"Itt egy rét a virágoké, egy a pillangók tanyája. Három réten patak siet, négyet lép a gólya lába. Ötödiken túl az erdő, erdő, ami nincs kivágva. Hatodikról tóka bámul föl az égi felhőnyájra. Hetediket domboldalon esti hűvös szellő járja. Változtasson életeden az Őrségnek hét csodája!"

____________________________________________________________________________________________________________

Hétrétország:

2012. június 15., péntek

Ház

Amikor életünkben először jártunk Őriszentpéteren, akkor tél volt és elég hideg, rajtunk kívül szinte egy lélek sem volt az utcákon. Hihetetlenül nyugodt és békés volt minden, mi meg csak róttuk az utcákat és ámultunk és bámultunk és tervezgettük, hogy milyen jó is lesz nekünk majd Maráckán, ha egyszer hazakerülünk.

Már rendesen ránk sötétedett, amikor az egyik utcában megláttunk egy kicsi telken egy kicsi házat. Emlékszem, addigra annyira lehűlt a levegő, hogy az ujjaim szinte zsibogtak a hidegtől. (A tél határozottan nem a legkedvesebb évszakom.) Alig bírtam fényképezni, de azért persze kitartóan próbálkoztam.

Amolyan nagyanyó-féle ház volt az, én egyből beleszerettem. Szinte láttam magam előtt, ahogy egy kendős, otthonkás anyóka tesz-vesz az udvaron, öntözgeti a virágokat, eteti a tyúkokat.


Amint gépközelbe kerültünk, az első dolgunk az volt, hogy megkerestük az ingatlanközvetítő oldalát. Vagy száz másik hirdetés társaságában a legelső oldalon megtaláltuk ezt a házat is a következő szöveggel: "500 m2 nagyságú területen 50 m2 nagyságú, bővíthető ház eladó. Víz, villany van. Telekhatáron gáz és csatorna." Ezután pedig ennyiben maradtunk... jó lenne.

Aztán idén év elején, amikor otthon voltunk, valahogy újra szóba került ez a nagyanyó-ház. Nagyon erősen elgondolkodtunk azon, hogy valamilyen úton-módon meg kellene venni, mert... kicsit nehezen viseljük már az "otthontalanság-érzetét"... ezzel nem azt akarom mondani, hogy nincs otthonunk, mert ez így ebben a formában nem igaz. Itt lakást bérelünk, otthon lakásunk van, de egy ház udvarral meg kerttel az mégiscsak más, mint egy lakás. Igaz, nagyon keveset vagyunk otthon, de amikor ott vagyunk, akkor olyan jó lenne kicsit ügyködni az udvaron és olyan jó lenne nem a szomszédot hallgatni, ahogy éppen a gyerekeivel üvölt.

Aztán véget ért a téli szünetünk és visszajöttünk Trolliába, újra benne vagyunk a mókuskerékben, de azóta is egyfolytában azt érezzük, hogy kell egy ház. Sokat filóztunk a nagyanyó-házon, de közben rájöttünk, hogy az 500 m2-es telek kicsi lenne, így tovább keresgéltünk.

Tegnap este láttuk, hogy a nagyanyó-ház hirdetése mellett ott piroslik az "Eladva" szöveg. Remélem, az új gazdái boldogok lesznek benne. Kíváncsian várjuk, hogyan alakul a házikó további sorsa.

A mi keresgélésünknek pedig ez lett az eredménye:

(Kép innen)
... folytatása következik ...

0 megjegyzés:

Megjegyzés küldése

 

Design by Amanda @ Blogger Buster