"Itt egy rét a virágoké, egy a pillangók tanyája. Három réten patak siet, négyet lép a gólya lába. Ötödiken túl az erdő, erdő, ami nincs kivágva. Hatodikról tóka bámul föl az égi felhőnyájra. Hetediket domboldalon esti hűvös szellő járja. Változtasson életeden az Őrségnek hét csodája!"

____________________________________________________________________________________________________________

Hétrétország:

2012. július 13., péntek

A bürokrácia gazos útvesztői

Akkoriban, amikor megvettük az első maráci telkünket, az önkormányzatok aktívan büntettek a parlagfű miatt. Mi úgy gondoltuk, bemegyünk a körjegyzőségre és megkérdezzük, mi a helyzet arra felé ez ügyben. 

A hölgyek nagyon kedvesek voltak, azt mondták, hogy arrafelé nem jellemző a parlagfű, úgyhogy emiatt ne izguljunk. Meg azt is mondták, hogy a gazosodás miatt se fájjon a fejünk, mert például a mögöttünk lévő telek tulajdonosai bla-bla-bla... ezt inkább nem részletezem, mert nem a mi szennyesünk, másét pedig nem teregetem.

Kérdeztük tőlük, hogy esetleg tudnának-e ajánlani valakit a környéken, aki időnként a gazt le tudná kaszálni vagy esetleg arra van-e lehetőség, hogy az önkormányzat megcsinálja mi meg kifizetjük nekik. Akkor, 2 éve a válasz mindenre a persze és a megoldható volt.

Hogy az idők folyamán mi változott, azt én innen több száz kilométernyi távolságból nem tudom megítélni, de az biztos, hogy most már más a gaz fekvése.

Június 25. körül kaptunk egy június 8-ával keltezett levelet a körjegyzőségről, melyben felszólítottak bennünket arra, hogy a levél kézhezvételétől számított 10 napon belül intézkedjünk a telek rendbetételéről, mert ha nem, akkor ők a július 3-i terepszemlét követően a lehető legmagasabb bírságot fogják kiszabni ránk. (A bírság 15.000 forinttól 15.000.000 forintig terjedhet.) 

Felhívtam őket és megkérdeztem a körjegyző asszonytól, hogy annak idején, miért mondták azt, amit mondtak, ha most meg büntetni akarnak? Erre persze kiderült, hogy ők aztán ilyent nem mondtak... szokásos történet. És most már arra sincs lehetőség, hogy az önkormányzat lekaszáljon és ők aztán nem ismernek senkit, aki ilyennel foglalkozna a környéken... aztán persze csak-csak előkerült egy felsőmaráci ember neve és telefonszáma.

Felhívtam, de ő nem tudta elvállalni, mert nem, de azt mondta, hogy majd átküldi egy ismerőse számát, aki talán tud nekünk segíteni. Én vártam, vártam, de csak nem érkezett az a telefonszám. Mivel szorított az idő, úgy gondoltam, hogy felhívom azt az őrségi ingatlanközvetítőt, akin keresztül az őriszentpéteri boronaházat vesszük, hátha tud segíteni nekünk. Nagyon kedves, segítőkész volt és ezt a számunkra hatalmasnak tűnő terhet levette a vállunkról.

Közben persze megérkezett az a bizonyos másik telefonszám is. Sőt, a szám tulajdonosával is sikerült beszélnem. Ő is nagyon kedves volt így ismeretlenül is.

Újra szembesülnöm kellett azzal, hogy az Őrség egy különös szeglete Magyarországnak. Legelső pillanattól kezdve azt érezzük, hogy itt másak az emberek... jobbak. Itt még van súlya az adott szónak. Nem tudom, hogy "gyüttmentként" mennyire lesz rögös a beilleszkedés... csak remélni tudom, hogy továbbra is jóemberek keresztezik majd az utunk.

0 megjegyzés:

Megjegyzés küldése

 

Design by Amanda @ Blogger Buster