"Itt egy rét a virágoké, egy a pillangók tanyája. Három réten patak siet, négyet lép a gólya lába. Ötödiken túl az erdő, erdő, ami nincs kivágva. Hatodikról tóka bámul föl az égi felhőnyájra. Hetediket domboldalon esti hűvös szellő járja. Változtasson életeden az Őrségnek hét csodája!"

____________________________________________________________________________________________________________

Hétrétország:

2013. október 28., hétfő

12 észak-olasz dolog... és ahogy azt én látom.

 "Hazudni háromféleképpen lehet: igennel, nemmel és statisztikával."
(A mondás állítólag Napóleontól származik)

Ha hinni lehet a statisztikáknak, Magyarországot az elmúlt években többen hagyták el, mint '56-ban. Ennek a következménye az is, hogy mostanában gombamód elszaporodtak az olyan internetes oldalak, amelyeken külföldön élő magyarok oszthatják meg életük történetét, tapasztalataikat a nagyközönséggel... egy ilyen, észak-olasz írásba futottam bele itt...

Észak-Olaszországban élünk mi is (na jó, az igazsághoz hozzátartozik, hogy Trollia csak szegről-végről olasz), ezért hát elolvastam, mert érdekelt nagyon, hogy Itália kicsit olaszabb részén milyen az élet... Jó hosszú bejegyzés lesz.

1. Sorbanállás.
Az egyik legidegesítőbb, hogy az olaszok nem tudnak sorban állni. Az ország déli felében ez valószínűleg még rosszabb, észak-Olaszországban mindenesetre a piacon a kofáknál is sorszámot kell húzni, egyébként tömegverekedés alakulna ki. A sorszámhúzás helyett sokszor kordonok között kell várakozni, blablabla...
Én személy szerint nagyon jó rendszernek tartom a sorszámhúzóst és a kordonost is. Utálom a káoszt és a pofátlanokat. A leginkább az tud kiakasztani, amikor a busznál leleményes anyukák lökdösik a saját gyereküket keresztül-kasul a tömegen, hogy menjen mán előre, szálljon fel, oszt foglaljon helyet...

2. Zárva tartás.
Semmin nem háborodik fel jobban egy észak-olasz, mint ha a „siesta” szót használják velük kapcsolatban. Sziesztázni ugyanis csak délen szoktak (azért megy ott olyan rosszul minden!), északon nincs szieszta. Érdekes módon a legtöbb bolt mégis zárva tart délben kb. fél egytől háromig. Az igazán nagy üzletek vannak csak nyitva egész nap ott ki is van írva, hogy „orario continuato”. Ön gyakran ki szokott ugrani ebédidőben bevásárolni vagy megvenni valami szükségeset? Na ilyet Olaszországban nem lehet, csak munka után. Ráadásul a boltok többsége a hét valamelyik napján nem nyit ki egy fél napra. Ez gyakran hétfő délelőtt vagy hétfő délután, de a legtöbb Torinóban a legtöbb kisbolt valamiért szerda délután tart zárva, a lényeg, hogy minél nehezebb legyen kitalálni/megjegyezni, hogy hova mikor lehet menni. Ja, és éjjelnappalik egyáltalán nincsenek, vasárnap is minden zárva, kivéve egy-két külvárosi hiperüzletet. Itt nincs olyan, hogy este nyolckor vagy vasárnap délelőtt leugrok a kisboltba, mert elfogyott a tejföl. (Tejföl sincs Olaszországban egyébként.)
Tudni kell, hogy az olaszoknál hihetetlenül jól működik a szakszervezetek világa. Minden egyes ágazatnak megvan a maga szakszervezete, a saját, mindenre kiterjedő rendelkezéseivel és kollektív szerződésével.

Ezért például, ha állásinterjúra megy a hétköznapi, halandó ember - hangsúlyozom: hétköznapi és halandó, nem pedig topmenedzser vagy szellemi szabad - akkor a "Kérem, jelölje meg a fizetési igényét!" - mondat el sem hangozhat. Mindenki tudja, hogy adott foglalkozás, adott beosztás milyen fizetési kategóriába tartozik... ha pedig egy munkáltató trükközik, fel lehet jelenteni a szakszervezetnél és ők ellátják a teljes körű jogi képviseletet, szinte ingyen. Nálunk legalábbis ez így működik és ez szerintem nagyon rendben van.

Nem vagyok benne 100%-ig biztos, de szerintem - hangsúlyozom: szerintem - itt északon a boltok a szakszervezeti rendelkezések miatt vannak 12.30-15.00 között zárva és nem az időjárás nem létező mediterrán volta miatt. Szóval ezen nem kell csodálkozni. Meg azon sem, hogy kiírják a „orario continuato”- t, azaz "durchgehend geöffnet", "folyamatosan nyitva". Ki kell írniuk, mint ahogy nálunk is ki kell írni a nyitvatartási időt.

