"Itt egy rét a virágoké, egy a pillangók tanyája. Három réten patak siet, négyet lép a gólya lába. Ötödiken túl az erdő, erdő, ami nincs kivágva. Hatodikról tóka bámul föl az égi felhőnyájra. Hetediket domboldalon esti hűvös szellő járja. Változtasson életeden az Őrségnek hét csodája!"

____________________________________________________________________________________________________________

Hétrétország:

2013. július 31., szerda

Pounamu

Akkor kezdődött, amikor kisgyerekként a sóder tetején gubbasztva kutattam a kincsek után vagy akkor, amikor tizenévesen egy parkban véletlenül rátaláltam egy különleges kavicsra? Nem tudom, de egy biztos: a kövek hatnak rám. És nem mi választjuk őket. A kövek választanak bennünket.

Az én pounamum.
Pounamu - A maorik különleges zöld köve. Szép nagy utat tett meg, míg végül napra pontosan egy évvel ezelőtt nálam kötött ki.

Régóta élünk Trolliában, de úgy istenigazából egyetlen egyszer éreztem itt azt, hogy rendben van a lelkem... és ez pontosan akkor volt, amikor ezt a követ kaptam.
"Jól gondolja meg, ki mit cselekszik!
Likasztják rnár az égben fönn a rostát,
s a csillagok tengelyét olajozzák
szorgalmas angyalok.
És lészen csillagfordulás megint,
és miként hirdeti a Biblia:
megméretik az embernek fia
s ki mint vetett, azonképpen arat,
mert elfut a víz és a kő marad,
a kő marad...!"
(Wass Albert: Üzenet haza)

(A pounamu eredetéről, jelentéséről, a maori kultúrában, a múltban és a jelenben betöltött szerepéről ITT minden információ megtalálható.)

2013. július 26., péntek

Szalafő, Pityerszer









Mindenki számára létezik az a bizonyos egyetlen hely ezen a Földön, ahol igazán boldog tudna lenni. Valahol legbelül mindenki ezt keresi. Sokan megtalálják, mások viszont hiába keresik egy életen át, akkor sem lelik.

Lehet, hogy nem jó helyen keresik...

Bárdosi János emlékpadja Pityerszeren

2013. július 18., csütörtök

Szabó Lőrinc Trolliában

"Meránban egy napig voltam, a legfejedelmibb szállodában szálltam meg, a Meranerhofban (csak a szoba 46 líra előszezonban, egyemegafene!); onnan Haflingba repültem föl (most Avelengo) a Schwebebahnon, egy kis, gyönyörű olasz faluba, ahol rengeteget ettem, literszám ittam az alpesi tejet […] és két és fél napért összesen 42 lírát fizettem, koszt, lakás, kiszolgálás stb. alles eingerechnet."

"Kis caffé-ristorante teraszán ülök. Asztalomon hófehér abrosz, tányér: rajta körte alakú zöld füge, őszibarack és szőlő. Az asztal túlsó végén korlát. Azon túl semmi. És messze-messze, légvonalban öt-hat kilométernyire szemközt, hófödte ormok lustálkodnak a napban. Ők ott, én itt a teraszon. Közöttünk mintha semmi se volna. Ha azonban felállok, s teszek egy lépést a korlátig, látom, hogy mi ez a semmi. Egy ezer méter mély völgy, amelyből, ha ülök, semmi se látszik, és amely, ha lenézek, elém tárja lent, egy kilométernyi mélységben, Merán városát. A város kicsiny, különösen innen, felülről. Olyan, mint egy térkép.
Térkép van előttem is, és azt mondja, hogy Avelengóban vagyok. Nem túl magasan, csak 1244 méternyire a tenger fölött."

Egy régi haflingi képeslap... talán ez volt az a bizonyos terasz.
"Avelengóban két napot töltöttem a hegyen. Nagyon jó és szép volt. Tegnap egész éjjel egy égiháborúzó fellegben lapultunk. Mikes címére küldtem egy verset."

(Szövegek forrása ITT található.)


"Avelengo-Haflingban írtam, a Belvedere caffé-ristorante terraszán. Előző éjszaka nagy vihar volt; az 1200-1400 m. magasban lévő Sulfner-panzió, ahol laktam, benne úszott a villámos fellegekben. Másnap adtam postára, Meránban, Az Estnek."
 
(Kép és szöveg forrása ITT található.)
 
"...életem legboldogabb napjai közé tartozott a dolomiti utazásom […] Avelengóba most is szerelmes vagyok, nem akartam hazajönni, és most is boldogtalan vagyok, hogy már sose látom viszont."

( Szöveg forrása és még több érdekesség az olaszországi utazásával kapcsolatban ITT olvasható.)

Képeslap a feleségének címezve, Merano (Kép forrása)
Képeslap a feleségének címezve, Bolzano (Kép forrása)
A költő tiszteletére és emlékére 2009. október 9-én a Római Magyar Akadémia, a Szabó Lőrinc Alapítvány és a Miskolci Egyetem Szabó Lőrinc Kutatóhelye egy három nyelvű (olasz-német-magyar) emléktáblát helyezett el Haflingban, a még ma is működő Sulfner Hotel bejárata mellett. (Kép és leírás az emléktábla avatásáról ITT található.)

Az emléktábla kapcsán akaratlanul is felmerült bennem pár kérdés:

Vajon hány itt dolgozó magyar tud erről az emléktábláról?
Vajon hány itt dolgozó magyart érdekelhet ez egyáltalán?
Vajon hány itt dolgozó magyarnak mond valamit Szabó Lőrinc neve? ...

