"Itt egy rét a virágoké, egy a pillangók tanyája. Három réten patak siet, négyet lép a gólya lába. Ötödiken túl az erdő, erdő, ami nincs kivágva. Hatodikról tóka bámul föl az égi felhőnyájra. Hetediket domboldalon esti hűvös szellő járja. Változtasson életeden az Őrségnek hét csodája!"

____________________________________________________________________________________________________________

Hétrétország:

2013. augusztus 29., csütörtök

Keresztelő Szent János fővételének napja

Véletlenek...

1521. augusztus 29. - Nándorfehérvár elfoglalása
1526. augusztus 29. - Mohácsi csata
1541. augusztus 29. - Buda elfoglalása
1944. augusztus 29. - A szovjetek áttörték a Kárpátok vonalát



Ady Endre: Nekünk Mohács kell

Ha van Isten, ne könyörüljön rajta:
Veréshez szokott fajta,
Cigány-népek langy szivű sihederje,
Verje csak, verje, verje.

Ha van Isten, meg ne sajnáljon engem:
Én magyarnak születtem.
Szent galambja nehogy zöld ágat hozzon,
Üssön csak, ostorozzon. 

Ha van Isten, földtől a fényes égig
Rángasson minket végig.
Ne legyen egy félpercnyi békességünk,
Mert akkor végünk, végünk.

2013. augusztus 23., péntek

Díszes a gallérod, Gergely!

Újra megnéztem az Egri csillagokat. Szeretem ezt a filmet, a könyvet meg egyenesen imádtam sulis koromban. Kötelező ide, kötelező oda - ezt bizony többször is kiolvastam, a szilvafa alatt egy pokrócon heverészve.

Van a filmben egy rész, az utolsó nagy megmérettetés előtt, amikor Dobó kapitány így szól:
- De kicsípted magad, Sárközi! Díszes a gallérod, Gergely!
- A feleségem varrta...
- Az ünnepi készülődésről látom, mindenki érzi, az utolsó próba következik...
"A feleségem varrta." mondat megütötte a fülem, mert mozizás közben éppen egy újabb hímzéssel küzdöttem. Tényleg szép díszes gallér volt. Milyen szomorú, hogy manapság egyre inkább kiveszik ez a fajta nőiesség a világból és hogy az effajta érték manapság már nem igazán érték. Persze sminkelni azt mindenki tud... csak én nem :)

Az én kettes számú próbálkozásom ezúttal egy firkálással kezdődött. Megfertőztek a sárközi színeshímzéses minták.

Maci szerint ez olyan, mint egy kedves méhecske feje a csápokkal.
Hímezve ilyen lett.
Amiket én csak giling-galangoknak nevezek.
A kedves méhecske.
Kétségtelen, hogy van még hova fejlődnöm, de ennek ellenére ismét nagyon örülök magamnak. A virágok kitöltésére itt egy olyan öltést használtam, amit az internetről leszedett sárközi hímzéses képeken láttam és aminek a nevét nem tudom - igazán abban sem vagyok teljesen biztos, hogy úgy kell csinálni, ahogy én azt kigondoltam és csináltam... de próbálkozom szorgalmasan, mert hímezni jó!

2013. augusztus 22., csütörtök

Négy mancs, négy kéz, négy láb

Nem külön, nem itt is és ott is, hanem mindenki egy helyen. Újra együtt, végre!

Most már nyugodtan aludhatok :)

2013. augusztus 19., hétfő

Marácka

A felsőmaráci falunapról Négy mázsa krumpli, több száz hagyma, hatvan alkalmi szakács: Guinness címmel cikk jelent meg a Vas Népében. (ITT olvasható.) :)))

2013. augusztus 15., csütörtök

Naponkinti ajálás Mária ótalmába

 Ezt a Mária emléket a papától kaptam, féltve őrzött kincsem.



Luppa Péter
MÁRIA-BESNYŐ
(Búcsújárási hely)
(Vasárnapi Újság, VIII/47. 1861. nov. 24., p. 557-558.)

Pesttől négy mérföldnyire északkeletnek, a kassai országút mellett, Gödöllőhöz félórányira fekszik a Besnyői puszta, melyet búcsújáróhelye tesz nevezetessé. 

