"Itt egy rét a virágoké, egy a pillangók tanyája. Három réten patak siet, négyet lép a gólya lába. Ötödiken túl az erdő, erdő, ami nincs kivágva. Hatodikról tóka bámul föl az égi felhőnyájra. Hetediket domboldalon esti hűvös szellő járja. Változtasson életeden az Őrségnek hét csodája!"

____________________________________________________________________________________________________________

Hétrétország:

2012. május 9., szerda

Völgybe fel!

A városi zaj egy idő után egyszerűen megőrjít. Már nagyon hiányoztak a fák, a virágok, a bóklászás, az erdei csend... és az azt megtörő madárfütty, a faág reccsenése meg a víz csobogása és a föld illata.

Nem mentünk messzire, csak ide a közeli völgybe buszoztunk el, hogy megnézzük, milyen a horgászhelyzet az általunk tavaly felfedezett ultentali tónál.

Szép, tavaszias volt az idő, de érezhetően hűvösebb, mint lent a városban, úgyhogy egyáltalán nem bántam meg, hogy a hátizsákba beraktam még egy plusz pulcsit. A hegyekben jóval lassabban melegszik fel a levegő. Dél körül értünk oda a tóhoz. Vagy inkább a mederhez, amiből télen leeresztették a vizet.

Ha befejeződik a visszaduzzasztás, a kavicsos partból szinte semmi nem látszik majd ki.
Legény vagy leány a gáton.
Megint itt ettünk.
Az erdő mellettünk.
A tó mellett vezető erdei turistaút.
 
A páfrányok ébredése.
Az egyik kedvenc tavaszi hírnököm.
Ahol ez az erdei szamóca virágzik, ott lesz még sok másik is.
Ezt a lelőhelyet megjegyeztük magunknak.
A tó medrében futó patak most még jól kivehető.
Víz, víz tiszta víz.
Patakparton.
Ez a kis magánüzem ott áll az út mellett. Őrizetlenül.
Nálunk otthon az utolsó szálkáig elhordták volna már ...
... ezt pedig nagy valószínűséggel elvontatták volna.
Az elmaradhatatlan muskátli.
Barátságos, kíváncsi paripák.
Ez az okos haflingi kislány a villanypásztorra gondosan ügyelt,
miközben elvette a kerítésen kívülről tépett füvet
(ami bizonyára sokkal finomabb, mint a kerítésen belüli).

0 megjegyzés:

Megjegyzés küldése

 

Design by Amanda @ Blogger Buster