Pár éve még elképzelhetetlen lett volna az is, hogy boltok munkaszüneti napon nyitva legyenek. Most meg mi van? Bizonyos gazdasági vagy inkább etnikai (vajon melyik?) csoportok nyomására azt vezették be, hogy egy üzlet eldöntheti, hogy adott évben melyik 4 munkaszüneti napon szeretne nyitva lenni... Nyilvánvalóan nem a sarki fűszeres lesz az, aki mindenképp ki akar nyitni pl. augusztus 15-én, a legnagyobb olasz ünnepen, hanem Tesco híján az Interspar.

A KEDVENCEM:

"Tejföl sincs Olaszországban egyébként."

"Tejföl" tényleg nincs, itt "Panna acida" a neve. Ami viszont tényleg nincs az a túró. A ricotta nem túró, a ricotta az ricotta. Pont.

Édes kis reklámarcok.
A cég "panna acida"-ja nagyon finom. Intersparban lehet kapni.
(Kép forrása)
3. Szenvedély és érzelem.
Az olaszokat a közhely egy szenvedélyes népnek tartja, és ki gondolta volna, azok is. De annyira, és ezen a mai napig mindig megütközöm, hogy gyakorlatilag mindent a „passione” (szenvedély) vagy az „emozione” (érzelem) szóval reklámoznak. És nem csak a mosóport meg a joghurtot. A torinói olimpiának az volt a hivatalos szlogenje, hogy „passion lives here”, de pl. a csak focit közvetítő kábelcsatornát is azzal reklámozzák, hogy micsoda „emozione” megnézni a gólokat ezen a csatornán. Az olaszoknak egy focimeccs nem izgalmas, hanem szenvedélyes és érzelemdús.
Közhelyek... Az olasz focit egyébként én is szeretem. Ha a magyar nem olyan lenne, amilyen, akkor azt is szeretném.

4. Ágynemű.
Olaszországban nem is lehet olyan ágyneműt kapni, mint nálunk, csak olyat, amit a széleken be kell tűrni a matrac alá. Az ember mintha egy zsebben aludna – nem dughatja ki a lábát, ha melege van. Az Olaszországba látogató magyar turisták általában a szállodában kiráncigálják takaró széleit a matrac alól, én ilyenre ugyan nem vetemedem, de azt se mondanám, hogy hat év alatt sikerült volna megszokni a betűrt ágyneműt. Mindig felüdülés Magyarországon a betűretlen takaró-paplan.
Ha itt nem lehetne kapni, akkor hoznék magammal otthonról vagy rendelnék interneten. Egyébként meg teljesen normális, hogy Olaszországban a hotelekben olasz módra ágyaznak.

5. Kaja, kaja, kaja.
De úgy általában az is elég megdöbbentő tud lenni, hogy itt mennyire az (egyébként fantasztikusan jó) kaják és az evés körül forog minden, blablabla...
Miért otthon nem? Nézzünk már meg például egy átlag magyar családanyát. Melyik az a kérdés, amit a legtöbbször feltesz a férjének és egyben melyik az a kérdés, amivel a férjeket rövid úton a sírba lehet kergetni? Nem, nem a "Drágám, ugye szeretsz?", hanem a "Drágám, mit főzzek holnap?"

6. Kenyér.
A fentiek fényében még megdöbbentőbb lehet, hogy milyen nehéz feladat észak-Olaszországban normális kenyeret venni, blablabla...
Szerintem meg nem nehéz, csak keresni kell. Mindegy hol éljen az ember, jó kenyeret, péksüteményt jó péktől lehet venni vagy do it yourself!

Itt egyébként a "BL 55"-öt úgy hívják, hogy "tipo 00".
Nem a reklám helye, de én is ezt használom :)
(Kép forrása)

7. Konnektorok.
Na ez valószínűleg az olaszokat is idegesíti, de ők valószínűleg hozzá vannak szokva, mert ebbe születtek. Én meg évek múltán is mindig megütközöm azon, hogy itt legalább háromféle, egymással csak részben kompatibilis konnektorszabvány van használatban egyszerre, blablabla...
Oké, ez tényleg gáz tud lenni, de szerintem pár év és megszűnik ez a probléma.