A táj, melyet e tér elfoglal, rajzunk által híven van föltüntetve. Az országút mellett elöl áll az egyház, ehhez hozzáépítve van a kolostor, mely megett gyönyörű fekvésű kert díszlik. Az egyház körül ősi szilfák emelkednek, karcsú derekaikkal s gazdag koronáikkal védve azt az idők viszontagságai ellen; s ezen kis völgy körül regényes hegyek s halmok domborulnak, bortermő venyigékkel s vaddal bővelködő erdő sötéte által még inkább kiemelve az egyház fehér falait; — oly szerény, oly kedves regényességű e táj, hogy az ember ajkait annak szépségei önkéntelenül imára nyitják föl, melyben dicsőíti az Istent, ki azt teremté. Igen jól van megválasztva a hely: ide csakugyan templom illik. 

Századokkal ezelőtt sokáig templom állott itt, de elpusztulván az, három századon keresztül csak kormos romjait mutatá a szent épületnek, a midőn 1759-dik év tavaszán gr. Grassalkovich Antal elhatározá e helyre szűz Mária tiszteletére kápolnát építeni. 

A templomromot szétbontották, s az e munkával elfoglalt kőmívesek egyike, álma következtében a főoltár helyén kutatván, ott egy négy hüvelyk magasságú, csontból faragott Mária-szobrot lelt, a Krisztus-gyermeket tartván ez karjain. Ezt a gondviselés különös csodájának vélték, a szobor hosszú évek során keresztül épen megmaradt, s az most a főoltárt díszíti, miután a két rajta lévő fejre gyémántfénykoszorút készítettek, melynek köveit gróf Grassalkovich Antal s gróf Klobussiczky Terézia jegygyűrűikből vétették ki 1770-ik évben. Ezen szobor most egy csinos és nagy ezüstszekrényben a főoltáron áll. Az ezüstszekrényre gróf Migazzi Kristóf bíbornok s váczi püspök emléket vésetett, melybe Grassalkovich gróf iránti tiszteletét foglaltatá. 

1761-ik évben a kápolna már föl volt építve, s azon év augusztus 15-én fölszenteltetett, s ezen nap Mária menybemenetele a hely főünnepévé fogadtatott el; az istentiszteletet három lelkész teljesíté, de 1763-ban a gróf a kapuczinus szerzetnek adá által a kápolnát, s a rend számára kolostort építtetett, s az említett szerzet tíz tagja most is lakja azt. 1768-ban pedig a kápolna elé (mely az íves boltozatrészt foglalja el) azon szép tornyos templomot építteté az alapító. 

A Mária-szobrot csudatevőnek találták, minek következtében az egész nyáron át számos búcsújáró látogatja meg a helyet. A pestbudaiak pünkösdkor szoktak ide rándulni. 

Hogy mily számosan látogatják e helyet, onnan látszik, hogy volt nap, midőn tizennégy ezeren gyóntak meg az egyházban. 

Az egyház közelében azon dombtetőn, honnan rajzunk vétetett föl, egy ősi szilfa emelkedik, melynek odvába gyűlt vizét a búcsújárók messze vidékekre elhordják, s szemfájás ellen gyógyszerül használják. Az egyház belseje csinos, egyszerű, ámbár az oltár körül számos, a búcsúsok által hozott képek vannak fölaggatva. A két mellékoltár csinos képpel van ellátva. 

A szerzet tagjai már készülnek a kolostor századéves birtoklását megünnepelni.

 A kép és a szöveg forrása: ITT.

2013. augusztus 14., szerda

Gyökerek és szárnyak

Irigylem (nem ez a jó szó, mert nem vagyok irigy, de most jobb nem jut az eszembe) azokat, akik mögött biztos háttér van. Nem, nem anyagi dolgokra gondolok, mert ebben az esetben a pénz az tényleg nem számít, az a legkevesebb :)

Arról a háttérről beszélek, amit egy szülő nyújthat a gyerekének, meg azokról a bizonyos gyökerekről és a szárnyakról. Mert akárhány éves is legyen az ember, szüksége van egy biztos háttérre, egy védőbástyára, hogy ne a saját bőrén kelljen megtapasztalnia mindent. Vannak azok a buktatók, amelyek elengedhetetlenek a jellemfejlődéshez, de ugyanakkor léteznek azok a buktatók is, amelyek a szülői élettapasztalattal és bölcsességgel bizony elkerülhetőek lennének. Olyan jó lenne, ha valaki azt mondaná "Lányom, hidd el, nem az a te utad, inkább erre menj tovább!" vagy "Bánatod van? Gyere haza, majd együtt kitalálunk valamit!" Haza? Hova is? Évek óta egyedül küzdünk. Fáj, hogy nem áll mögöttünk senki és hogy az agynak mindig 3 lépéssel a jelen előtt kell járnia.

