"Itt egy rét a virágoké, egy a pillangók tanyája. Három réten patak siet, négyet lép a gólya lába. Ötödiken túl az erdő, erdő, ami nincs kivágva. Hatodikról tóka bámul föl az égi felhőnyájra. Hetediket domboldalon esti hűvös szellő járja. Változtasson életeden az Őrségnek hét csodája!"

____________________________________________________________________________________________________________

Hétrétország:

2014. január 30., csütörtök

Festettünk, utaztunk, megérkeztünk.

A múlt hét elején még fogalmam sem volt, hogyan fogjuk teljesen kipakolni és mint hab a tortán, ki is festeni  a lakást Trolliában. Egyetlen egy nap alatt... Kicsit bepánikoltam, ezért kedden leragasztgattam az ajtókat, ablakokat, szerdán pedig nekiálltam kifesteni a fürdőszobát. Ez volt a tűzkeresztség, mert még soha nem festettem teljesen egyedül.

A 20 m2-es takarófóliával nem kezdtem el hadakozni, mert elég esélytelennek éreztem magam vele szemben, ezért inkább nagy fekete zsákokat vágtam szét és azokkal takartam le a fürdőszobában csempét. Amikor ezzel elkészültem, még nagyon lelkes voltam, így hát nekiálltam festeni. Lehelke egy angyal volt, nem kíváncsiskodott. Érezte, hogy neki most semmi keresnivalója sincs a fürdőben.

A nagyjából 164 centim és egy kicsi háztartási létra pont elég volt ahhoz, hogy egy hengerrel elérjem a plafont. Gyorsasági rekordot ugyan nem döntöttem, de elkészült a nagy mű.

Csütörtökön újra fekete zsákokat szabdaltam és azokkal takartam le az előszobában a padlót és vártam a felmentő sereget, hogy másnap együttes erővel fejezzük be a lehetetlennek tűnőt.

Lehi és a lefóliázott előszoba
Pénteken reggel Macival nekiestünk az előszobának, majd következett a konyha. Néha azt hiszem Maci agyára mentem, de ennek ellenére azért szépen haladtunk :) Ebéd után a maradék holmit bepakoltuk a kocsiba, Lehelkét átköltöztettük egy közeli hotelbe - ahol nagyon jól érezte magát - mi pedig folytattuk a munkát. Este 8-ra  a  romok eltüntetésével  és a takarítással is végeztünk.

Szombaton reggel 7.30-kor átadtuk a kulcsokat, elköszöntünk és én vissza sem néztem. Megreggeliztünk, 9 után pedig szikrázó napsütésben, egy zillertali kitérővel hazafelé vettük az irányt.

Lehi nagyon jól viselte az utazást. Volt egy rész az osztrák-német szakaszon, ahol majdnem 1 órán keresztül csak 50 km/h-val lehetett araszolni a hóesés, az erős szél és a csúszós út miatt. Szerencsére a sofőrünk nagyon jól vezet, így nem kellett azon izgulnunk, hogy jaj, mi lesz, ha... Nagyjából 12 óra alatt szerencsésen hazaértünk.

Mint utólag kiderült, nemcsak én, de Maci sem volt egészen biztos abban, hogy mindent meg fogunk tudni oldani, de megoldottuk. Mi ketten és két olyan segítő szándékú ember, akiket én ezelőtt még csak nem is ismertem és akiknek nagyon hálás vagyok a segítségükért.

2014. január 22., szerda

Az Őrségi Nemzeti Park


2014. január 20., hétfő

Festés

Amikor a főbérlőnk kitalálta, hogy KÖZÖSEN fessük ki a lakást, mert ők a korábbi bérlővel is úgy csinálták és blablabla... brr... még a hideg is kirázott. - Nincs az a pénz, amiért én a szabadidőmben egy teljes napot önként együtt töltenék egy trollal. - Mondtam neki, hogy mi ezt a festés témát még meghánynánk-vetnénk itthon és majd jelentkezem nála, hogy mire jutottunk.

