"Itt egy rét a virágoké, egy a pillangók tanyája. Három réten patak siet, négyet lép a gólya lába. Ötödiken túl az erdő, erdő, ami nincs kivágva. Hatodikról tóka bámul föl az égi felhőnyájra. Hetediket domboldalon esti hűvös szellő járja. Változtasson életeden az Őrségnek hét csodája!"

____________________________________________________________________________________________________________

Hétrétország:

2013. november 15., péntek

Futás - A 2. hónap

Az őszi időjárás ellenére elég jól vettem az akadályokat egészen múlt hétig... de ne szaladjak ennyire előre.

Mivel a jól bevált útvonalamon, síkabb terepen már elég jól ment a futás, ezért egy új, emelkedőkkel tarkított útvonalat jelöltem ki magamnak. Az új útvonalam hossza 8,5 km, 3 darab emelkedővel.

Nagyjából 2 hét kellett ahhoz, hogy az emelkedőket legyőzzem. Nem hittem volna, hogy képes leszek rá, nem vagyok éppen hegyividéki típus. (Mit keresek én itt?!) De sikerült. A magam tempójában.

És ahogyan az lenni szokott, amikor a legeslegjobban ment a futás, elérkezett november eleje. Jött a rossz idő, a viharos szél, a hideg eső és természetesen a munkahelyi hajtáspajtás. Én meg nagy bölcsen úgy gondoltam, nem vállalom túl magam, ezért pár napig szüneteltetem a futást. A pár nap pontosan egy hétig tartott.

A technikai szünet utáni első, futásnak még csak kis jóindulattal sem nevezhető önmagam vonszolása rettenetes volt:
- úgy éreztem, ólomlábakon futok, az izmaim alig akartak bemelegedni.
(Ebben a hidegnek is nagy szerepe volt és szerintem túl rövid ideig melegítettem be.)

 - kicsit túl is öltöztem.
(A 4. km után ez már nagyon idegesített, mert tudtam, hogy még csak félúton vagyok.)
 - délután fél 4 körül indultam, azaz világosban mentem futni.
(Ez még jobban zavart, mert nem vagyok hozzászokva. Van akinek bejön, hogy úton-útfélen megbámulják futás közben, nekem nem. Arról nem is beszélve, milyen nehéz kerülgetni a gyalogosokat meg közben arra figyelni, hogy autóval ne üssenek el.)

 - nagy volt az autós és a gyalogos forgalom is.
(Hidegben fejmagasságban reked meg az autók által kibocsátott gáz és az emberek által kifújt cigarettafüst is.
Egy pihenőnap, majd megint futás.

Fél 5 előtt indultam el és nem érdekelt sem az eső, sem a hideg, sem pedig az, hogy valószínűleg rám sötétedik majd. Vannak fényvisszaverős, ledes villogós karszalagjaim... komolyan mondom, néha úgy érzem magam, mint egy karácsonyfa... de fő a láthatóság!

Ilyenekben villogok.

Az előző futás hibáiból okulva mindent másképp csináltam, mint akkor és végül nagyon jót futottam. Úgy látszik az izmaim és a sejtjeim újra emlékeznek arra, hogy mi a jó nekünk.

Bátran kijelenthetem, az én esetemben 1 hét kihagyás egyenlő 2 hét visszaeséssel. Remélem, a 2. hét végére visszajutok arra a szintre, ahol 4 hete voltam. És azt is remélem, hogy a hideg nem fog ki rajtam és a november végén újrainduló mókuskerék sem darál be teljesen.

Rájöttem arra, hogy szeretek esőben futni.

2 megjegyzés:

Holdgyöngy írta...

Én a jógával voltam így. Kihagytam időket, de a szervezet emlékezett. Csak az a kihagyás..., ahogy te is írtad, megéreztem. Csak így tovább!

J. írta...

Kedves Holdgyöngy!
Köszönöm a biztatást, igazán rám fér! Egyébként a levezető nyújtógyakorlataim között van néhány jógagyakorlat is. Azok végrehajtása során is nagy visszaesést tapasztaltam. Főleg amikor az ekét csináltam.

Megjegyzés küldése

 

Design by Amanda @ Blogger Buster