Igazi család lenni végre, otthont teremteni, házat felújítani, lakást eladni, az idegent magunk mögött hagyni, az eddigit lezárni és újat kezdeni... Úgy érzem, lassan bedarál ez az egész...

A helyes sorrendet szeretném tudni, de azt nagyon.

Egy biztos, ez az út...
...ehhez a házhoz vezet.

2013. augusztus 13., kedd

The more I see the less I know - Minél többet látok, annál kevesebbet tudok

...come to decide that the things that I tried were in my life just to get high on when I sit alone come get a little known but I need more than myself this time step from the road to the sea to the sky and I do believe it we rely on...

2013. augusztus 12., hétfő

Mint az emberek a sót

A világ legjobb meséi Mátyás király meséi mellett holtversenyben a Magyar népmesék - szerintem. Istennek hála, valaki volt olyan kedves és feltöltötte őket a youtube-ra. Hogy melyiket szeretem a legjobban, azt nehéz lenne eldönteni, de a só meséje különösen kedves nekem valamiért.


A napokban nagyon érdekes videóra bukkantam, szintén a youtube-on. Prof. Dr. Papp Lajos szívsebész beszélt benne a káliummal mérgezett sóról.


Tavaly vagy tavaly előtt láttam egy dokumentumfilmet a "Fleur de sel" és a "Sel gris"-ről a tévében. Ezek luxus tengeri só fajták... franciák...

A filmet a Bretagne félsziget partjaitól nem messze elsüllyedt tankhajó katasztrófája után pár évvel forgatták. A francia sótermesztő parasztokat mutatták be benne, az életüket, a gondjaikat, a munkájukat, hogy hogyan is aratják kézzel a sót. Nagyon érdekes volt. Csak ámultam és bámultam.

Miután láttam a filmet, egy áruházban a "sóosztályon" el is csábultam. Volt ott dizájnos kis malmocskába öltöztetve Hawaii só, Himalája só, portugál Flor da sal, minden, mi szem szájnak ingere. Aztán bevillant nekem egy kép a víz tetején polipként úszó olajszörnyről, az olajjal bevont, vergődő madarakról, a haltetemekről... no tengeri só. Himalája sót választottam.

Kíváncsi voltam, milyen az íze. És igen, voltam annyira naiv, hogy elhittem, a Himalája só valóban a Himalájából származik és azért ilyen méregdrága, mert hosszú utat tesz meg Európáig. De tévedtem, mert nem ezért drága, hanem azért, mert Himalájának hívják. Állítólag az Európában Himalája só néven forgalomba kerülő só túlnyomórészt Lengyelország sóbányáiból származik.

Ez a kis marketing fogás valakiknek nagyon bejött. Ha jól emlékszem, a 90 grammos só 7 euro körül volt. Horror. 90 gramm. Minden esetre, ha nincs ez a kis marketing csavar, soha meg nem tudom, milyen íze van a lengyel sónak. A kifehérített vackokkal nem lehet egy lapon említeni, mert a Himalája sónak íze van, pontosabban: ennek tényleg van zamata. Hogy veszek-e még ilyen sót, azt nem tudom... de az biztos, ha otthon leszünk, parajdi sót fogunk használni.

Még jól emlékszem gyerekkoromból a "piszkos, durva" asztali sóra, ami nagyjából a rendszerváltással egy időben ripsz-ropsz eltűnt a boltok polcairól... szegény nem volt elég trendi.

2013. augusztus 9., péntek

Out of time

Számomra teljességgel hihetetlen EZ:

Sziget - Pop-Rock Nagyszínpad - 2013.08.09., 21.30
Blur

Mit nem adtam volna ezért úgy 15-20 éve... az egyik kedvenc zenekarom... a sors fintora, hogy én itt, ők meg otthon...
 
Annak idején hányszor, de hányszor írtam fel a kívánságlistára, hogy én bizony a Blurt szeretném látni a következő évben a Szigeten... soha nem hívták meg.

De mit is vártam én, naiv tizenhuszonéves? Hiszen bizonyos arcoknak még a Red Hot Chili Peppers sem elég jó ahhoz, hogy leszervezzék őket... Ugyan ki veszi azt be, hogy pont ők ne mozgatnának meg elég embert?!

Jaj, de lennék most pár évvel fiatalabb!


