"Itt egy rét a virágoké, egy a pillangók tanyája. Három réten patak siet, négyet lép a gólya lába. Ötödiken túl az erdő, erdő, ami nincs kivágva. Hatodikról tóka bámul föl az égi felhőnyájra. Hetediket domboldalon esti hűvös szellő járja. Változtasson életeden az Őrségnek hét csodája!"

____________________________________________________________________________________________________________

Hétrétország:

2013. augusztus 15., csütörtök

Naponkinti ajálás Mária ótalmába

 Ezt a Mária emléket a papától kaptam, féltve őrzött kincsem.



Luppa Péter
MÁRIA-BESNYŐ
(Búcsújárási hely)
(Vasárnapi Újság, VIII/47. 1861. nov. 24., p. 557-558.)

Pesttől négy mérföldnyire északkeletnek, a kassai országút mellett, Gödöllőhöz félórányira fekszik a Besnyői puszta, melyet búcsújáróhelye tesz nevezetessé. 

A táj, melyet e tér elfoglal, rajzunk által híven van föltüntetve. Az országút mellett elöl áll az egyház, ehhez hozzáépítve van a kolostor, mely megett gyönyörű fekvésű kert díszlik. Az egyház körül ősi szilfák emelkednek, karcsú derekaikkal s gazdag koronáikkal védve azt az idők viszontagságai ellen; s ezen kis völgy körül regényes hegyek s halmok domborulnak, bortermő venyigékkel s vaddal bővelködő erdő sötéte által még inkább kiemelve az egyház fehér falait; — oly szerény, oly kedves regényességű e táj, hogy az ember ajkait annak szépségei önkéntelenül imára nyitják föl, melyben dicsőíti az Istent, ki azt teremté. Igen jól van megválasztva a hely: ide csakugyan templom illik. 

Századokkal ezelőtt sokáig templom állott itt, de elpusztulván az, három századon keresztül csak kormos romjait mutatá a szent épületnek, a midőn 1759-dik év tavaszán gr. Grassalkovich Antal elhatározá e helyre szűz Mária tiszteletére kápolnát építeni. 

A templomromot szétbontották, s az e munkával elfoglalt kőmívesek egyike, álma következtében a főoltár helyén kutatván, ott egy négy hüvelyk magasságú, csontból faragott Mária-szobrot lelt, a Krisztus-gyermeket tartván ez karjain. Ezt a gondviselés különös csodájának vélték, a szobor hosszú évek során keresztül épen megmaradt, s az most a főoltárt díszíti, miután a két rajta lévő fejre gyémántfénykoszorút készítettek, melynek köveit gróf Grassalkovich Antal s gróf Klobussiczky Terézia jegygyűrűikből vétették ki 1770-ik évben. Ezen szobor most egy csinos és nagy ezüstszekrényben a főoltáron áll. Az ezüstszekrényre gróf Migazzi Kristóf bíbornok s váczi püspök emléket vésetett, melybe Grassalkovich gróf iránti tiszteletét foglaltatá. 

1761-ik évben a kápolna már föl volt építve, s azon év augusztus 15-én fölszenteltetett, s ezen nap Mária menybemenetele a hely főünnepévé fogadtatott el; az istentiszteletet három lelkész teljesíté, de 1763-ban a gróf a kapuczinus szerzetnek adá által a kápolnát, s a rend számára kolostort építtetett, s az említett szerzet tíz tagja most is lakja azt. 1768-ban pedig a kápolna elé (mely az íves boltozatrészt foglalja el) azon szép tornyos templomot építteté az alapító. 

A Mária-szobrot csudatevőnek találták, minek következtében az egész nyáron át számos búcsújáró látogatja meg a helyet. A pestbudaiak pünkösdkor szoktak ide rándulni. 

Hogy mily számosan látogatják e helyet, onnan látszik, hogy volt nap, midőn tizennégy ezeren gyóntak meg az egyházban. 

Az egyház közelében azon dombtetőn, honnan rajzunk vétetett föl, egy ősi szilfa emelkedik, melynek odvába gyűlt vizét a búcsújárók messze vidékekre elhordják, s szemfájás ellen gyógyszerül használják. Az egyház belseje csinos, egyszerű, ámbár az oltár körül számos, a búcsúsok által hozott képek vannak fölaggatva. A két mellékoltár csinos képpel van ellátva. 

A szerzet tagjai már készülnek a kolostor századéves birtoklását megünnepelni.

 A kép és a szöveg forrása: ITT.

2 megjegyzés:

Holdgyöngy írta...

Képzeld apai nagyszüleim házi oltára rám maradt: egy feszület, két gyertyatartó, s egy kis pohár, gondolom szentelt vizet ezzel öntötték.Ugye, milyen kincsek?!

J. írta...

Azok bizony!

Megjegyzés küldése

 

Design by Amanda @ Blogger Buster