"Itt egy rét a virágoké, egy a pillangók tanyája. Három réten patak siet, négyet lép a gólya lába. Ötödiken túl az erdő, erdő, ami nincs kivágva. Hatodikról tóka bámul föl az égi felhőnyájra. Hetediket domboldalon esti hűvös szellő járja. Változtasson életeden az Őrségnek hét csodája!"

____________________________________________________________________________________________________________

Hétrétország:

2014. január 19., vasárnap

7 évünk tart hazafelé


Quimby: Autó egy szerpentinen

Most olyan könnyű minden,
szinte csak a semmi tart.
A kutyákat elengedtem,
és a forgószél elvitte a vihart.

Alattunk a tenger,
szemben a nap zuhan.
Nyeljük a csíkokat
és a világ pajkos szellőként suhan.

Tékozló angyal a magasban,
böffent nincs baj, nincs haragban senkivel.
G dúrban zúgják a fákon a kabócák,
hogy láss csodát, láss ezer csodát,
láss ezer csodát.

Éhes pupillákkal
vállamra ördög ül.
Ballal elpöckölöm
az élet jobb híján egyedül.

Autó egy szerpentinen
mely ki tudja merre tart.
Kócos kis romantika
tejfogával a szívembe mart.

Tékozló angyal a magasban,
böffent nincs baj, nincs haragban senkivel.
G dúrban zúgják a fákon a kabócák,
hogy láss csodát, láss ezer csodát,
láss ezer csodát.
Láss ezer csodát!

Nem gondoltam volna, hogy ekkora megkönnyebbülést fogok érezni, de amikor becsukódott a kisteher ajtaja, nekem isten bizony egy hatalmas szikla gördült le a lelkem tájékáról. Szinte hallottam is, ahogyan a földre zuhant és darabokra törött.

Dobozolásból, zsákolásból jól vizsgáztam. Maci kicsit ledöbbent, a zsákok és dobozok láttán meg azon is, milyen szépen elpakoltam mindent :) Jó, hogy a nagyobbik teherautót bérelte ki, különben vakarhattuk volna a fejünket, hogy mit ne vigyenek most haza.

A bepakolás zökkenőmentesen zajlott. Segítőinkkel úgy beszéltük meg, hogy reggel nyugodtan reggelizzenek meg a hotelben, ne kapkodjanak, mi meg ezalatt szépen elkezdünk bepakolni az autóba, aztán ők mennek egy kört bringával, ha már egyszer itt vannak :) és majd utána folytatódik a pakolászás. Pontosan így is történt.

Reggel nagyjából egy óra alatt, még sötétben, szemerkélő esőben és szerencsére a szomszédok kíváncsiskodó tekintetének kísérete nélkül sikerült lehordanunk a másodikról kb. a cuccok felét, lifttel - ittlétünk alatt eddig nem nagyon használtunk, csak fizettük, most viszont nagy segítségünkre volt -.

Egy kétórás, téli, esős "Giro di Merano" után segítőink is megérkeztek és pikk-pakk lehordtuk a maradékot. Én a legjobban a biciklik és a mosógép miatt izgultam, de a fiúk ügyesen megoldották ezt is és 14 óra után elindultak haza. Remélem, út közben minden rendben lesz és éjfél körül hazaérnek. (A kipakolás még szép történet lesz: éjfél után a mosógép felcipelése az 1. emeletre...) Hálás köszönet mindenért!

Végül úgy döntöttünk, Lehelke nem most utazik haza, hanem majd jövő szombaton, együtt velem. Nem stresszeljük feleslegesen. Jobban viseli az utazást, ha mindketten vele vagyunk.

Relax.
Ahhoz hogy ténylegesen pontot tehessünk ennek a fejezetnek a végére, már csak egy feladat van hátra: a festés...

4 megjegyzés:

Holdgyöngy írta...

Tetszik ez afotó. Ügyesen megszerveztétek, s jó, hogy Lehelke maradt veled, Kell, hogy legyen veled valaki. s akkor majd"láss csodát, láss ezer csodát!". Nekem is kedvenceim.

J. írta...

Köszönöm :) Nem tudom mi lelte Lehit, amikor ezt készítettem. Nem nagyon csípi, ha közelről fényképezzük, de amikor ez a kép készült úgy tűnt, mintha direkt pózolt volna, egyáltalán nem zavarta.

Névtelen írta...

Nekem van a legcsodásabb párom!Büszke vagyok rád Judika!Szeretlek!!!

J. írta...

Ezt a meglepetést :) !!!
<3 <3 <3

Megjegyzés küldése

 

Design by Amanda @ Blogger Buster