"Itt egy rét a virágoké, egy a pillangók tanyája. Három réten patak siet, négyet lép a gólya lába. Ötödiken túl az erdő, erdő, ami nincs kivágva. Hatodikról tóka bámul föl az égi felhőnyájra. Hetediket domboldalon esti hűvös szellő járja. Változtasson életeden az Őrségnek hét csodája!"

____________________________________________________________________________________________________________

Hétrétország:

2014. február 17., hétfő

B.B.B.

Így kezdődött:

"Nem megyünk át Csopakra?"
"De, menjünk, olyan szép idő van!"

Így folytatódott:

Barkák mindenütt.
Csopakon a  madármegfigyelő és a játszótér mellett két, számunkra új dolgot fedeztünk fel:

Mi lehet ez?
Rovarhotel várja a lakóit.
Micsoda jó ötlet :)
Csillagvárta
Ez is tetszik :)
Amíg ott  bóklásztunk, nézelődtünk, a játszótér mellett megállt egy nagy fekete bálna autó. Kiszállt belőle egy kisfiú, egy vattacukornak öltöztetett kislány, meg egy magassarkús, glédába vágott nő. A nő tanulmányozta a táblákat, a gyerekeknek meg halvány lila dunsztjuk sem volt arról, hogyan kell a játszótéren játszani. Az autót vezető ember ki sem szállt a kocsiból...

"A pali a kocsiban az a sofőrjük?"
"Dehogyis, az apuka."
"Döbbenet... erre nem találok szavakat."

Csopaki móló.
Régen itt is horgásztunk.
Már nem melegített a nap, így hazafelé vettük az irányt. Még Csopakon voltunk, amikor Maci feltett egy találós kérdést: "Na, mi ez a földön?"



"Eeez?... Bagolyköpet! :))"
"Ahol ennyi köpet van, ott bagolynak is kell lennie..."


Leírhatatlan élmény egy ilyen szép madárral farkasszemet nézni. Örülök, hogy a kis kompakt gépünkkel sikerült így lefényképezni. Nem volt egyszerű, mert a magasra emelt gép kijelzőjén szinte semmit sem lehetett látni. Ilyenkor azért érzem, hogy jó lenne egy komolyabb fényképezőgép. Régóta érlelődik már a gondolat...

Az Alsóörs-Csopak között húzódó bicikliút ma eléggé forgalmas volt és ennek meg is lett az eredménye:

Íme, az ember!
Mert  nem elég gyönyörködni benne, rombolni kell. Én megértem, hogy szedik a barkát, mert szép, mert egy kis tavaszt lehet csempészni vele a lakásba, de az ég szerelmére, meddig tartana betenni egy bicskát a zsebbe vagy egy metszőollót a hátizsákba és azzal kíméletesen lemetszeni egy-két ágat.

Miközben ezekről elmélkedtünk, egy csodaszép kölyök kutyára lettünk figyelmesek. Egyedül mászkált, gazdi sehol.


Ennyire barátságos, kedves, csupaszív kutyával rég nem találkoztam. Maci megnézte a bilétáját, hátha rajta van egy lakcím. Nem volt, csak chip-szám, meg az, hogy a kutya ivartalanított és egy telefonszám. (Nagyon hasznos ilyen esetekben,)

Nálunk viszont nem volt telefon és rajtunk kívül éppen akkor senki sem volt az utcán. Emlékeztünk rá, hogy a sarkon túl egy férfi barkácsolt a háza előtt. Felballagtunk hozzá a kutyával, gondoltuk, megkérjük, hívja fel nekünk ezt a telefonszámot. A kutyus a sarkon túl már elég bátortalanul lépkedett, szinte kérdően nézett ránk, hogy mi most akkor hova is visszük őt... de elég volt csak megsimogatni és jött tovább.

A férfi rendes volt nagyon, azonnal tárcsázta a számot és miután beszélt a gazdival, azt is tudta, melyik házból szökött el a csavargó. Elkísért bennünket a kutyával, így a kis csavargó szerencsésen hazatért. Jó, hogy mi találtunk rá a kölyökre és nem valaki más, rossz szándékkal. Simán el lehetett volna csalni vagy rabolni szegényt.

A kis boxer kerítésen belül még kajlább volt, mint kint az utcán. Felszaladt a házhoz, hívta a nagy fekete pajtását, hogy megmutassa neki, kikkel járt ő a sarkon túl, az ismeretlen terepen. Meg lehetett volna zabálni, olyan aranyos volt.

Nem bántuk volna, ha gazdátlan kutya lett volna, mert ez a találkozás bizony szerelem volt első látásra.

4 megjegyzés:

Holdgyöngy írta...

Csupa kaland az életetek. S ha megkérdezed a gyerekeket másnap egy könyvtári foglalkozáson pl., kiderül sosem járnak sétálni, erdőbe, stb.Nem is értem. Múltkor írt valaki egy talált kutyáról, megkereste a gazdáját, visszavitte, pedig az ember úgy érezte náluk nagyon jó helye lett volna. Az lejön a sorokból. Én keresek helyet egy snautzer egyéves kankutyának, egy ismerősé. Némi farkas beütéssel, de megjelése az előbbi. Nem jönnek ki az anyjával. Képzeld Mázli a neve, a 9 vagy 10 kölyökből ő maradt meg egyedül, a többi vagy halva született vagy úgy operálták ki az anyakutyából. S most meg kell válniuk tőle.

kavics írta...

A rovarhotelt azonnal felismertem (bibiii) errefelé nagyon gyakori a magánházaknál is.
A bagolyköpetet még sosem láttam (aztaaaa) és a bagolyfotóért is irigykedem picit :-) de jóóóóó!!!!
A kutyika nagyon édes, én is elfogadtam volna. Tényleg szerencsés, hogy Ti találtatok rá :-)

J. írta...

Holdgyöngy, remélem, sikerül Mázlinak jó otthont találnotok.
Elnézve a szűkebb és tágabb környezetünket, tényleg csupa kaland az életünk :) pedig nem csinálunk semmi különöset, csak éppen nem kuksolunk otthon (pedig nagyon szeretünk a lakáson belül is tenni-venni). Sajnálom a mai gyerekeket túlnyomó többségét amiatt, ahogyan felnőnek. A szülők lustasága és érdektelensége miatt egy csomó jó dolog marad ki az életükből.

J. írta...

Kavics, én is csak pár éve tudom, hogy milyen a bagolyköpet. Trolliában láttam az elsőt, az jóval csúnyább volt.
Azt hiszem, a rovarhotelt mi sem fogjuk kihagyni :) szenzációs ötlet!

Megjegyzés küldése

 

Design by Amanda @ Blogger Buster