Ismerve az itteni szakik tarifáját, enyhén szólva is nagy luxus lenne velük kifestetni. Persze, ha milliomosok lennénk... na ja, akkor nem is lennék most itt... szóval jobban járunk, ha mi csináljuk meg. Pár éve otthon is hamar végeztünk a lakás kifestésével, pontosabban végzett Maci, mert az én kezdeti lelkesedésem akkor elég hamar cserben hagyott :) A hátam közepére sem kívánom az egészet, de igyekszem összeszedni magam.

Felhívtam a nőt és mondtam neki, hogy a hét folyamán megcsináljuk. Nélküle. - Úgyis csak láb alatt lenne... persze ezt nem mondtam. - Szombaton reggel pedig megejthetnénk az elszámolást, kulcsátadást. Megint szép hét következik. A terv már elkészült, nagyjából... már nagyon-nagyon unom.

Sebaj, szombaton köd utánam :)

Csak csendesen megjegyzem, hogy nagyon örültem volna, ha annak idején mi is így kaptuk volna vissza a lakásunkat és nem retkesen, büdösen és teljesen lelakva... még visszagondolni is rémes... több, mint 10 óra utazás után, késő este, hullafáradtan, a könnyeimet nyelve milyen jól esett a berohadt hűtőajtót kinyitni... és ez csak a kezdet volt... a többit inkább le se írom.

2014. január 19., vasárnap

7 évünk tart hazafelé


Quimby: Autó egy szerpentinen

Most olyan könnyű minden,
szinte csak a semmi tart.
A kutyákat elengedtem,
és a forgószél elvitte a vihart.

Alattunk a tenger,
szemben a nap zuhan.
Nyeljük a csíkokat
és a világ pajkos szellőként suhan.

Tékozló angyal a magasban,
böffent nincs baj, nincs haragban senkivel.
G dúrban zúgják a fákon a kabócák,
hogy láss csodát, láss ezer csodát,
láss ezer csodát.

Éhes pupillákkal
vállamra ördög ül.
Ballal elpöckölöm
az élet jobb híján egyedül.

Autó egy szerpentinen
mely ki tudja merre tart.
Kócos kis romantika
tejfogával a szívembe mart.

Tékozló angyal a magasban,
böffent nincs baj, nincs haragban senkivel.
G dúrban zúgják a fákon a kabócák,
hogy láss csodát, láss ezer csodát,
láss ezer csodát.
Láss ezer csodát!

Nem gondoltam volna, hogy ekkora megkönnyebbülést fogok érezni, de amikor becsukódott a kisteher ajtaja, nekem isten bizony egy hatalmas szikla gördült le a lelkem tájékáról. Szinte hallottam is, ahogyan a földre zuhant és darabokra törött.

Dobozolásból, zsákolásból jól vizsgáztam. Maci kicsit ledöbbent, a zsákok és dobozok láttán meg azon is, milyen szépen elpakoltam mindent :) Jó, hogy a nagyobbik teherautót bérelte ki, különben vakarhattuk volna a fejünket, hogy mit ne vigyenek most haza.

A bepakolás zökkenőmentesen zajlott. Segítőinkkel úgy beszéltük meg, hogy reggel nyugodtan reggelizzenek meg a hotelben, ne kapkodjanak, mi meg ezalatt szépen elkezdünk bepakolni az autóba, aztán ők mennek egy kört bringával, ha már egyszer itt vannak :) és majd utána folytatódik a pakolászás. Pontosan így is történt.

Reggel nagyjából egy óra alatt, még sötétben, szemerkélő esőben és szerencsére a szomszédok kíváncsiskodó tekintetének kísérete nélkül sikerült lehordanunk a másodikról kb. a cuccok felét, lifttel - ittlétünk alatt eddig nem nagyon használtunk, csak fizettük, most viszont nagy segítségünkre volt -.

Egy kétórás, téli, esős "Giro di Merano" után segítőink is megérkeztek és pikk-pakk lehordtuk a maradékot. Én a legjobban a biciklik és a mosógép miatt izgultam, de a fiúk ügyesen megoldották ezt is és 14 óra után elindultak haza. Remélem, út közben minden rendben lesz és éjfél körül hazaérnek. (A kipakolás még szép történet lesz: éjfél után a mosógép felcipelése az 1. emeletre...) Hálás köszönet mindenért!

