"Itt egy rét a virágoké, egy a pillangók tanyája. Három réten patak siet, négyet lép a gólya lába. Ötödiken túl az erdő, erdő, ami nincs kivágva. Hatodikról tóka bámul föl az égi felhőnyájra. Hetediket domboldalon esti hűvös szellő járja. Változtasson életeden az Őrségnek hét csodája!"

____________________________________________________________________________________________________________

Hétrétország:

2013. június 1., szombat

Álmokkal vagy álmok nélkül?

Hónapokon keresztül úgy éreztem, hogy az, ami történik körülöttünk, az nem velem, nem velünk történik és csakis arról lehet szó, hogy valami elvetemülten rossz filmben vagyok, aminek mindjárt vége.

Hogy mi okoztuk magunknak, mások okozták-e nekünk vagy egyszerűen csak megesett, ami esett… ki tudja. Igazából nem is lényeges már. Tavalyi hó. Nem akarok foglalkozni vele, mert ha a komplex egészet tekintem, amit úgy hívunk élet, akkor amellett ez az időszak eltörpül és teljesen jelentéktelenné válik.

Mert nem az számít, ami történt, hanem az, hogy ennek következtében milyen úton megyünk tovább, hogy kitartunk-e a magunk elé kitűzött célok és az álmaink mellett vagy megijedünk, megtorpanunk és végül meghátrálunk-e az akadályokat látva. Mert akadályok mindig vannak. Mindig is voltak és mindig is lesznek… ennél jóval nagyobbak is… csak én az évek során elfelejtettem ezt, pontosabban igyekeztem nem tudomást venni róluk.

Amióta nem otthon élünk, azóta egy kicsit kifordult a sarkaiból a világ. Valahogy teljesen egyértelműnek tűnt, hogy az a feszített és nemnormális tempó, amivel évek óta haladunk előre még x évig tartható és nem jöhet közbe semmi, nem történhet semmi váratlan dolog és senki nem piszkíthat bele az életünkbe… ó, dehogynem... az irigység, a restség és a többiek...

Ez a világ, ami bennünket körülvesz ez egy iszonyatosan veszélyes valami, ami könnyedén beszippantja az embert. Olyan ez, mint egy örvény, vagy inkább mint egy tornádó. Magába szippant, felkap, megpörget, összezavar, aztán valahol kivet magából és jól a földhöz vág… de az a valaki, akit kivetett magából és jól a földhöz vágott az már nem te vagy. Az csak egy árnyék. Célok és álmok nélkül.

De ki akar álmok nélkül élni?

0 megjegyzés:

Megjegyzés küldése

 

Design by Amanda @ Blogger Buster