2013. július 17., szerda

Az igaz, mint hamu porlik el

Szabó Lőrinc neve hallatán nagy valószínűség szerint 10-ből 9 embernek a Lóci-versek jutnak az eszébe. Gyerekként a Lóci óriás lesz című versét nagyon szerettem. Amolyan "versmondó-versenyes alapmű" ez, ha lehet ilyet mondani... én is szavaltam lelkesen sok-sok évvel ezelőtt... Istenem, de régen is volt! 
"És ijesztő volt odalentről,
hogy olyan nagyok a nagyok,
hogy mindent tudnak és erősek
s én gyönge és kicsi vagyok."

Nem tudom, miért jutott eszembe éppen Az Egy álmai című verse... és éppen mostanában, de ez nem is számít... pár hete szinte minden nap meghallgatom. Kozák András előadásában különösen nagyot ütnek a sorai...

Nem hiszek a véletlenekben de íme, egy véletlen egybeesés: Szabó Lőrinc pontosan 90 évvel ezelőtt, 1924. júliusában Trolliában járt. A mi városunkban és a környékbeli hegyen is eltöltött pár napot, sőt verset is írt... Na de ez a történet megér egy önálló bejegyzést, úgyhogy folytatása következik.

 (Szabó Lőrinc: Az Egy álmai - előadja: Kozák András)

Szabó Lőrinc: Az Egy álmai

Mert te ilyen vagy s ők olyanok
és neki az érdeke más
s az igazság idegállapot
vagy megfogalmazás
s mert kint nem tetszik semmi sem
s mert győzni nem lehet a tömegen
s ami szabály, mind nélkülem
született:
ideje volna végre már
megszöknöm közületek.

Mire várjak még tovább, a jövőt
lesve alázatosan?
Fut az idő, és ami él,
annak mind igaza van.
Én vagy ti, egyikünk beteg;
és mégse nézzem a fegyvereket,
hogy szeretet vagy gyűlölet
közelít-e felém?
Ha mindig csak megértek,
hol maradok én?

Nem! Nem! nem bírok már bolond
szövevényben lenni szál;
megérteni és tisztelni az őrt
s vele fájni, ha fáj!
Aki bírta, rég kibogozta magát
s megy tőrök közt és tőrökön át.
Ketten vagyunk, én és a világ,
ketrecben a rab,
mint neki ő, magamnak én
vagyok a fontosabb.

Szökünk is, lelkem, nyílik a zár,
az értelem szökik,
de magára festi gondosan
a látszat rácsait.
Bent egy, ami kint ezer darab!
Hol járt, ki látta a halat,
hogyha a háló megmaradt
sértetlenűl?
Tilalom? Más tiltja! Bűn? Nekik,
s ha kiderűl!

Bennünk, bent, nincs részlet s határ,
nincs semmi tilos;
mi csak mi vagyunk, egy-egy magány,
se jó, se rossz.
Rejtőzz mélyre, magadba! Ott
még rémlik valami elhagyott
nagy és szabad álom, ahogy
anyánk, a végtelen
tenger, emlékként, könnyeink
s vérünk savában megjelen.

Tengerbe, magunkba, vissza! Csak
ott lehetünk szabadok!
Nekünk többé semmit sem ad
ami kint van, a Sok.
A tömeggel alkudni ha kell,
az igaz, mint hamu porlik el;
a mi hazánk az Egy, amely
nem osztozik:
álmodjuk hát, ha még lehet,
az Egynek álmait!

2013. július 7., vasárnap

Megint varrtunk - képekben.

Varrunk?
Segítek én is, jó?
Vagy inkább mégsem ...
Hű, de jó kényelmes kis doboz ez... enyém lehet?
Kicsit elfáradtam ma, majd szólsz, ha készen vagy?
Lehikém, készen vagyok.
Lehi bealudt. Helyette Kisszürkével pózol Bari.

2013. július 2., kedd

A két Szürke és a piros

Tegnap délután hirtelen varrni támadt kedvem. Milyen jó, hogy van nekem az a nagyon szép, nagyon régi, lábbal hajtós varrógépem, ami olyan gyönyörűen varr még mindig!


Hát igen, ez a gépezet maga a csoda. Csupán egyetlen egy baj van vele: nem ott van, ahol én... Hej, pedig de jó is lett volna... na mindegy, majd csinálok valami mást, gondoltam. Főztem egy kapucsínót, ücsörögtem egy kicsit, de a varrnom-kellene-érzés csak nem akart alábbhagyni bennem. Nehogy már ne tudjak varrógép nélkül létezni! És hirtelen eszembe jutott az is, hogy semmilyen erre a célra bevethető anyagféleség sincs itt... de ekkor már nem volt visszaút. Nyomtattam pár szabásmintát, elővettem tűt, cérnát és néhány, valamire még jó lehet címszóval elcsomagolt ruhát a szekrényem aljából.

Nyissz, ez volt a szürke pólóm. Nyassz, ez volt a piros pólóm. Pár összeszurkált ujjbegy után - 100% Handarbeit - ez lett belőle:

Elölről.
Hátulról.
Nem, ez nem egér. Ez egy macska. A változatosság kedvéért egy szürke :) macska.

A két Szürke.
Lehinek is tök jól áll a piros... Emlékszem, egyszer egészségügyi okokból (a spot on cseppektől kihullott a szőre... akkor használtuk először és utoljára) varrtam neki egy piros kis köpönyeget "védőruha" gyanánt... a mellső lábait kis hurkokba kellett beakasztani, a nyakán pedig patenttel lehetett rögzíteni. Szegénykém, amikor vágtázott tisztára úgy nézett ki, mint Zorro... persze álarc nélkül.
 

Design by Amanda @ Blogger Buster