Végül úgy döntöttünk, Lehelke nem most utazik haza, hanem majd jövő szombaton, együtt velem. Nem stresszeljük feleslegesen. Jobban viseli az utazást, ha mindketten vele vagyunk.

Relax.
Ahhoz hogy ténylegesen pontot tehessünk ennek a fejezetnek a végére, már csak egy feladat van hátra: a festés...

2014. január 16., csütörtök

Tovább szépül a Himfai Parkerdő

Amikor legutóbb ott jártunk, nekünk már akkor is nagyon tetszettek a tó körül végbement változások. Tiszta, rendezett, ápolt volt minden. Hihetetlenül jól éreztük magunkat... "igazán otthon voltunk..."Szeretjük ezt a parkerdőt és ezt a tavat.

A tó ősszel.
Tegnap éjjel olvastam a Vas Népe oldalán, hogy a Sporthorgász Egyesületek Vas Megyei Szövetsége január 1. óta nem ad ki horgászjegyeket a tóra, halgazdálkodási jogukról és az ezzel kapcsolatos vízgazdálkodási kötelezettségeikről lemondtak. Általános horgászati tilalom van érvényben az új haszonbérlő kijelöléséig.

Viszont:
A 92 hektáros parkerdőben lázas munkálatok folynak. A Szombathelyi Erdészeti Zrt. egy közel nettó 40 millió forintos beruházás valósít meg. Önerőből. Lesz egy kulturált fogadási pont, megújul a parkoló, a pihenő és tűzrakó helyek és lehetővé válik majd nagyobb csoportok kiszolgálása is. Lesz egy új, Cincér névre hallgató tanösvény, bővítik a sportrétet, építenek egy 5 méter magas járószintű madármegfigyelő tornyot, valamint egy védő és tárolóépületet gerendaház formájában. Sőt lesz túrakerékpáros nyomvonal, nordic walking és futópálya is. A munkálatok tervezett befejezési időpontja 2014. március 30., az ünnepélyes átadásra 2014. áprilisában kerül majd sor. (Teljes cikk ITT olvasható).

Kívánom, hogy minden úgy sikerüljön, ahogyan azt eltervezték és horgászfeleségként remélem, hogy nemsokára megint lehet majd horgászni a tavon.

Tudom, hogy minden beruházás más és eltérő költségvonzattal rendelkezik, de a madármegfigyelő toronyról eszembe jutott, hogy pár éve Csopakon - nagyrészt eus-támogatásból - épült egy egyedülálló, a Balatoni nádasok élővilágát bemutató öko-kerékpáros pihenő amelynek része egy megfigyelő torony...

Íme, a megfigyelő torony távolról...
... és közelebbről.
Játszótér is épült.
Tematikus ismeretterjesztő táblák..
Aki okosodni szeretne, annak néha bokáig a sárban kell járnia.
Az egyik legnagyobb élőmunka-igényű és ezáltal
talán a legdrágább magyar bicikliútszakaszok egyike.
Félreértés ne essék, én is bicajozom és örülök, hogy épülnek bicikliutak.
Nekem tetszik ez a komplexum. Jó látni, hogy nem csak leépülés van otthon, hanem bizony szépülnek is a települések. De...

Az projekt elszámolható költsége 109 441 019 darab magyar forint volt.
... megérdemelne egy külön bejegyzést, hogy mennyivel költséghatékonyabb lehetne egy beruházás, ha nem pályázati pénzből valósulna meg illetve, hogy mitől válik méregdrágává Magyarország megújulása.

2014. január 15., szerda

Mondom a zuramnak, ...

... Maci, ha az elkövetkezendő 2 évben a "Nincs egy göncöm sem, amit felvehetnék!" mondat találna kicsúszni a számon, akkor légy szíves, verjél fejbe.

Túl vagyok a nehezén. A ruhásszekrények kipakolása volt a legmacerásabb. Tudom, tudom. Lehetett volna gyorsabban is csinálni, pikk-pakk módra bezsákolni mindent, de én próbáltam egy kis rendszert vinni a káoszba. Igyekeztem mindent feliratozni,  a ruhák dupla zsákokban, a könyvek erős szatyrokban, a cipők és minden egyéb dobozokban várják a folytatást. A kényesebb, törékenyebb holmikat műanyag dobozokba pakoltam. Terv szerint haladok, holnap már csak a fürdőszobát kell kipakolnom, azzal gyorsan megleszek.

