A világ legjobb meséi Mátyás király meséi mellett holtversenyben a Magyar népmesék - szerintem. Istennek hála, valaki volt olyan kedves és feltöltötte őket a youtube-ra. Hogy melyiket szeretem a legjobban, azt nehéz lenne eldönteni, de a só meséje különösen kedves nekem valamiért.
A napokban nagyon érdekes videóra bukkantam, szintén a youtube-on. Prof. Dr. Papp Lajos szívsebész beszélt benne a káliummal mérgezett sóról.
Tavaly vagy tavaly előtt láttam egy dokumentumfilmet a "Fleur de sel" és a "Sel gris"-ről a tévében. Ezek luxus tengeri só fajták... franciák...
A filmet a Bretagne félsziget partjaitól nem messze elsüllyedt tankhajó katasztrófája után pár évvel forgatták. A francia sótermesztő parasztokat mutatták be benne, az életüket, a gondjaikat, a munkájukat, hogy hogyan is aratják kézzel a sót. Nagyon érdekes volt. Csak ámultam és bámultam.
Miután láttam a filmet, egy áruházban a "sóosztályon" el is csábultam. Volt ott dizájnos kis malmocskába öltöztetve Hawaii só, Himalája só, portugál Flor da sal, minden, mi szem szájnak ingere. Aztán bevillant nekem egy kép a víz tetején polipként úszó olajszörnyről, az olajjal bevont, vergődő madarakról, a haltetemekről... no tengeri só. Himalája sót választottam.
Kíváncsi voltam, milyen az íze. És igen, voltam annyira naiv, hogy elhittem, a Himalája só valóban a Himalájából származik és azért ilyen méregdrága, mert hosszú utat tesz meg Európáig. De tévedtem, mert nem ezért drága, hanem azért, mert Himalájának hívják. Állítólag az Európában Himalája só néven forgalomba kerülő só túlnyomórészt Lengyelország sóbányáiból származik.
Ez a kis marketing fogás valakiknek nagyon bejött. Ha jól emlékszem, a 90 grammos só 7 euro körül volt. Horror. 90 gramm. Minden esetre, ha nincs ez a kis marketing csavar, soha meg nem tudom, milyen íze van a lengyel sónak. A kifehérített vackokkal nem lehet egy lapon említeni, mert a Himalája sónak íze van, pontosabban: ennek tényleg van zamata. Hogy veszek-e még ilyen sót, azt nem tudom... de az biztos, ha otthon leszünk, parajdi sót fogunk használni.
Még jól emlékszem gyerekkoromból a "piszkos, durva" asztali sóra, ami nagyjából a rendszerváltással egy időben ripsz-ropsz eltűnt a boltok polcairól... szegény nem volt elég trendi.
A filmet a Bretagne félsziget partjaitól nem messze elsüllyedt tankhajó katasztrófája után pár évvel forgatták. A francia sótermesztő parasztokat mutatták be benne, az életüket, a gondjaikat, a munkájukat, hogy hogyan is aratják kézzel a sót. Nagyon érdekes volt. Csak ámultam és bámultam.
Miután láttam a filmet, egy áruházban a "sóosztályon" el is csábultam. Volt ott dizájnos kis malmocskába öltöztetve Hawaii só, Himalája só, portugál Flor da sal, minden, mi szem szájnak ingere. Aztán bevillant nekem egy kép a víz tetején polipként úszó olajszörnyről, az olajjal bevont, vergődő madarakról, a haltetemekről... no tengeri só. Himalája sót választottam.
Kíváncsi voltam, milyen az íze. És igen, voltam annyira naiv, hogy elhittem, a Himalája só valóban a Himalájából származik és azért ilyen méregdrága, mert hosszú utat tesz meg Európáig. De tévedtem, mert nem ezért drága, hanem azért, mert Himalájának hívják. Állítólag az Európában Himalája só néven forgalomba kerülő só túlnyomórészt Lengyelország sóbányáiból származik.
Ez a kis marketing fogás valakiknek nagyon bejött. Ha jól emlékszem, a 90 grammos só 7 euro körül volt. Horror. 90 gramm. Minden esetre, ha nincs ez a kis marketing csavar, soha meg nem tudom, milyen íze van a lengyel sónak. A kifehérített vackokkal nem lehet egy lapon említeni, mert a Himalája sónak íze van, pontosabban: ennek tényleg van zamata. Hogy veszek-e még ilyen sót, azt nem tudom... de az biztos, ha otthon leszünk, parajdi sót fogunk használni.
Még jól emlékszem gyerekkoromból a "piszkos, durva" asztali sóra, ami nagyjából a rendszerváltással egy időben ripsz-ropsz eltűnt a boltok polcairól... szegény nem volt elég trendi.
7 megjegyzés:
Igen, sok minden reklám kérdése. sajnos.
Az igazi értékek, a minőség meg valahol máshol. talán nem is igényel ilyenfajta reklámot. ( Annak jó például a szájhagyomány is, mint a népmesének:) )
Nekem is nagy kedvencem a Só. Bár, mióta felfejettük mesét váltottam. Hallgattad tán Berecz Andrást? Ma készülünk Viszákra, portanézőbe, ha sikerül összehoznom más programokkal.
Kedves VRJúlia!
Ez így igaz, az igazán értékes dolgoknak nem kell reklám. Én most már egyre tudatosabban próbálok küzdeni az ilyen behatások ellen, nagyon egyszerű módszerekkel. Pl.
- bevásárolni szigorúan csak bevásárlólistával megyek, kerülöm az impulzusvásárlásokat és tényleg nagyon igyekszem nem elcsábulni
- 2 hónapja nem kapcsoltam be a tévét
Kedves Holdgyöngy!
Ahogy Berecz András mesél, az egyszerűen mesés :), remélem lesz szerencsénk egyszer élőben is látni és hallgatni őt.
De nagyon szívesen mennék én is az Őrségbe portanézőbe!
Akkor nem vagytok itthon....
Nem, sajnos...
dr. Papp Lajos nálunk- a falu templomában- is tartott előadást, Laci volt, és nagyon érdekesnek tartotta, könyvet is vett tőle.
Én is bedőltem a Himalája sónak :) Viszont szoktunk "piszkos" sót venni, Aldi, Lidl helyeken fellelhető és nagyon olcsó.
Én nagyon szeretem, ahogyan Dr. Papp Lajos beszél.
Legutóbbi trolliai sóvásárlásomnál megint ledöbbentem. Eurosparban voltam és "sima" sót kerestem. A termékpozicionálás nagyon jól működik itt is. A különleges, méregdrága sók szemmagasságban. A halandó sókat meg alig találtam meg a legalsó polcon. Tengeri só minden mennyiségben, finom és durva kivitelben, ami tök jó, csak az a kiakasztó, hogy kizárólag jódozottat lehet kapni.
Tudom, kis dolgok ezek, de azért elgondolkodtató, merre tartunk.
Megjegyzés küldése