"Itt egy rét a virágoké, egy a pillangók tanyája. Három réten patak siet, négyet lép a gólya lába. Ötödiken túl az erdő, erdő, ami nincs kivágva. Hatodikról tóka bámul föl az égi felhőnyájra. Hetediket domboldalon esti hűvös szellő járja. Változtasson életeden az Őrségnek hét csodája!"

____________________________________________________________________________________________________________

Hétrétország:

2013. augusztus 2., péntek

10

A 10 éves fővadász.

Amikor Lehi meglát vagy meghall egy madarat, olyankor aztán nincs mese, felszínre törnek az elnyomott kis ösztönei. Soha nem tanulta senkitől és mégis tudja, hogy neki bizony a madarat el kell kapnia. Ja, hogy milyen madarat? Hát most éppen ezt a 2 fecskét:


Természetesen végül a két fecske egyike sem lett áldozat. Szép is lett volna, ha Lehi felhúzott redőnynél a második emeletről bázisugrik... ejtőernyő nélkül...

Lehi olyan 1,5 éves lehetett, még Veszprémben laktunk. Már nem emlékszem pontosan hányadik emeleten, talán a harmadikon. A lakáshoz tartozott egy jó nagy erkély is. Lehi imádta, én kevésbé, mert ő folyton kiszökött és a nagy erkélyes dolce vitái sokszor azzal zárultak, hogy átszökött a szomszéd erkélyére, onnan meg a nyitott erkélyajtón át be a szomszéd lakásába... engem meg a gutaütés kerülgetett, amikor felfedeztem mindezt. Volt olyan is, hogy az asztalon felejtett tortájukba is belenyalt... mondanom se kell, a szomszédasszony imádott bennünket.

Épp nagy pakolászásban voltam, amikor látom ám, hogy Lehi nagy pöckösen megy befelé a szobába. Én meg utána, gondoltam, megnézem, mire készül. Hát őnagysága felugrott az ágyra, valami ehhez hasonló mancstartással...


... a mancsai alatt pedig ott pihegett egy szerencsétlen cinke... az első zsákmányállata... "Fúj, Lehi, engeded el rögtön!" Ő meg teljes extázisban csóválta a farkát és mutogatta büszkén, hogy édes gazdám, nézd, mit fogtam én, teljesen egyedül...

Az első vadászatnak a vége az lett, hogy a kismadár nagy nehezen kiszabadult a vérszomjas fenevad veszedelmes mancsai közül és a nagyjából 20 m2-es szobában irdatlan kergetőzésbe kezdtünk mi hárman: a macska kergette a madárkát, én kergettem a macskát, a madárka meg kergetett engem... elég vicces volt, így utólag visszagondolva... Minden jó, ha vége jó, a madárka elreppent, Lehi kapott egy extra adag kaját, én meg örültem, hogy az állati hajsza nem vérengzésbe torkollott.

Rendszeresen előfordul, hogy munkából hazajövet a pacskeromnak hűlt helye ... vajon hol találom meg ilyenkor?

Zsákmánya az én szétgyötört, agyonrágott papcskerom, amint az ágy közepén hever.
Ha Lehi idő előtt feladja, akkor a konyha közepén vagy az ágy előtt... de ha kitartó, akkor sikerül felráncigálnia az ágyba... hogy hogyan csinálja, azt nem tudom, de egyszer szívesen megnézném.

0 megjegyzés:

Megjegyzés küldése

 

Design by Amanda @ Blogger Buster