"Itt egy rét a virágoké, egy a pillangók tanyája. Három réten patak siet, négyet lép a gólya lába. Ötödiken túl az erdő, erdő, ami nincs kivágva. Hatodikról tóka bámul föl az égi felhőnyájra. Hetediket domboldalon esti hűvös szellő járja. Változtasson életeden az Őrségnek hét csodája!"

____________________________________________________________________________________________________________

Hétrétország:

2014. január 30., csütörtök

Festettünk, utaztunk, megérkeztünk.

A múlt hét elején még fogalmam sem volt, hogyan fogjuk teljesen kipakolni és mint hab a tortán, ki is festeni  a lakást Trolliában. Egyetlen egy nap alatt... Kicsit bepánikoltam, ezért kedden leragasztgattam az ajtókat, ablakokat, szerdán pedig nekiálltam kifesteni a fürdőszobát. Ez volt a tűzkeresztség, mert még soha nem festettem teljesen egyedül.

A 20 m2-es takarófóliával nem kezdtem el hadakozni, mert elég esélytelennek éreztem magam vele szemben, ezért inkább nagy fekete zsákokat vágtam szét és azokkal takartam le a fürdőszobában csempét. Amikor ezzel elkészültem, még nagyon lelkes voltam, így hát nekiálltam festeni. Lehelke egy angyal volt, nem kíváncsiskodott. Érezte, hogy neki most semmi keresnivalója sincs a fürdőben.

A nagyjából 164 centim és egy kicsi háztartási létra pont elég volt ahhoz, hogy egy hengerrel elérjem a plafont. Gyorsasági rekordot ugyan nem döntöttem, de elkészült a nagy mű.

Csütörtökön újra fekete zsákokat szabdaltam és azokkal takartam le az előszobában a padlót és vártam a felmentő sereget, hogy másnap együttes erővel fejezzük be a lehetetlennek tűnőt.

Lehi és a lefóliázott előszoba
Pénteken reggel Macival nekiestünk az előszobának, majd következett a konyha. Néha azt hiszem Maci agyára mentem, de ennek ellenére azért szépen haladtunk :) Ebéd után a maradék holmit bepakoltuk a kocsiba, Lehelkét átköltöztettük egy közeli hotelbe - ahol nagyon jól érezte magát - mi pedig folytattuk a munkát. Este 8-ra  a  romok eltüntetésével  és a takarítással is végeztünk.

Szombaton reggel 7.30-kor átadtuk a kulcsokat, elköszöntünk és én vissza sem néztem. Megreggeliztünk, 9 után pedig szikrázó napsütésben, egy zillertali kitérővel hazafelé vettük az irányt.

Lehi nagyon jól viselte az utazást. Volt egy rész az osztrák-német szakaszon, ahol majdnem 1 órán keresztül csak 50 km/h-val lehetett araszolni a hóesés, az erős szél és a csúszós út miatt. Szerencsére a sofőrünk nagyon jól vezet, így nem kellett azon izgulnunk, hogy jaj, mi lesz, ha... Nagyjából 12 óra alatt szerencsésen hazaértünk.

Mint utólag kiderült, nemcsak én, de Maci sem volt egészen biztos abban, hogy mindent meg fogunk tudni oldani, de megoldottuk. Mi ketten és két olyan segítő szándékú ember, akiket én ezelőtt még csak nem is ismertem és akiknek nagyon hálás vagyok a segítségükért.

6 megjegyzés:

Holdgyöngy írta...

MIndig vannak segítő szándékú jó emberek! Lehelkét utazókosárban vagy alkalmatosságban utaztattátok? Szenzációsan mutat a fekete szemeteszsákon!

J. írta...

Zsákmániás :) Utazókosárban utazik, úgy a legbiztonságosabb. Próbáljuk mindig úgy elhelyezni, hogy valamennyire ki is lásson.

kavics írta...

Vittetek ugyan a hóból, de sokat ott is hagytatok. Idejében hazajutottatok. Most Tirolban és Kelet-Tirolban, Kärnten környékén katasztrófahelyzet van. Szakadatlanul esik a hó.
(le tudnád venni a szóellenőrzőt???)

J. írta...

Akkor úgy tűnik, hogy jól időzítettünk.
Levettem :)

Timi írta...

Gratulálok, ügyesek vagytok!

J. írta...

Köszi, Timi :) Mondhatnám, hogy soha többé, de tudom, nem ez volt az utolsó költözésünk.

Megjegyzés küldése

 

Design by Amanda @ Blogger Buster