esett most is, mint akkor.
Nem akartunk zavarni, de sikerült szépen elidőznünk a házunk előző tulajdonosainál, ami nem is csoda, hiszen nagyon kedves és vendégmarasztaló fogadtatásban volt részünk megint. A srácok is otthon voltak, így őket is megismerhettük és végre találkozhattunk azzal az emberrel, akivel eddig csak e-mailen értekeztünk és akinek nagyon sokat köszönhetünk, hiszen nagy terhet vesz le a vállunkról azzal, hogy gondját viseli a portánknak addig, amíg másképp nem alakulnak a körülményeink.

Egy kisebb városnézős kitérővel elindultunk a házhoz. Őriszentpéter határában, az Árpád-kori templom mellett ahol többek között ilyen jó tanácsok díszítik a templom belső falait,

"Az asszonyiállat az ő urát el ne hadgya"
megálltunk egy kis láblógatásra... pontosabban volt még pár zsemlénk, így ebéd gyanánt megkóstoltuk a mézkrémeket.

Gesztenyés mézkrémes zsemle, mennyei!
Előző héten, amikor a háznál jártunk, nagyon hiányoltam a fűben megbújó ibolyákat. Azt gondoltam, nekünk nincs is ibolyánk és majd úgy kell hoznunk, hogy legyen, erre tessék:

Mégis vannak ibolyáink.
Halványabb is, élénkebb is.
Úgy látszik, az Őrségben pár héttel később kezd nyílni az ibolya, mint a Balaton mellett. Ennyire más a klíma.

Bent a házban megint méricskéltünk, mert időközben sikerült megálmodni, hogy milyen konyhát szeretnék...álmok, álmok... de a lényeg: mindennek lesz helye.

Közben észrevettük, hogy nem vagyunk egyedül:

Jól érzik magukat nálunk.
Szeretem nagyon a régi padlásokat. Gyerekkoromban az egyik legkedvesebb olvasmányom A padlásszoba kis hercegnője című könyv volt :) Talán nem véletlen az sem, hogy a házunkban is a padlás az egyik legkedvesebb helyem.


Miután mindent jól átbeszéltünk, és miután - kis túlzással - majdnem beszakadt alattam a padlás, elindultunk, hogy visszavigyük a kulcsot. Vendéglátóinkkal beszélgettünk a házról, meg a tervekről. Azt gondolom, hogy nekik sem mindegy a ház sorsa, jövője és ez nagyon jó érzéssel tölt el. Jó volt náluk lenni, tetszik ahogyan élnek. A végére a srácok is szépen belemelegedtek a sztorizgatásokba, jó sokat nevettünk. Gyorsan elrepült ez a nap, indulnunk kellett haza, de az biztos, hogy a lelkünk egy darabkája az Őrségben maradt.

Amikor otthon beléptünk az ajtón volt ám nagy nyávogás, dorombolás, bújás, cipőhöz dörgölőzés és kíváncsiskodás:

Minőségbiztosítási...
...főfőellenőr.
Baratella sajtos tallérja, grillázsai
és az ajándék bonbonok.
És ezt mind-mind nekem hozták :) !
Vagy mégsem?!

13 megjegyzés:

kavics írta...

Milyen szép nap, tele gyönyörűséggel és finomsággal... és Baratellát is felismertem! :-)
Tavaly Tatán a lehalászáskor mi is végig kóstolgattuk egy méztermelő ajánlatait, mennyi információt kaptunk az ízek mellé. Most előjött a sok-sok emlék :-)
Várom majd a beszámolót (is) A padlásszoba hercegnője visszatér részről... :-)

Holdgyöngy írta...

Látod, én még mindig nem találkoztam Ellával! Pedig hányszor elterveztem a piaclátogatást. Egyébként itt jóval lemaradottabb a természet, mint pl. Baranyában is. El-elnézem a blogokon, sőt város és a falu közt is van kb. két hetes különbség. Nagyon jó, ha így számíthattok a volt tulajdonosokra,m ezt én a háznál élem a szomszédainkkal. Lehelke szürke színű vagy orosz kék macska?

