"Itt egy rét a virágoké, egy a pillangók tanyája. Három réten patak siet, négyet lép a gólya lába. Ötödiken túl az erdő, erdő, ami nincs kivágva. Hatodikról tóka bámul föl az égi felhőnyájra. Hetediket domboldalon esti hűvös szellő járja. Változtasson életeden az Őrségnek hét csodája!"

____________________________________________________________________________________________________________

Hétrétország:

2012. november 25., vasárnap

Otthon

Az idei "nyári" szezon végeztével izgatottan vártuk a novemberi hazautat, hiszen nem minden nap esik meg velünk, hogy házat veszünk. Fogalmunk sem volt, mi vár majd ránk, hiszen a házat egyszer sem láttuk élőben, csak fényképeink voltak róla és azok illetve a rendelkezésünkre álló információk alapján döntöttük el, hogy ez a ház bizony a miénk lesz. Bátorság volt vagy butaság? Nem tudom. A megérzéseinkre hallgattunk.

Nagyon izgultunk, amikor vonatra szálltunk és elindultunk Körmend felé, a "vagy nagyon jó lesz, vagy nagyon rossz" érzése kísért bennünket. A Berki Panzióban szálltunk meg újra. Változatlanul nagyon szeretünk ott lakni. Kényelmes a szoba, a személyzet barátságos és nagyon jókat lehet náluk enni. Kicsit olyan nekünk a Berki, mintha hazajárnánk... Lehelke is szereti, nagyon jól elvan ott. Természetesen újra felfedezte a szobában az idegen szagokat meg a kedvenc búvóhelyeit. Igazi "wellness" volt neki ez a pár nap... de nekünk is. Nagyon jól éreztük magunkat.

Lehelke újra a Berkiben
Az adásvételt követően kedves eladónk elfuvarozott bennünket Őriszentpéterre a házhoz. Egyébként ő legalább annyira izgult, mint mi. Attól félt, hogy a házat látván csalódni fogunk, mert talán másra számítottunk, mint ami az út végén vár ránk. Mondtuk neki, hogy emiatt kár izgulnia, mert mi tisztában vagyunk azzal, hogy egy felújításra szoruló boronaházat vettünk meg és nem egy kacsalábon forgó palotát.

A ház jövőjét illetően több elképzelésünk is volt, úgyhogy kíváncsian vártuk a nagy találkozást, mert tudtuk, hogy az első pillanat sorsdöntő lesz a ház utóéletét illetően. Amikor megláttuk a boronaházat meg a telket, valami leírhatatlanul jó érzés lett úrrá rajtunk és az a szó, hogy "OTTHON" hirtelen új jelentést kapott. 

Boronaházunk
És eszembe jutott, hogy egyszer olvastam valahol valami nagyon szépet és igazat és pont ide illőt... és bárcsak, bárcsak...
"Szeretném megérni, hogy kicsiny-kis portámat olyan rendben lássam, ahogyan én azt elgondoltam magamnak. Legyenek a földek egy tagban, gyümölcsfáim termők, pajtám tele, méhesem népes… Legyen minden gondosan gondozva, tisztán művelve, rendben tartva. Szép legyen és gyönyörű a szemnek is, és azt szeretném, hogy gazdaságom, melynek minden rögét magam szereztem, minden fűjét-fáját magam ültettem, minden épületét magam építettem, így szálljon az én maradékaimra."
(Kós Károly)

1 megjegyzés:

Timi írta...

Csak most tudtam elolvasni, de nagyon örülök hogy ilyen kellemes élmény volt!

Megjegyzés küldése

 

Design by Amanda @ Blogger Buster