A legkényesebb holmi.
(Ez itt nem a reklám helye, de tényleg praktikusak ezek a dobozok.)
Szerintem ezen a képen nem Jerry-re, hanem a sajtra fókuszál, imádja. Sajtmatyi.
Lehelke szinte mindvégig körülöttem van. Olyan, mint egy kisgyerek. Mindent megnéz, mindenbe belemászik, amit tud, azt lenyúl, a műanyag gyorskötözőkért egyenesen megőrül... mit neki bolti játék! Ha elfárad, elvonul és pihen egyet.

Frissen mosott párnák között édes a pihenés...  finom öblítő illatú lesz az egész macsek.
Az egész pakolásban az a legnehezebb, hogy kitaláljam mi az, amire még szükségem lesz itt... no de ez legyen a legnagyobb problémám az elkövetkezendő napokban.

2014. január 14., kedd

Zsákok, dobozok, hó

Előkerültek a zsákok.

Az a nagy kupac a Lehi.
Most mi van? Mindjárt kiég a szemem.
Jönnék én kifelé...
...de folyton visszahúz a kobakom.
Előkerültek a dobozok.

Enyém.
Mi, hogy én?!... Á, csakis egy egér rághatta ki.
Figyu, te be tudod így ékelni a fejedet?
Lehelke tegnap fellázadt, mert nem engedtem neki, hogy szétrágja a dobozokat. Hisztis nyivákolás közben belekapott a kezembe, majd elnyargalt a tetthelyről. :)

Mindig is doboz és zacskómániás volt. Cipős doboz, kicsi doboz, még kisebb doboz, tök mindegy, csak doboz legyen...

Ha jobban megrágom, akkor pont elférek majd benne.
Hűha, kicsit veszélyes helyen van ez a cipős doboz.
Menni fog ez, csak valahogy be kéne húzom a pocakomat.
Kicsit megpihenek.
 ...vagy zacskó.

Itt nem fog megtalálni senki.
Most elkaptalak!
Pont jó!
 ...vagy papírtáska.

Hát ezt most meg miért csinálja? Az előbb még nem forgott ilyen gyorsan...
(Centrifugál a mosógép.)

Azért a pakolással is jól haladunk... azt hiszem.

Reggel óta sűrű pelyhekben hull a hó. Hókotró nem járt még az utcánkban. Nem csak otthon, itt Trolliában is minden évben teljesen váratlanul és felkészületlenül éri az illetékeseket, ha leesik az első komolyabb hómennyiség... pedig itt még a meteorológiai előrejelzésre sem lehet panasz, ügyesen jósolnak.

2014. január 13., hétfő

Ez bizony a harmadik volt.

Tegnap este felhoztam a bicajokat a tárolóból, hogy előkészítsem őket a nagy utazásra meg a horgászbottartó táskát is felhoztam, hogy legalább a horgászcuccok egy helyen legyenek. Közben persze szkájpoltunk Macival. Mikor befejeztem a pakolászást, lehuppantam a gép elé. Kicsit később valami furcsaságra lettem figyelmes. Mi volt ez?

- Basszus, Maci, földrengés van!
- Ne hülyéskedjél már!
- De nem hülyéskedek, mondom hogy földrengés van! Remeg alattam a szék, mozog a víz a vödörben, meg rendesen hullámzik az asztalterítő széle... na már csak ez hiányzott nekem így, költözés előtt...

Hirtelen átfutott az agyamon, mit is menekítsek ki, ha komolyra fordul a dolog... mi van, ha ez csak valami előrezgés... Egyik kezemben Lehi, másikban a laptop, zsebemben a telefon, pénz, egy-két "kincs", én útlevelem, Lehi útlevele... én persze játszós ruhában, Lehike beletuszkolva a hordozójába...

- Na parázz! Mozog a csillár?
- Az nem... meg az is fura, hogy Lehike sem bújt el sehova... ott fekszik az állványán.
- Ne izgulj, ha komoly lenne, Lehike már rég elspurizott volna...
- Akkor mi ez?! Csak én remegek?! Nem értem...