8. Színház.
Aki világéletében Budapesten élt, annak fogalma nincs, mennyire el van kényeztetve. Egyrészt a bulik is jobbak Magyarországon, de ha van valami, amiben a magyar művészi élet világszínvonalú, az a színházcsinálás. Ha Olaszországban vagyok, nem azért járok havi 2-3 helyett évi max. 1-2-szer színházba, mert a jegy háromszor annyiba kerül, hanem azért, mert eddig kizárólag borzasztóan rossz előadásokat láttam. Mesterkélt, erőltetett, fantáziátlan, színjátszós minden olasz előadás, egyszerűen irritálóan rossz volt az összes, amit láttam. Egyszer egy budapesti színházi rendezőnek volt szerencsém felhánytorgatni ezt a témát, aki erre azt mondta, hogy ő ugyan csak párszor volt Olaszországban színházban, de csak „ripacskodást” látott. Ezek szerint a szakember is alátámasztja a tapasztalataimat.
Más kultúra, más nemzet, más szokások. Én nem hiszem, hogy minden előadás borzasztóan rossz vagy hogy csak ripacskodnak. Ízlés kérdése, kinek mi jön be. Valakinek a veronai Arénában az Aida sem biztos, hogy tetszene.


9. Este 4-kor.
Egy dolog, amit mindig elrontok: egyszerűen nem tudom megszokni, hogy Olaszországban már délután buona serát kell köszönni. Amikor otthon még simán jó napot kívánunk, akkor itt már bőven jó estét szokás kívánni, például ha az ember a délutáni nyitva tartáskor megy be a boltba mondjuk 4-kor egy buon giornóval, biztos, hogy buona serát fognak visszaköszönni. Valamiért a mai napig el szoktam rontani.
Ez van.
"Buon giorno!" vagy "Buongiorno!"? "Buona sera!" vagy "Buonasera!"? Meg kell tanulni, hogy délután 4-től bizony már "jóestét" van.

(Kép forrása)
10. Eső.
Amikor kikerültem Olaszországba, azt hittem, milyen szuper, végre melegebb éghajlaton leszek. Csak sajnos ez a környék pontosan ugyanannyira fekszik délen, mint Magyarország, azaz a klíma nagyjából ugyanolyan, mint otthon. Egy nagy különbség van: nagyobb a pára és sokkal, de sokkal többet esik az eső. A Wikipédia adatai szerint Budapesten egy évben átlagosan 592 mm csapadék hullik. Velencében ugyanez az adat 801 mm, Torinóban 914 mm, Milánóban pedig 943 mm. Érdekes módon az esős időjárásáról híres Londonban is csak 591 mm eső esik egy évben, kb. ugyanannyi, mint Budapesten. Ehhez képest Olaszország megdöbbentően esős, főleg tavasszal és ősszel, és a levegő is szokatlanul párás egy magyar tüdőnek, ami azt is magával hozza, hogy a nagyvárosok levegője borzasztóan szmogos, az ég alja körös-körül szürke a derűs napokon is.
Mi meg egy olyan városban lakunk, ahol az aktuális turisztikai marketingszöveg szerint éves szinten a napsütéses napok száma 300 felett van :) Akkor most mondjam azt, hogy Olaszország megdöbbentően napos, főleg nyáron, tavasszal meg ősszel...

11. Nincs borravaló.
Utálok borravalót adni. Utálom, hogy egy magyar benzinkutas, vízvezeték-szerelő, sőt, esetleg orvos is bizonyos esetekben mintha elvárná a csúszópénzt, a pincérekről, taxisokról, fodrászokról nem is beszélve. Olaszországban ilyen nincs, ha a vacsora harmincöt euróba került, akkor azt fogják a számlára írni és kész. A borravaló nélküli társadalom egy megszokhatatlanul jó dolog. Akárhányszor fizetnem kell valamit Olaszországban, mindig az jut eszembe, hogy milyen kényelmes és üdítően normális, hogy nem kell a borravalózással trükközni, hanem megmondják, hogy mennyi, és azt kell kifizetni.
1. A borravaló az nem csúszópénz.
Csúszópénzt akkor adsz, ha pénzzel akarsz elérni bizonyos körülmények között bizonyos dolgot, amit egyébként nem  tudnál és bízol benne, hogy pénzzel majd sikerül (hogy szépen fogalmazzak).
Borravalót akkor adsz, ha elégedett vagy azzal, amit egyébként a pénzedért kaptál.

Két hete egy parasztbunkó, hisztis lány hozta ki nekem a kávét és a sütit egy nem túl olcsó kávézóban... legszívesebben fizetés és fogyasztás nélkül távoztam volna... persze nem tettem, borravalót viszont nem adtam.

