"Itt egy rét a virágoké, egy a pillangók tanyája. Három réten patak siet, négyet lép a gólya lába. Ötödiken túl az erdő, erdő, ami nincs kivágva. Hatodikról tóka bámul föl az égi felhőnyájra. Hetediket domboldalon esti hűvös szellő járja. Változtasson életeden az Őrségnek hét csodája!"

____________________________________________________________________________________________________________

Hétrétország:

2012. december 24., hétfő

Békés karácsonyt!


Alföldi Géza: Ha nálunk született volna…
Népszámlálás volt Betlehemben, -
Így szól a Karácsony története, -
S akkor született meg egy roskadt istállóban
az Úr egy Fia, Mária gyereke.

Nem volt, ki szállást adjon nékik,
Barmok lehelték rá a meleget
Nem volt pólyája, egyetlen takarója
Meséli a monda ... Mert ott született!

De Cegléden vagy Kecskeméten,
a Hortobágyon született volna,
az első Karácsony igaz történetéről
Így szólna ma a bibliai monda:

Rozál épp az udvart seperte,
János meg a jószágnak almozott
A kis Péterke az öreg kandúrral játszott.
A puli ... az meg hátul kalandozott

Akkor ért a ház elé József.
Jó tejszagot lehelt a méla csönd.
Mária fáradtan alig vonszolta magát.
S a kerítésen át József beköszönt.

Rozál fogadta hangos szóval.
- Mi szél sodorta erre kenteket?
- Törvénybe mennénk. De beteg az asszony
s pihenni kéne, mert ránkesteledett.

Kerestünk födélt a kocsmában,
de szállást a bérlője nem adott,
Hej, pedig az asszony utolsóban van már.
De hiába! Nincs pénz, mert szegény vagyok!

Egy istálló is elég lenne,
csak tető legyen már fejünk felett... -
Rozál seprűjét a falnak támasztotta.
Bodri a kiskapuig settenkedett.

- Takarodsz vissza, beste lelke!
- Kerüljenek csak kietek bentébb!
- Talán egy ágy az csak akad majd még a háznál ...
Hogy elfáradt szegény, eszem a lelkét! -

Szélesre tárta a kaput,
Mária arca mint viasz: sápadt.
- Ne ugass már, Bodri! Hát nem látod, hogy vendég?!
Eredj csak, Péterke, s szólj az apádnak!

Jöjjön csak, lelkem, segítek én...
Támaszkodjék rám! ... Óvatost lépjen!...
Úgy, úgy, lelkem! ... Kend meg csukja csak be a kaput!
De siessen, oszt maga is segéljen!...

János is sebtében előkerült,
kemény keze még a villát fogja.
- Utasok... Nincsen szállásuk... S beteg az asszony...
Behívtam őket! ... Már miért ne tetted volna?!...

Az asszonynak vess tiszta ágyat.
Az ember meg a lócán elalhat.
És valami enni is akad tán a háznál...
Péter, egy kis borért, fiam, szaladj csak!

A Bodri is odasündörgött.
Péter a butykossal már is kocog.
S ameddig az asszony megvetette az ágyat,
János kolbászt s egy köcsög tejet hozott.

Máriát már a fájdalom rázta.
A párnák között csöndesen feküdt.
S amíg az asszony terít, megnyugodva látta,
hogy János a szobában éppen befut.

A kemencében lángolt már a tűz,
Rozál az ágynál csendesen állt ott.
És lelkükre a tiszta ágy párnaszaga,
mint a békesség, szelíden leszállott...

Kint az égen holdfény ragyogott
Házra, tájra ezüst hímport hintett.
S még nem volt éjfél, mikor a meleg szobában,
ím, megszületett, a régen várt kisded,

A szomszédságból akadt bölcső.
Nagy Andráséktól csipkés kis paplan.
S négy-öt asszony zsibongott a szomszéd szobában
a kis teknő körül szépen köralakban

- Jaj, de szép fiú! ... Nézd csak, apjuk! -
ujjongott Rozál, míg óva mosta...
És ígyen született meg az isteni Gyermek...:
már hogyha nálunk született volna!
1948. december 24.

2012. december 14., péntek

Varázsbot

Nem magyarul "Target stick mit Clicker"... de nekem csak varázsbot marad. És hogy miről is van szó? Hát erről az eszközről:

Varázsbot - kutya, macska, papagáj, nyúl, tengeri malac idomításához
Több kutyás műsorban láttam már, hogy ilyennel fejlesztik az ebek agyát, de nem gondoltam volna, hogy más állatoknál is eredményesen bevethető lehet, mígnem ősszel láttam egy műsort egy macskalélek-szakértőről. Ő is ilyennel edzette a macsekokat, nem kevés sikerrel. Ezen felbuzdulva mi is vettünk egy varázsbotot Lehelkének. Kíváncsi voltam, hogy tényleg működik-e vagy ez is csak valami beetetős hülyeség.

És láss csodát, nem az! Tényleg működik. Pár hete kezdtük el használni és nagyon szépen fejlődünk. A varázsbothoz van egy használati utasítás, egyelőre eszerint haladunk. Nagyon következetesnek kell lenni és minden nap gyakorolni kell, különben nem ér semmit az egész. Mi most ott tartunk, hogy egy kis jutalomfalat segítségével Lehi kis fejecskéjében rögzült a "szimat" vezényszó... pedig ő nem is kutya :)

A feladat úgy néz ki, hogy a "Szimat!" hallatán Lehelkének az orrával meg kell érintenie a varázsbot végét. Ha ezt megteszi, akkor egy "klikk" és  az újboli "szimat" szó kíséretében kap egy kis darab jutalomfalatot... mindezt addig kell gyakorolni vele, amíg biztosak nem vagyunk benne hogy felfogta, mit is kell csináljon a "szimat" szó hallatán. Ha úgy gondoljuk, hogy elértük ezt a szintet, akkor el lehet hagyni a jutalomfalatot és anélkül gyakorolni tovább... Én úgy gondolom hogy mi elértük ezt a szintet, úgyhogy holnaptól a jutalomfalat nélküli gyakorlás következik - Lehelke nagy bánatára -.

