"Itt egy rét a virágoké, egy a pillangók tanyája. Három réten patak siet, négyet lép a gólya lába. Ötödiken túl az erdő, erdő, ami nincs kivágva. Hatodikról tóka bámul föl az égi felhőnyájra. Hetediket domboldalon esti hűvös szellő járja. Változtasson életeden az Őrségnek hét csodája!"

____________________________________________________________________________________________________________

Hétrétország:

2012. augusztus 22., szerda

Boronaház

Pár hónapja ott hagytam abba, hogy egy őrségi ingatlanközvetítő oldalán rábukkantunk erre a házra:

Telek mérete: 1442 m2, ház alapterülete: 51 m2. Őrség központjában, Őriszentpéteren, valószínűleg az utolsó boronafalas ház, nagyon jó állapotban eladó.
Nem sokat gondolkodtunk, néhány telefonbeszélgetés és levélváltás után le is foglalóztuk. Igen, így látatlanban. És akkor ennél a pontnál jöhetnek az értetlenkedő kérdések:

"Hát meg vagytok ti bolondulva? Hiszen nem is láttátok még azt a házat!"
"Jesszus! Egy ilyen régi házat megvenni?"
"Tudjátok ti mekkora idegbaj egy házfelújítás?"
"Nem lenne jobb egy új építésű ehelyett a rom helyett?
 ... és hasonlók...

Nem, egyelőre még nem tudjuk, csak sejtjük, hogy mekkora idegbaj lehet egy felújítás és nem, nem akarunk új építésű házat és nem, nem bolondultunk meg, csupán hagyjuk, hogy egy különös, megmagyarázhatatlan érzés vezessen bennünket.

Keresgélhetném a szavakat, hogy megfogalmazzam, mi is ez az érzés, de felesleges lenne, mert valaki más már réges-régen nagyon szépen megírta ezt.
"Aztán vannak megint házak, melyekben békesség és öröm tanyázik. Ha megpillant az ember valahol egy ilyen házat, egyszerre úgy érzi, mintha hazaérkezett volna. Otthonszaga van a füstnek, mely belőle fölszáll. Ne­vet az ablaka, s az ajtaja hívogat. Az ember érzi benne a békét és a mele­get, mely mint egy láthatatlan napfény, beragyog mindent maga körül.

Az ilyen ház előtt hamarabb olvad el a hó. Tavasztól őszig virágot terem előtte a rét. Az ilyen ház körül a fák barátságosan lehajolnak, és bemosolyognak az ablakon. Az ilyen ház jóvá szelídíti a benne lakó embert. Nyugalmassá, derűssé, bátorrá teszi. Aki építette, hosszú életű lesz és még halálában is érzi a napsütötte fenyőtörzsek illatát s az örömet, mely elfogta akkor, midőn a bokrétát először tette föl a tetejébe.

Az ilyen házat jó szellemek őrzik. Farkas messzire elkerüli. Jól tejelnek a tehenek, egészséges bárányokat ellenek a juhok. Villám nem sújt a köze­lébe, zsindelyét nem fogja a tűzhely szikrája. Úgy terem benne a kacagás, mint körülötte a virág. Mint küszöbén a napfény."
(Wass Albert)
Igen, már megint Wass Albert. Ez az idézetet pedig A funtineli boszorkány című regényének 2. részében található. Minden túlzás nélkül állíthatom, hogy ez az egyik legjobb könyv, amit valaha olvastam.


Kikiálthatják Wass Albertet akármilyen nacionalistának, rasszistának, antiszemitának vagy aminek csak akarják, engem nem érdekel. És az sem érdekel, hogy melyik politikai erő tűzi a zászlajára, sajátítja ki magának vagy akarja éppen eltaposni, mert mindez nem számít.

Egyedül csak az számít, hogy Wass Albert a miénk. A műveit olvasni kell. Amit mond, arra figyelni kell. Szellemiségét őrizni kell. Valamibe kapaszkodni kell. Valamiből tanulni kell. Mindannyiunknak.

4 megjegyzés:

Timi írta...

Nagyon szép ez az idézet, én is kimásoltam magamnak amikor a könyvet olvastam.
A felújításhoz pedig sok erőt kívánok remélem minden rendben lesz !

J. írta...

A felújítás még egy cseppet odébb lesz, de előre is köszönjük a kedves szavakat!

Gandalf írta...

Wass Albert... hmm... Nem értem, miért nem a legnagyobbak közt emlegetik!

J. írta...

Én sem értem, pedig tényleg ott lenne a helye a legnagyobbak között.

Megjegyzés küldése

 

Design by Amanda @ Blogger Buster