Most már igen. Este 21.11-kor földrengés volt Trolliában. Epicentrum: Moos in Passeiertől 2,7 km-re dél-nyugatra, 7 km-es mélységben. Erősség: 3,66.

Senki nem sérült meg és jelentősebb anyagi kár sem keletkezett. Ez eddig a harmadik földrengésünk Trolliában (1. ITT, 2. ITT). Moos in Passeier 28 km-re van tőlünk... csak ennél erősebb ne legyen az utórezgés.

Papám mesélte, hogy az 50-es években Magyarországon is volt egy hatalmas földrengés, találtam is róla videót a youtube-on.


2014. január 12., vasárnap

Zsákolás, dobozolás...

... pakolás, megszüntetés, felmondás, elszámolás, kijelentkezés, lemondás... és még folytathatnám ezt a magából nyugalmat nemigen árasztó felsorolást. Költözünk. Lezárul egy szakasz. Nagy levegőt veszünk, benntartjuk és miközben szép lassan kiengedjük, elkezdődik egy új, átmeneti(!) időszak az életünkben.

Boronaházunk ajtaján innen és túl.
Egy valamit már régóta tudunk: úgy nem fog menni a váltás, hogy egyik nap még itt élünk, a másik nap már ott élünk. Nagy könnyelműség, sőt mondhatni a mai időkben nagyfokú luxus lenne mindent felégetni és úgy megindulni. Az all in-ből mi már kinőttünk, meg különben sem tudok pókerezni.

Készítettem egy tervet az elkövetkezendő napokra. Szerencsére kicsi a lakás és annak idején bútorozottan vettük ki, így bútorokat nem kell hazaköltöztetnünk. Úgy tervezem, összeírom mi az, amire még szükségem lesz itt és azokat a holmikat elkülönítem. Minden mást elpakolok vagy kidobok. Maci persze annak örülne a legjobban, ha a jelentősebb rész a kukában landolna. Szerinte én egy gyűjtögető vagyok... ez persze nem igaz :)

Délelőttönként majd intézem az ügyes-bajos teendőket és emellett minden nap össze fogok pakolni 1, azaz egy darab helyiséget, hogy mire a fiúk jönnek, elkészüljek mindennel. A sorrend lehet, hogy változni fog, de valahogy így gondoltam ki:
Hétfő - lenti tároló
Kedd - hálószoba
Szerda - fürdőszoba
Csütörtök - konyha-nappali
Péntek - átgondolom, hogy mit nem csináltam meg.
Szombat - jönnek a fiúk, megpakoljuk az autót.
Vasárnap - mennek a fiúk meg Lehelke, én meg pár napra maradok egyedül.

A következő héten takarítás, elszámolás, aztán búcsút intünk. Ez a terv. És hogy mennyi kedvem van a kivitelezéséhez? Nulla és ajjajjaj.

"...de ha csak dünnyögsz, mardosod magad
és nyaldosod a sebeidet
ami ma még az ajtón bejött,
holnap a kulcslyukon kimegy..."

2014. január 11., szombat

Futás - A 4. hónap

Pontosabban a három és feledik, mert fél hónapon át nem futottam - csak a buszra.  Számítottam rá, hogy így lesz, nem ért meglepetésként. A hosszú kihagyás után ma délután voltam először... úgy is ment.

A 8 és feles, 3 emelkedős kört egyelőre még pihentetem. Ma egy barátságosabb és kevésbé meredek 7 km-es útvonalat választottam. Úgy érzem, viszonylag jó kondiban vagyok, ezért nagyon remélem, hogy nem lesz túl nehéz visszafutnom magam.

A hidegebb idő egyik kellemetlen következménye - a folyamatos orrfújás mellett - az, hogy futás közben elég rendesen könnyezik a szemem. Azt hiszem, nem ártana szereznem egy futószemüveg-féleséget. Már előre látom, mekkora tortúra lesz ez nekem. A fejemre passzoló napszemüveget is elég nehezen találok magamnak - ja, ja, mert nagy a fejem :) - pedig abból azért kicsit szélesebb a kínálat... Van egy olyan érzésem, hogy ezt bizony nem fogom megúszni.