J. írta...

Kavics, A padlásszoba hercegnője visszatér... marhajó könyvcím lehetne, most jól megnevettettél! (Lehet, hogy lenyúlom egy bejegyzés erejéig :))
Lesz beszámoló (priv.), csak egyelőre nem érem utol magam. Egyébként a méztermelőtől mi is sok jó tanácsot kaptunk.

J. írta...

Holdgyöngy, remélem, minél előbb összejön a találkátok! Tényleg nagyjából két hetes lemaradás van.
A mai világban csoda, hogy még léteznek az ilyen emberi kapcsolatok... én mindig ledöbbenek, mert mi még a legszűkebb környezetünkben sem ezt tapasztaljuk.
Lehelkét mindenki arisztokratának nézi, pedig ő egy igazi alföldi sarki keverék. A testvérkéi cirmosak és fehérek voltak, csak ő lett ilyen szürke. Az anyukája fehér cica volt, cirmos foltokkal, az apukája ismeretlen. Bár a Lehi temperamentumát és a farkincája végén lévő sötétebb gyűrűket elnézve az apa egy igazi vadmacska lehetett ;)

kavics írta...

Nos, a padlásszoba hercegnője visszatér címe nem Véletlen volt... :-) sugalltam és Te vetted a lapot, így reméltem!
Látom, hogy nem érted magad utol, semmi gond! Türelmesen várok :-)
Most én is lemaradással jegyzek, otthon jártunk mi is :-)

J. írta...

Olvastam tegnap este a mobilos bejegyzésed, írtam is hozzá egy hosszú hozzászólást, de közzététel előtt szépen elszállt az egész (nálam volt/van a hiba). Ma újra próbálkozom.

kavics írta...

:-( remélem ma nem száll el!

Holdgyöngy írta...

Ezek az uv macskák érdekesek, ki tudja milyen örökség, s mikor bukkan fel náluk.Miska hatalmas kandúr ill. inkább dúr macska volt. A feje kicsi, hát benne is volt valami fajmacska, a maszkosokra gondolok. Soha nem lehet tudni. S roppant okos macska volt, leleményes, rafinált.

J. írta...

Tényleg nem lehet tudni. De talán ezért is van, hogy olyan titokzatosak tudnak lenni.

Timi írta...

Fantasztikusak ezek a régi feliratok !!!

J. írta...

Szerintem is és szuper, hogy így meg tudtak menteni néhányat. A Károli Bibliából valók (ami on-line is elérhető, sok jó tanáccsal :) )

baratella írta...

Tetszik a főfőellenőri utalás. Vajon hányas osztályzatot adhatott nekem? Nálam a két tibeti kutyus a meós, ők aztán nagyon válogatósak.
A piacunkat meg úgy ajánlgattad, mint egy igazi lokálpatrióta, látom már erős kötödés alakult ki nálatok az Őrségi tájhoz és a házatokhoz is.
De mi a helyzet a Felsőmaráci telekkel?
Képeid most is nagyon klasszak!

J. írta...

Baratella: 5*, mi más :)
Képzeld, kiderült, hogy akiktől a házat vettük, szintén nagyon szeretik a grillázsodat!
Az Őrséget azóta az otthonunknak érezzük, amióta először jártunk ott. Megpecsételődött a sorsunk.
A maráci telek egyelőre parlagon hever. Vannak terveink, csak azokhoz az kell, hogy ott élhessünk végre az Őrségben... ilyen messziről képtelenség bármit is csinálni.
Sok vásárlót kívánok Neked! Aki arra jár, feltétlenül kóstolja meg a bonbonokat, isteni finomak!!!

Megjegyzés küldése

 

Design by Amanda @ Blogger Buster