Blur: Out Of Time

Where's the love song?

To set us free
Too many people down
Everything turning the wrong way around
And I don't know what love will be
But if we start dreaming now
Lord knows we'll never leave the clouds

And you've been so busy lately
that you haven't found the time
To open up your mind
And watch the world spinning gently out of time

Feel the sunshine on your face
It's in a computer now
Gone to the future, way out in space

Tell me I'm not dreaming but are we out of time?
We're out of time

Out of time

2013. augusztus 6., kedd

Nyár, nyár, nyár...

Régebben imádtam a nyarat, de az elmúlt években azt vettem észre, hogy egyre nehezebben viselem. Nem értek a globális felmelegedéshez, de azt látom és érzem, hogy felborult az évszakok rendje.

Kedvenc évszakom a tavasz... idén Trolliában elmaradt. Májusban még esett a hó, sőt június elején is, azután pedig egyik napról a másikra hőség lett. Kíváncsian várom, hogy idén lesz-e ősz vagy pedig csak úgy egyszerűen, mindenféle átmenet nélkül átváltunk a télbe.

Az otthoni csapadékmentes idő a mi portánkat is megviseli. Tegnap kaptunk új képeket, a júniusban még szép zölden virító gyepünk most ilyen kis fakó.

2013. augusztus
A gyümölcsfáink viszont szépen teremnek.
- a madarak nagy örömére :) -

2013. augusztus 3., szombat

Trollia vs. Ausländer

Tegnap egy döbbenetes élményben volt részem és elég nehezen térek csak magamhoz belőle. Mióta Trolliában élünk, most először fordult elő velem, hogy "leausländerineztek"... és tették mindezt a szó legnegatívabb értelmében...

A trollok ha látens módon is, de egytől egyig rühellik a külföldieket. Van amelyikük ezt nyíltan kimondja, míg mások szemérmesen hallgatnak róla, mert hát azért mégiscsak Isten báránykái vagyunk mi mindannyian.

Olyan politikai párt, amelyik ilyen vagy olyan formában ne külföldi ellenes szlogennel kampányolna, na olyan itt nem létezik.
 
Egy 2011-es plakát
Azért szörnyen morbid ez az egész, mert ha az összes külföldi vendégmunkás hazahúzna innen, mint ahogyan azt szeretnék, akkor aztán bottal üthetnék a fene nagy jólétük nyomát. Trollia kártyavárként omlana össze. Már láttam olyan plakátot is választások idején, amin valami olyasmi szöveg volt, hogy ha külföldiek az ön sérelmére követnek el valamit, akkor hívjon bennünket és kivizsgáljuk az ügyet...

Én akkor most hova telefonáljak? Hisz nem csak engem, de az egész nemzetemet sértegette egy troll?

... es ist schrecklich ...
Na most mondja valaki, hogy milyen jó nekem!

2013. augusztus 2., péntek

10

A 10 éves fővadász.

Amikor Lehi meglát vagy meghall egy madarat, olyankor aztán nincs mese, felszínre törnek az elnyomott kis ösztönei. Soha nem tanulta senkitől és mégis tudja, hogy neki bizony a madarat el kell kapnia. Ja, hogy milyen madarat? Hát most éppen ezt a 2 fecskét:


Természetesen végül a két fecske egyike sem lett áldozat. Szép is lett volna, ha Lehi felhúzott redőnynél a második emeletről bázisugrik... ejtőernyő nélkül...

Lehi olyan 1,5 éves lehetett, még Veszprémben laktunk. Már nem emlékszem pontosan hányadik emeleten, talán a harmadikon. A lakáshoz tartozott egy jó nagy erkély is. Lehi imádta, én kevésbé, mert ő folyton kiszökött és a nagy erkélyes dolce vitái sokszor azzal zárultak, hogy átszökött a szomszéd erkélyére, onnan meg a nyitott erkélyajtón át be a szomszéd lakásába... engem meg a gutaütés kerülgetett, amikor felfedeztem mindezt. Volt olyan is, hogy az asztalon felejtett tortájukba is belenyalt... mondanom se kell, a szomszédasszony imádott bennünket.

Épp nagy pakolászásban voltam, amikor látom ám, hogy Lehi nagy pöckösen megy befelé a szobába. Én meg utána, gondoltam, megnézem, mire készül. Hát őnagysága felugrott az ágyra, valami ehhez hasonló mancstartással...


