"Itt egy rét a virágoké, egy a pillangók tanyája. Három réten patak siet, négyet lép a gólya lába. Ötödiken túl az erdő, erdő, ami nincs kivágva. Hatodikról tóka bámul föl az égi felhőnyájra. Hetediket domboldalon esti hűvös szellő járja. Változtasson életeden az Őrségnek hét csodája!"

____________________________________________________________________________________________________________

Hétrétország:

2013. január 26., szombat

Szimat, ül, ... fekszik?

A varázsbot remekül működik, nagyon szépen haladunk Lehelkével. Már a harmadik vezényszónál tartunk. A "szimat" után (amit mellesleg hihetetlenül hamar megtanult), a második feladat, az "ül" következett.

Kicsit tanácstalan voltam, fogalmam sem volt, hogyan kell elmagyarázni egy macskának, hogy üljön. Talán nyomjam a hátsóját a földre? Zsákutca, össze-vissza karmolná a kezem. A varázsbot használati útmutatójában leírt jó tanácsok egy kutyánál talán igen, de Lehelkénél nem működtek, így valami mást kellett kitalálnom.

Elkezdtem figyelni őt. Valahányszor, amikor észrevettem, hogy magától leült valahol, adtam neki egy darab jutalomfalatot. Pár alkalom után összekapcsolta a kis fejében a dolgokat és innentől pofonegyszerűen ment minden, már csak a "klikk"-kel és az "ül" szóval kellett kiegészítenem. Nagyjából egy hónapig gyakoroltuk ezt, természetesen felváltva a "szimat"-tal, hogy azért azt se felejtse el. Szerintem elég jól rögzült benne mindkettő.

Nagyon cukorfalat egy macskánk van. Ha azt mondom neki, hogy "ül", akkor odajön, leül elém és az esetek 90 %-ában a jobb első mancsát kissé behajlítva felemeli... gondolom ez afféle nyomatékosítás lehet nála... meg tudnám zabálni ilyenkor. És közben persze néz azokkal a szép szemeivel.

Hogy ne legyen olyan unalmas az edzés, gondoltam, itt az ideje, megtanulhatná azt is, hogy "fekszik"... Ezt is ugyanúgy kezdtük, mint az "ül"-t. Ha észrevettem, hogy magától az oldalára feküdt valahol, adtam neki egy jutalomfalatot. Pár nap múlva hozzákötöttem a "fekszik" szót, majd a "klikk"-et is. Aztán az egyik edzés alkalmával a sok "szimat" és "ül" közé belecsempészem ezt is... A harmadik próbálkozásra sikerült. Lehelke szépen eldobta magát. Kicsit nyüszögött, de látszott a szemén, hogy felfogta, mit is akarok tőle. Aznap este háromszor ismételte meg a mutatványt. Mondanom se kell, nagyon büszke voltam rá.

Másnap este újra "szimat" meg "ül" meg néha egy "fekszik"... mondom "Fekszik, Lehike!" Hát persze, hogy nem feküdt el... És miért nem? Mert már nem akarta. És miért nem akarta? Mert nem szereti csinálni. Fekvés helyett sértődötten odacsapott a kis mancsával nyávogott egyet és nagyképűen elvonult: nem vagyok hülye, egyszer feküdjek utána meg üljek aztán megint feküdjek? És igaza van, tényleg nem hülye, csak én vagyok amatőr.

Pár napig hanyagoltuk a fekvést, ma viszont újra elkezdtem vele, de nem össze-vissza, hanem blokkosítva. A fekvéssel most éppen ott tartunk, hogy ma nagyjából 10-szer sikerült megismételtetnem vele, de nem vennék rá mérget, hogy holnap ugyanilyen szépen csinálja majd.

... és fekszik!

2013. január 12., szombat

Eltelt egy esztendő

2012 ripsz-ropsz elrepült velünk. Szinte észre sem vettem és egyszer csak vége lett. Talán azért tűnik gyorsnak az idő múlása, mert ebből a mókuskerékből, amibe belekerültünk egyelőre nincs kiszállás. De nem panaszkodom, mert biztos vagyok benne, hogy minden úgy van, ahogyan lennie kell és minden úgy történik, ahogyan annak történnie kell.

A 2012-es évünk legjelentősebb eseménye kétségtelenül az őriszentpéteri boronaház megvásárlása volt. Álmomban sem hittem volna, hogy valaha is sikerül vennünk akármit is Őriszentpéteren... és tessék, most van ott egy házunk. Kicsit kicsi, kicsit romos, de a miénk. Egy álom vált valóra... pontosabban: egy álom fog megvalósulni néhány éven belül. Hogy pontosan mikor, azt egyelőre nem merem leírni, mert ez is elég álomszerű nekem...


Hogy 2013-tól mit várhatok, azt nem tudom. Ez az év a változások éve lesz.
 

Design by Amanda @ Blogger Buster