2014. január 9., csütörtök

Boronaházunk udvarán

Kaptunk pár képet Őriszentpéterről. Figyelnek, vigyáznak a portánkra és ez nagyon megnyugtató.

 Égnek a száraz ágak. A háttérben a házunk.
Az udvaron virágzik a kankalin, amit mint megtudtuk, az Őrségben sipolónak hívnak.
Minél közelebb kerülünk az Őrséghez, annál nehezebben megy a várakozás, pedig már tényleg "csak" pár lépést kell megtennünk.

2014. január 8., szerda

Számot vetek

A tavalyi év legelső percében tudtam, hogy a 2013-as év nem a mi évünk lesz. Csak egy megérzés volt, de beigazolódott... legalábbis amikor benne voltunk a sűrűjében, akkor így éreztem.

Egy évvel ezelőtt, amikor a mamám lelke nálam járt, hogy tudtomra adja, minden úgy történik, ahogyan történnie kell és ne féljek semmitől, az azért volt, mert ő nagyon jól tudta, hogyan élem majd meg a rajtam kívülálló okokból bekövetkező változásokat.

Bizonyos történések megítélése kizárólag attól függ, hogy milyen időtávlatból szemlélem azt. Csak én ezt folyton elfelejtem és hajlamos vagyok rettenetesen kétségbe esni és megijedni, ha porszem kerül a gépezetbe és valami nem úgy történik, ahogyan azt én jó előre (értsd: évek) elterveztem. Pedig azok az események, amelyek az adott pillanatban rossznak, borzalmasnak vagy éppen teljesen megoldhatatlannak tűnnek, idővel úgyis veszítenek a súlyukból... eltörpülnek a teljes egész mellett. Így vagyok a tavalyi év elején bekövetkező változásokkal is.

Azt hiszem, nyugodtan kijelenthetem, hogy a tavalyi év egy sorsfordító évvé lépett elő az életünkben. Örülök, hogy vége lett és valami új kezdődik. A 2013-as év végével lezártnak tekintem a trolliai életszakaszunkat abban a formájában, ahogyan azt eddig éltük - bár egyelőre még nem hagyjuk teljesen magunk mögött. A 2014-es év sok újat hoz majd, de összességében egy nagyon jó év lesz, érzem.

Persze tisztában vagyok azzal, hogy mindenki maga alakítja az életét, de azért jó néha játszadozni a számokkal is és elhinni, hogy tényleg nincsenek véletlenek és a számok bizony dolgoznak a háttérben. Ha majd nehezebb napok jönnek (mert egészen biztosan lesznek ilyenek is), jó lesz visszaolvasni ezt a pár mondatot:

"Az 1-es személyes év mindig új lehetőségeket rejt magában. Ehhez olyan váratlan eseményeket tartogat számukra az Univerzum, amelyeket ha elmulasztanak – mert félnek az újdonságtól, a kiszámíthatatlanságtól, a bizonytalanságoktól –, később biztosan bánni fogják. Kitűnő év ez a teljes megújuláshoz, egy új arculat felépítéséhez, a régóta dédelgetett célok, vágyak megvalósításának elindításához vagy önvalójuk fölfedezéséhez. Aki egy új vállalkozás elindításban gondolkodik, vagy éppen mostanában kapott új állásajánlatot, lépjen máris a tettek mezejére, ne halogassa a döntését, hiszen kivételes és talán egyedi alkalom ez a mostani!" 
(Forrás: ITT)

2014. január 1., szerda

Boldogságos új évet kívánok!


"Tizenkét óra van. Az éjszakában most fejezte be körforgását a Föld, s most kezd egy újabb égi kör írásába. Fejünk fölött, mint forgó kristálygömb, a csillagos egyetem. De a mi szívünk e pillanatban egyedül Övé, e csodálatos mozgás, múlás és érkezés Uráé. S ezt ne feledjük el a legharsányabb szilveszteri zsivajban se: véghetetlen csendben és szelíden Isten most hajtja át csillagnyájait az óesztendőből az újesztendő mezőire."

(Pilinszky János)
 

Design by Amanda @ Blogger Buster