"Itt egy rét a virágoké, egy a pillangók tanyája. Három réten patak siet, négyet lép a gólya lába. Ötödiken túl az erdő, erdő, ami nincs kivágva. Hatodikról tóka bámul föl az égi felhőnyájra. Hetediket domboldalon esti hűvös szellő járja. Változtasson életeden az Őrségnek hét csodája!"

____________________________________________________________________________________________________________

Hétrétország:

2013. december 16., hétfő

Lehi esete a gyapjúval

Az úgy volt, hogy amikor másodszor elmentem gyapjút venni, akkor vettem egy 6 cm átmérőjű styropor gömböt, gondoltam kipróbálom ezt a könnyített verziójú tűnemezelést is (készen kapható formát befedni gyapjúval) és készítek belőle egy lasztit Lehelkémnek, amivel majd jókat passzolgathatunk. Lehinek egyébként nagyon jó a labdaérzéke. Jó focista lenne belőle, ha nem lenne ilyen rettentően kényelmes fajta, általában én rohangálok a labda után, ő meg várja a mannát. :)

Lepkés, virágos, szívecskés lett a lasztija. A zöld alapot az új szerzeményű "Filzwolle" névre hallgató gyapjúból készítettem (ami durva és rettenetesen szennyezett, mindenféle egyéb szőröket és növényi eredetű kis dirib-darabokat szedegettem ki belőle), a díszítést pedig az első körből származó merinói gyapjúból (amilyenből Pocak is készült). Ilyen lett:


Le is teszteltük. Lehi nagyon kis édes volt. Az elején csak szagolgatta, majd kicsit pofozgatta, aztán odapasszolta nekem. Jót játszottunk... egészen addig, amíg le nem vadászta és el nem kezdte macska módra tolni a hátsó lábaival meg tépni a fogával... volt labda, nincs labda. Pontosabban van labda, de nem használjuk, eltettem emlékbe.

Maga az "álnemezelés" nem egy bonyolult folyamat, de nem az én esetem... csak be kell bugyolálni az adott formát a gyapjúval, majd tűvel rászurkálni azt a formára. Sitty-sutty kész. Dekorációs célokra jó lehet, de használati tárgyakhoz én nem fogom használni, az egyszer biztos.

Tegnap a hagyományos módszerrel ez a kislány készült:

Békaleányzó.
A hidegre való tekintettel kapott egy gyapjúsálat is.
Pózolni ...
... azt tud.
Szerettem volna Lehelkével lefényképezni. Így kezdődött ...

Így folytatódott ...
Szegény békalány a következő pillanatban akkora maflást kapott, hogy majdnem 2 métert repült, míg földet ért.

11 megjegyzés:

kavics írta...

Szerintem nagyon szép lett Lehi lasztija :-) a színösszeállítás tetszik. A békalány sem "kutya"... vigyázz rá, mert Lehike azt is lerendezi!
Tegnap Te jutottál eszembe, egy különös karácsonyi vásáron árultak nagyon szép puha fonalakat nemezeléshez, meg aranyos figurákat is.

J. írta...

Köszi :) Szép vásárban járhattatok ;) majd megyek nézelődni hozzád! Irigylem azokat nagyon, akik értenek ehhez az anyaghoz.

Kavics, láttad már A Nanga Parbat meghódítása című filmet?(http://www.youtube.com/watch?v=JZTxemRpffs)
15:45-16:02 és 01:04:04-01:04:18 ;)

kavics írta...

Igen, köszönöm :-) Onnan van egy kedves idézetem, "Hermann Buhl: Úgy érzem a hegyek sokkal megértőbbek, mint az emberek."
Épp most rágom át magam Reinhold Messner:Die rote Rakete am Nanga Parbat c. könyvén. Messner egy fantasztikus ember, minden érdekel, ami vele kapcsolatos. :-)

J. írta...

A tesójáról is ír a könyvben? Reinhold Messnert én nagyon nagyra tartom, csodálatos ember. Itt Trolliában pedig Andreas Hofer után ő a leghíresebb :). Már régóta tervezem, hogy írok róla, egyszer talán össze is szedem magam.

kavics írta...

Természetesen ír, tk. Messner helyre szeretett volna "félremagyarázott dolgokat" tenni ezzel a könyvvel.
Akkor kedves J. egy gondolatunk volt/van Messnerrel kapcsolatban (is) Minden érdekel, ami vele kapcsolatos, egy fantasztikus személyiség, imádom őt hallgatni. A. Hofer-t nem ismerem, utána fogok nézni, köszi!

J. írta...

Én is úgy szeretem, ahogyan beszél meg ahogyan a dolgokat megközelíti.
A trollok egyébként nem csak a tesója tragédiája miatt támadták/támadják őt.
A mai napig az is bántja a szemüket, hogy Messner anno a 80-as években szerintük túl "occsón" vette meg a romos Schloss Juvalt. Irigyek. (Asszem olyan 60.000 márka volt, de ebben már nem vagyok biztos.) Szépen rendbehozatta, ott (is) él, múzeumot rendezett be a tibeti kincseiből. Tódulnak oda a turisták.
mint egyébként a 4 másik Messner múzeumba is.
A hálátlanok nagyon sokat köszönhetnek neki... de ezzel lehet, hogy semmi újat nem mondtam Neked.

kavics írta...

De, de mondtál újat. Az irígység szomorú tulajdonság, nem ártana némi információ azoknak az embereknek, hogy megértsenek összefüggéseket!Egy filmen láttam, hogy hol él és hol a kedvenc helye, ahova meditálni jár. Nagyon szeretnék én is elmenni a kastélyába!

J. írta...

Bent a kastélyban mi nem voltunk, de a kastély környéke az egyik legkedvesebb kirándulóhelyünk itt. A kastélyhoz tartozik egy gazdaság, állatokkal, Gasthoffal, szobákkal, Nagyon hangulatos az egész hely. http://www.schlosswirtjuval.it/de/

Azt nem tudom, hogy tudod-e, de Messner több mint húsz éve yakokat hozott a Himalájából Déltirolba, egészen pontosan Suldenbe. Messner minden évben, június végén személyesen vezeti fel a hordát a magasabban fekvő legelőkre, a turisták pedig csatlakozhatnak. Ez az "Almauftrieb" igazi kuriózum.

J. írta...

Ööö... csordát... ;)

Timi írta...

nagyon szép alkotások !

J. írta...

Köszönöm :) A labda díszítésével nem vagyok túl elégedett, szerintem a technika, amit használtam hozzá, nem éppen a legideálisabb. Túl elnagyolt, én viszont jobban szeretek piszmogni. Nemrég megismertem egy másik módszert, hamarosan kipróbálom. Szerintem azzal sokkal látványosabb lesz a végeredmény.

Megjegyzés küldése

 

Design by Amanda @ Blogger Buster