"Itt egy rét a virágoké, egy a pillangók tanyája. Három réten patak siet, négyet lép a gólya lába. Ötödiken túl az erdő, erdő, ami nincs kivágva. Hatodikról tóka bámul föl az égi felhőnyájra. Hetediket domboldalon esti hűvös szellő járja. Változtasson életeden az Őrségnek hét csodája!"

____________________________________________________________________________________________________________

Hétrétország:

2013. június 18., kedd

Az a szép zöld gyep...

Azt hiszem, gyerekkorom egyik legmeghatározóbb filmje az Égigérő fű című film volt. Persze akkoriban még nem volt ezer tévécsatorna, azt néztük ami volt - egyes, kettes meg novi sad, ha éppen úgy fújt a szél...

Úgy emlékszem, nem telt el nyári szünet anélkül, hogy le ne vetítették volna a tévében ezt a filmet. Poldi bácsi híres, már-már szállóigévé vált mondata több generációnyi gyerek lelkébe vésődhetett bele egy életre... ahogyan azt mondani tudta... Én nagyon szerettem.

"Csak az a szép zöld gyep...az nagyon fog nekem hiányozni..."

Hát, az a szép zöld gyep, az nekem is nagyon hiányzik. Amikor novemberben az őriszentpéteri háznál jártunk, próbáltuk elképzelni, vajon milyen lehet a telek és a kis boronaház környéke tavasszal és nyáron, amikor minden megtelik élettel, madárfüttyel, a virágok illatával, amikor minden csupa zöld...

2013. május, fűnyírás előtt
Szorgos kezek áldozatos munkáját követően pedig ilyen szép, rendezett minden:

2013. május, fűnyírás után
Egy hónap elteltével ilyen csupa zöld minden. A ház jobb oldalán lévő kis diófára szinte rá sem lehet ismerni, olyan nagyon lombos:

2013. június, fűnyírás után
Azt már most látjuk, hogy egy ekkora porta - ami őrségi viszonylatokat tekintve szinte kicsinek mondható - jó sok munkát fog adni nekünk... mert előbb-utóbb eljön az az idő, amikor mi nyírhatjuk a füvet... már nagyon várjuk!

Hálával tartozunk a sorsnak, amiért a házvásárlás során, a házikó előző tulajdonosainak személyében ilyen kedves és segítőkész embereket ismerhettünk meg. Akik így, szinte teljesen ismeretlenül, a saját szabadidejüket és energiájukat nem sajnálva gondját viselik a háznak. Ennyi önzetlen segítségben és törődésben, amit tőlük kapunk, nekünk még soha nem volt részünk. Ha ők nem lennének, nem is tudom, mi lenne velünk... Csak remélni tudjuk, hogy a közeljövőben lesz alkalmunk viszonozni mindezt.

Így legyen!

2 megjegyzés:

Holdgyöngy írta...

Nem tudom eljut-e hozzád a bejegyzésem? Gratulálok a házhoz, a megérzéstekhez, a vállalástokhoz. Mi is hasonló cipőben jártunk, csak más korosztály vagyunk, így másképp. Nálunk a szomszédok azok, akik sokat segítenek, főleg a kutya és a macskák etetésében, s van, aki odanéz a házra. Bár mi meglehetős sokat tartózkodunk itt, ha nem is folyamatosan. A Wass Albert idézetet kölcsönvettem, s a róla írottakkal is egyetértek. A Funtineli boszorkány egyik kedvenc könyvem, még akkor olvastam, mikor egy oldal sem tűzte zászlajára az írót, aztán évekkel később ismét elolvastam. Bár igazság az is,, mondjuk 7 könyv elolvasása után elteltem vele, s leálltam a könyveivel, úgy éreztem körbejár. EZ a többi könyv értékéből semmit sem von le, s nagy kedvencem a Kard és kasza és a Felvásik a veres csillag is. Amúgy nekem Miska macskám van, mint nektek Lehelke, s mellékesen a háznál a két Mózsi. A legjobbakat kívánom nektek, s mielőbb végleg élvezhessétek a házatokban való életet.

J. írta...

Kedves Holdgyöngy!
Köszönöm szépen a kedves sorokat és a jókívánságokat!
Beleolvastam az Álmaim-házunk blogba és ha jól látom, "szomszédok" leszünk.
Miska úr, a kutyus és a két Mózsi nagyon édesek!

Wass Alberttel kapcsolatban szerintem sokan éreznek úgy, hogy "körbejár".
A vele készített interjúkat megnézve én ezen nem csodálkozom... Ő, mint író küzdött valamiért, amiről talán tudta, hogy soha nem érheti el. Ráadásul szélmalomharcát annak tudatában kellett vívnia, hogy tisztában volt vele, ő soha nem térhet haza. Ez a világ egyik legkegyetlenebb érzése. Ha nekem valaki azt mondaná, hogy soha többé nem mehetek haza, hogy örökre külföldön kell élnem... de ebbe inkább bele sem akarok gondolni.
Én nagyon szeretem olvasni a műveit, mert az ő szemén keresztül az ő Erdélye tárul elém, egy olyan világ és élet, amit én nem ismerek.
És amiért még nagyon szeretem, az az, hogy segít megértenem a történelmünknek azon részét, amiről a tankönyvekben egy árva szó sem esik. Dátumok, tények, statisztikai adatok, visszavonulás, elfoglalás, a háború elvesztése, Trianon, bécsi döntések... ezt mind megtanulja az ember, de ami mögötte van? A visszavonulás során az országot kifosztó német sereg, majd az orosz katonák, a lerabolt falvak, a megbecstelenített lányok, asszonyok, a leölt állatok, az elbujtatott fiúk és férfiak... így teljesebb a kép.
Hát, valahogy így vagyok én Wass Alberttel.

Megjegyzés küldése

 

Design by Amanda @ Blogger Buster