"Itt egy rét a virágoké, egy a pillangók tanyája. Három réten patak siet, négyet lép a gólya lába. Ötödiken túl az erdő, erdő, ami nincs kivágva. Hatodikról tóka bámul föl az égi felhőnyájra. Hetediket domboldalon esti hűvös szellő járja. Változtasson életeden az Őrségnek hét csodája!"

____________________________________________________________________________________________________________

Hétrétország:

2013. április 5., péntek

Kisládikó

Ezt a régi fényképet (aminek a forrását sajnos nem ismerem) a napokban osztotta meg velem egy néprajzos hölgy, aki a váraljai bútorfestők ma még fellelhető munkáit kutatja és egy korábbi bejegyzésem kapcsán talált rá a tulipános ládáinkra.


A képen a kisebbik ládánk szerepel. Különös dolog ez... egy régi fényképről rám köszön egy darabka múlt, ami nem más, mint egy darabka a mi jövőnkből...

Nem is olyan rég, még azon gondolkodtam, hogy talán jobb lenne eladni a ládákat, mert ki tudja mikor, hol és hogyan... de azt hiszem, ez nagy hülyeség lenne.

2013. április 3., szerda

Ha az Isten velünk, kicsoda ellenünk?

Ha jobban belegondolok, már szilveszterkor tudtam, hogy a 2013-as évvel nem lesz minden rendben. Hogyan is lehetne, amikor az óév utolsó és az újév első perceiben Boni Tájler magassarkúban Hírót pléjbekel, a tömeg meg őrjöng? Jesszus, hol élünk? Jöhet-e még ennél rosszabb? És igen, jött.

Jött egy túlságosan is hosszú, hideg, rideg, sötét, szomorú és kilátástalan tél, ami úgy érzem, rengeteget kivett belőlem. Sok minden történt, aminek nem kellett volna megtörténnie. Nem velünk és nem pont most. Nem értettem az okokat, a miérteket és a hogyanokat. Tudni szerettem volna, hogy merre tovább, de nem találtam meg a választ... pedig az mindvégig ott volt mellettem, bennem, előttem...

Január 6-án történt velem valami egészen különös dolog. Éppen nagyon dolgoztam, amikor egy hirtelen jött fuvallattól kinyílt az erkélyajtó. Kint sütött a nap, az udvaron lévő legyezőpálma levelei rezegni kezdtek, én pedig úgy éreztem, hogy nem vagyok egyedül. És tényleg nem voltam. Hirtelen minden annyira nyugodttá, békéssé és megfoghatatlanná vált körülöttem. Belenéztem a tükörbe, de szinte nem láttam semmit, mintha a kontúrvonalak elhomályosodtak volna, csak valami végtelen szeretetet és melegséget éreztem magam körül... és elkezdtek potyogni a könnyeim, csak úgy, maguktól... A mamám járt nálam és azt mondta, hogy ne féljek, mert minden úgy jó, ahogy történik...

Nem tudtam mire vélni ezt az egészet. Amikor hazaértem, elmeséltem Macinak - persze sírás nélkül nem ment. Nem értettük, de örültünk a megerősítésnek.

Azon az estén sokat gondolkodtam ezen a pár másodpercig tartó csodán és eszembe jutott, hogy milyen furcsa, hogy ma pont háromkirályok napja van. És eszembe jutott az a mondat is, hogy "Ha az Isten velünk, kicsoda ellenünk?"

Pár nap múlva persze megvilágosodtunk és kiderült, hogy miért jött ez az égi figyelmeztetés és kicsoda ellenünk... A Gonosz maga.
 

Design by Amanda @ Blogger Buster