"Itt egy rét a virágoké, egy a pillangók tanyája. Három réten patak siet, négyet lép a gólya lába. Ötödiken túl az erdő, erdő, ami nincs kivágva. Hatodikról tóka bámul föl az égi felhőnyájra. Hetediket domboldalon esti hűvös szellő járja. Változtasson életeden az Őrségnek hét csodája!"

____________________________________________________________________________________________________________

Hétrétország:

2014. február 3., hétfő

A legjobb: itthon.

Még akkor is, ha hideg szél fúj és ónos eső esik. Még akkor is, ha kicsit kuckósan vagyunk. Még akkor is, ha napokig csak egyik sarokból a másikba pakolásztuk a zsákokat és vakartuk a fejünk búbját, hogy hova is fogjuk eltüntetni ezt a rengeteg holmit. Még akkor is, ha kicsit össze-vissza képet mutatunk - tulipános láda 1886-ból, a tetején Gombor József egyik festményének társaságában a ládával egyidős rokka, mellettük a tévé és egyéb műszaki holmik, a másik oldalon az újonnan vásárolt modern mintázatú "mobil" szekrények és akkor a rattan bútorokról és a bambusz rolókról még nem is szóltam... :)

Itthon vagyunk. Mindannyian. Lehelke olyan jól érzi magát, hogy arra nem is találok szavakat. Emlékszik a kedvenc kis helyeire, pedig már 2 éve annak, hogy utoljára itthon volt. (Ennyit a macskáknak nincs hosszútávú memóriájuk véleményekről.) Öröm ránézni. Trolliában soha nem volt ennyire kiegyensúlyozott és boldog. (Hozzátenném: mi sem.) Látszik rajta, hogy tudja, ez itt az ő otthona.

Milyen jó, hogy nem adtuk el nyáron ezt a lakást! Maci itthon volt, én Trolliában, amikor is elújságolta, hogy feltette az alsóörsi lakást az ingatlanbazárra, mert a szakemberek szerint az adott ingatlanpiaci viszonyok mellett beletelhet akár több évbe is, mire el tudjuk adni... 1 hét sem telt el és jött egy alkumentes, készpénzes vevő. Meglepődtünk. Én rettenetesen meg is ijedtem... erre még nem készültem fel... ez túl korai, nincs még itt az ideje... hova fogunk januárban hazaköltözni... és hasonló gondolatok váltogatták egymást a fejemben. Nem tudom, hogy ez volt-e a legjobb döntés, de végül nem adtuk el.

Szeretem ezt a kis lakást úgy, ahogy van és szeretem, hogy itthon vagyunk otthon.

Bár... ha jönne egy kedves tündér és átvarázsolna bennünket lakásostul, mindenestül Hétrétországba vagy akár csak a kapujába, bevallom, egy másodpercig sem tiltakoznék :)

5 megjegyzés:

Holdgyöngy írta...

A macskák mindig tudják hol vannak, s abból a helyből mit hozhatnak ki. Tapasztaltam. Esetleg hirdessétek meg a lakást cserére. S nem utolsó sorben: VÉGRE OTTHON VAGYTOK!

kavics írta...

Jó az otthon itthon érzése, nagyon jó... :-)
A macskák nagyon helyfüggőek,(territórum) hogy is felejthette volna el ezt Lehi is?
A tündér is jönni fog, csak elakadt valahol... :-)

kavics írta...

(köszönom a szóellenőrzőirtást!)

baratella írta...

A sok pakolást, cuccolást nem irigylem, de az otthon melege, az otthonosság érzése az ami számít.

J. írta...

:) Attól féltem, ha majd "akklimatizálódunk", halványulni fog ez az érzés, állapot, de szerencsére nem így történik.

Megjegyzés küldése

 

Design by Amanda @ Blogger Buster