"Itt egy rét a virágoké, egy a pillangók tanyája. Három réten patak siet, négyet lép a gólya lába. Ötödiken túl az erdő, erdő, ami nincs kivágva. Hatodikról tóka bámul föl az égi felhőnyájra. Hetediket domboldalon esti hűvös szellő járja. Változtasson életeden az Őrségnek hét csodája!"

____________________________________________________________________________________________________________

Hétrétország:

2013. június 17., hétfő

Kettecskén

Már több, mint 10 napja egyedül vagyok. Pontosabban nem is egyedül, mert Lehikémmel kettecskén vagyunk... és ez így valahogy nagyon nem kerek.

Lehi is érzi, hogy itt valami nincs rendben, hogy valaki hiányzik. Olyan kérdő tekintettel tud rám nézni, amikor megjövök a munkából... Mintha azt  kérdezné, hogy "Hát te, te már megint egyedül jöttél?!"

Vajon hogyan magyarázzam meg egy macskának, hogy nincs semmi baj és ez csak egy átmeneti állapot, merthogy a másik gazdi jön vissza nemsokára? Nemsokára... egy örökkévalóságnak tűnik ez a nemsokára...

Viszont saját rekordot döntöttem. Eddig még egyszer sem pittyegtem - kopkopkop - és azt hiszem ez nagyrészt Lehelke érdeme. Nem tudom hogyan csinálja, de valahogy mindig átlendít a holtponton.

Ez egy tavalyi kép, de akár a múlt héten is készülhetett volna.

0 megjegyzés:

Megjegyzés küldése

 

Design by Amanda @ Blogger Buster