... a mancsai alatt pedig ott pihegett egy szerencsétlen cinke... az első zsákmányállata... "Fúj, Lehi, engeded el rögtön!" Ő meg teljes extázisban csóválta a farkát és mutogatta büszkén, hogy édes gazdám, nézd, mit fogtam én, teljesen egyedül...

Az első vadászatnak a vége az lett, hogy a kismadár nagy nehezen kiszabadult a vérszomjas fenevad veszedelmes mancsai közül és a nagyjából 20 m2-es szobában irdatlan kergetőzésbe kezdtünk mi hárman: a macska kergette a madárkát, én kergettem a macskát, a madárka meg kergetett engem... elég vicces volt, így utólag visszagondolva... Minden jó, ha vége jó, a madárka elreppent, Lehi kapott egy extra adag kaját, én meg örültem, hogy az állati hajsza nem vérengzésbe torkollott.

Rendszeresen előfordul, hogy munkából hazajövet a pacskeromnak hűlt helye ... vajon hol találom meg ilyenkor?

Zsákmánya az én szétgyötört, agyonrágott papcskerom, amint az ágy közepén hever.
Ha Lehi idő előtt feladja, akkor a konyha közepén vagy az ágy előtt... de ha kitartó, akkor sikerül felráncigálnia az ágyba... hogy hogyan csinálja, azt nem tudom, de egyszer szívesen megnézném.

2013. augusztus 1., csütörtök

Sárköz, te csodás!

Nem olyan rég elhatároztam, hogy megpróbálok hímezni valamit... Igen ám, de mit? A manapság reneszánszukat élő kalocsai és matyó motívumok nagyon szépek, de az én virtuális kutakodásom mégsem ezekhez, hanem a Sárközbe vezetett. Hova máshova? Ott születtem.

Gyerekként imádtam a sárközi lakodalmak forgatagát, a különböző nemzetek táncosainak felvonulását a falu utcáin. Hihetetlen élmény volt... pláne amikor a húgomat el akarták rabolni a törökök. Soha nem felejtem el, ahogy a turbános férfiak karddal a kezükben körbetáncolták azt az icipici kislányt... kicsit megszeppent szegénykém, de mi is.

Emlékszem, én a felvonuláson mindig a decsi néptánccsoportot vártam a legjobban. Azok a gyönyörűséges ruhák a kikeményített rokolyákkal, a párták és a gyöngysorok... Csodaszép!

A hímzésemhez dr. Apátiné Csapó Anna gyűjteményéből választottam egy motívumot. Anna néni EZEN az oldalon bővebben is mesél a sárközi színeshímzésről.

Jegykendő motívum.
Már többször megfordult a fejemben, hogy benézek a város valószínűleg egyetlen olyan boltjába,  ahol hímzőrámát, horgolótűt és hasonlókat lehet kapni, de eddig valahogy nem bírtam rávenni magam, mert féltem, hogy igazi trollok az eladók, akik még az élettől is elveszik az ember kedvét.

Most viszont erős volt bennem az elhatározás, úgyhogy kicsit félve ugyan, de mégis csak átléptem a küszöböt. És milyen jól tettem! Nem trollokat találtam ott. Mondtam, mi járatban vagyok az eladó hölgy pedig szemmel láthatóan meglepődött egy kicsit - hány korombeli térhet be ide hímzőrámáért?  Kértem hozzá fél méter igencsak borsos árú fehér vászonanyagot is, hogy legyen min gyakorolni. A hölgy aranyos volt, elmagyarázta, hogyan tudom jól belefeszíteni a keretbe az anyagot, merthogy a sikernek ez az egyik kulcsa. Tök jól esett. Mondtam neki, hogy ha jól sikerül az első próbálkozásom, akkor biztosan jövök még máskor is. Ő azt felelte, ne izguljak, mert ha az ember szívvel csinálja, akkor az sikerülni fog.Így legyen, gondoltam.

Első próbálkozásom képekben:

A hímzőrámába belefeszítettem az anyagot és szabad kézzel felrajzoltam a mintát.
Kontúroztam, kitöltöttem. A tulipánok kitöltésével támadt némi gondom.
Sajnos nem tudom, hogyan készül az az öltés, ami az alapmintán látható.
Ezen a képen jól látszik, hogy a szimmetria miatt nem mindenhol a felrajzolt vonalakat követtem.
Így sikerült.
A szélét kézzel beszegtem és a sarkokba is került egy-egy kicsi minta.
Az első próbálkozásom.
 

Design by Amanda @ Blogger Buster