Nem lehet elfelejteni azt a pillanatot, amikor egy macskának megvilágosodik a kis fejecskéje... ilyenkor az embernek összeszorul a szíve a boldogságtól, de tényleg. Nagyon büszkék vagyunk Lehire!

Ez a kép nem éppen a megvilágosodásról szól.
Legújabban így szokott bambulni.
Nem tudom, valaha eljutunk-e a pacsiig vagy a szlalomig, de ha nem, az sem baj. Ez is egy olyan szakasza az életünknek, ahol nem a cél, hanem az együtt megtett út a fontos.

2012. december 10., hétfő

Épp most vettem észre ...

... hogy a világhálón keringő számos tejfölös-borsos kalács recept közül éppen az én kalácsomra hivatkoznak az alábbi oldalon:


Nagy megtiszteltetés ez nekem.

Tejfölös-borsos kalácsom

2012. december 2., vasárnap

Ősz a Himfai Parkerdőben

Nyirkos, ködös, amolyan igazi őszi idő volt azon a novemberi vasárnapon, amikor Maráckán voltunk de ez nem akadályozott meg bennünket abban, hogy kisétáljunk a Himfai Parkerdőbe, a tóhoz.

Maráckáról kivezető út.
Maráckától úgy 1,5 kilométernyire, a műút jobb oldalán ágazik le a Himfára vezető út. Mielőtt rátértünk volna erre a bekötőútra, megebédeltünk a másik oldalon lévő és az útról is jól látható tábla szomszédságában egy faasztalnál.

Tótfalu. Korábban már írtam róla (itt).
A tábla mellett egy nagy fa alatt van egy asztal padokkal,
itt ebédeltünk: szendvicset és meleg teát.
Meg persze egy kis édesség is előkerült a hátizsákból.
Ettünk, ittunk, majd elindultunk a parkerdőbe. Olyan szép őszi nap volt. Egy kicsit viszont elszomorított, hogy mi voltunk az egyedüli kirándulók...

A parkerdőbe vezető út őrei.
A Himfai-tó.
Három helyi fiúcskán és pár osztrák orv(?)horgászon kívül egy lélek sem járt arrafelé. Az osztrákok kicsit összerezzentek, amikor megláttak bennünket. Gondolom, nem tőlem.

Talán azt hitték, hogy halőrrel járom a tópartot :)
A tó mellet, az erdőn keresztül vezet a Rockenbauer Pálról elnevezett, Maráckán is áthaladó  Dél-dunántúli Kéktúra útvonala... és itt újra megjegyzem, hogy ennek ellenére sem túrázik itt senki.

Közvetlenül a turistaút és a tó mellett ilyen szép helyen lehet pihenni, sütögetni.
Himfalva - egy ősi falu.
Hogy a "luxusról" se kelljen lemondani,
WC-k a fák tövében.
Esőház, pihenőház.
Legutóbb, amikor itt jártunk a pihenőhelyek környékét és a házakat is nagyon rossz állapotban találtuk. De szerencsére ez már csak múlt idő. A pihenőhelyek és a tó környéke is nagyon rendben van. A házikókat szépen rendbe hozták. Megszállott, hálózsákos turisták kulturált körülmények között éjszakázhatnának itt, ha a tó mellett esteledne rájuk... - az éjszakai horgászok elvetemült asszonyairól nem is beszélve :)

Szeretem ezt az erdőt és ezt a tavat. Ideális kirándulóhely ez nekünk. Nagy boldogság, ha arra gondolok, hogy pár év múlva bármikor sétálhatunk, horgászhatunk itt, ha úgy tartja kedvünk.

Igazi ősz.
A horgásztó.
Nagyon jó kis délutánt töltöttünk el itt, sikerült pár színt is gyűjtenem.

Őszvégi színek.
Még sötétedés előtt elindultunk a csákánydoroszlói vasútállomás felé, hogy onnan aztán vonattal Körmendnek vegyük az irányt.

Hétrétország határában.
Átkelés a Rába hídon.
Utolsó pillantás a Rábára.
Valaki mindig rám vár.

2012. december 1., szombat

Marácka

Most, hogy otthon voltunk, 2 év után végre megint eljutottunk Maráckára. Olyan jó volt újra a faluban sétálni és hallani azt a csendet, ami bennünket ehhez a kis faluhoz kötözött. Ez a fajta csend egészen biztosan hallható máshol is, de a miénk az már örökre maráci csend marad, ezt elfelejteni bizony nem lehet.

Szegény, gazdátlannak tűnő telkünk
A fenyőfáink hihetetlen sokat nőttek
Mintha nem is november vége lett volna
Sajnos még nem sikerült megfejteni, milyen növény ez
Ilyennel van tele a környék... meg a mi telkünk is
És már megint a sárga és a zöld :)
Kedves szomszédunk
Amikor legutóbb Maráckán jártunk, kissé elhagyatott képet festett a falu. A házak többsége eléggé anyátlannak-apátlannak tűnt, a buszmegállók is le voltak pukkanva, de most...

Faluvégi buszforduló
Most minden olyan rendezettnek tűnt és mintha több ház is gazdára talált volna azóta. Újra megállapítottuk: Marácka bizony nagyon jó kis falu. Mi pedig nagyon örülünk, hogy itt, az Őrség kapujában van egy darabka földünk.

Az utcánk alsó vége

 

Design by Amanda @ Blogger Buster