Van itt a városban egy egyszerű kebabos, ahol hihetetlenül jó a kaja. Azt hiszem stílusosan Istanbul kebap a neve. Még soha nem jöttünk el onnan borravaló adása nélkül. És nem azért, mert a kis török elvárja, hanem azért, mert finom a kaja, kedvesek az emberek és mert jól esik adni.

2. Olaszországban nincs ilyen...
Olyant még tényleg nem láttam, hogy pl. egy éttermi számlán rajta legyen, hogy +15% szervízdíj. Olyant viszont már láttam, hogy a fodrász (aki fele olyan jól sem dolgozik mint az én otthoni fodrászom, viszont kétszer annyit elkér egy hajvágásért) meg a hajmosó lány (aki fele olyan ügyes sincs, mint az otthoni  fodrászom tanulója) névre szóló borravalós dobozkája ott áll a pénztár mellett. Szóval nem igaz, hogy itt nincs borravaló.

A mondat helyesen így hangzana: Az olaszok nem szívesen adnak borravalót.
Mint ahogy a belgák, osztrákok és a hollandok sem. Általánosítani viszont nem akarok, mert mindig mindenhol akad a szabályt erősítő kivétel, de nekem ez a személyes tapasztalatom.

12. Minden szép.
Olaszország annyira szép, hogy az évek után is mellbevágó. Nemcsak a táj szépségéhez nem lehet hozzászokni, hanem általában az is rátesz egy lapáttal, hogy milyen harmóniában van a környezet a túlnyomórészt szintén gyönyörű épületekkel. Magyarország szintén kivételesen gazdag a gyönyörű panorámákban, de Olaszországban a teszkó parkolója is tud lélegzetelállító lenni (mondjuk pont Tesco nincs Olaszországban). Azt hittem, hogy ez az effektus az évek múltával kevésbé lesz erős, de nem, most is folyamatosan egyik ámulatból a másikba esem. Szerintem itt minden szép. Nem tudok hozzászokni.
No comment.


Nekem az én hazám a legszebb ország a világon még akkor is, ha átmenetileg nem ott élek... Egy biztos: hazamegyek.


Reményik Sándor: Eredj, ha tudsz!

Eredj, ha tudsz… Eredj, ha gondolod,
hogy valahol, bárhol a nagy világon
könnyebb lesz majd a sorsot hordanod,
eredj…
Szállj mint a fecske, délnek,
vagy északnak, mint a viharmadár,
magasából a mérhetetlen égnek
kémleld a pontot,
hol fészekrakó vágyaid kibontod.
Eredj, ha tudsz.

Eredj, ha hittelen
hiszed: a hontalanság odakünn
nem keserűbb, mint idebenn.
Eredj, ha azt hiszed,
hogy odakünn a világban nem ácsol
a lelkedből, ez érző, élő fából
az emlékezés új kereszteket.

A lelked csillapuló viharának
észrevétlen ezer új hangja támad,
süvít, sikolt,
s az emlékezés keresztfáira
téged feszít a honvágy és a bánat.
Eredj, ha nem hiszed.

Hajdanában Mikes se hitte ezt,
ki rab hazában élni nem tudott
de vállán égett az örök kereszt
s egy csillag Zágon felé mutatott.
Ha esténként a csillagok
fürödni a Márvány-tengerbe jártak,
meglátogatták az itthoni árnyak,
szelíd emlékek: eszeveszett hordák,
a szívét kitépték.
S hegyeken, tengereken túlra hordták…
Eredj, ha tudsz.

Ha majd úgy látod, minden elveszett:
inkább, semmint hordani itt a jármot,
szórd a szelekbe minden régi álmod;
ha úgy látod, hogy minden elveszett,
menj őserdőkön, tengereken túlra
ajánlani fel két munkás kezed.
Menj hát, ha teheted.

Itthon maradok én!
Károgva és sötéten,
mint téli varjú száraz jegenyén.
Még nem tudom:
jut-e nekem egy nyugalmas sarok,
de itthon maradok.

Leszek őrlő szú az idegen fában,
leszek az alj a felhajtott kupában,
az idegen vérben leszek a méreg,
miazma, láz, lappangó rút féreg,
de itthon maradok!

Akarok lenni a halálharang,
mely temet bár: halló fülekbe eseng
és lázít: visszavenni a mienk!
Akarok lenni a gyujtózsinór,
a kanóc része, lángralobbant vér,
mely titkon kúszik tíz-száz évekig
hamuban, éjben,
míg a keservek lőporához ér.
És akkor…!!

Még nem tudom:
jut-e nekem egy nyugalmas sarok,
de addig, varjú a száraz jegenyén:
én itthon maradok.

0 megjegyzés:

Megjegyzés küldése

 

Design by Amanda @ Blogger Buster