"Itt egy rét a virágoké, egy a pillangók tanyája. Három réten patak siet, négyet lép a gólya lába. Ötödiken túl az erdő, erdő, ami nincs kivágva. Hatodikról tóka bámul föl az égi felhőnyájra. Hetediket domboldalon esti hűvös szellő járja. Változtasson életeden az Őrségnek hét csodája!"

____________________________________________________________________________________________________________

Hétrétország:

2012. május 20., vasárnap

A Föld az úr

Hajnalban rettentően hangos morajlásra ébredtünk, remegett az ágy alattunk, mozogtak a szekrények, az ablak és a redőny berezonált. Olyan volt, mintha a közvetlen közelünkben lett volna egy robbanássorozat. Hirtelen azt sem tudtam, hogy hol vagyok. Megnéztem hány óra is van... hajnali 04:05 volt, vasárnap. Először arra gondoltam, hogy az alagútépítésnél történhetett valami katasztrófa... - éppen alattunk fúrják keresztül a várost... egy elkerülő, tehermentesítő utat építenek, horribilis pénzmennyiségből, aminek a nagy részét persze az EU állja - ... az nem lehet, az építkezésen 7-nél előbb nem kezdenek el dolgozni, meg különben is, vasárnap?...

Aztán Maci felvilágosított, hogy ez bizony földrengés volt... nem is kicsi. Ááá hülyeség, gondoltam magamban, földrengés itt északon, a hegyekben? De ha jobban belegondolok, mi nem is a hegyekben lakunk, hanem egy hegyek által körbeölelt völgyben... A biztonság kedvéért felkeltem és megnéztem, hogy a szomszéd ház lakói vajon megindulnak-e az utcára... hát nem. Egyetlen egy nő volt csak ébren. A konyhaablaknál ült, bámult kifelé és szerintem akkor is, mint mindig, cigizett. Gondoltam, ha a helyiek nem mozdulnak, akkor olyan nagy baj nem lehet, úgyhogy próbáljak csak meg visszaaludni. Hirtelen átfutott a fejemen, hogy Úristen, Lehelkém mennyire fél az ismeretlen eredetű hangoktól... keresgéltem őnagyságát, de nem találtam meg. Rejtőzködésben csillagos ötös. Ebben a hatalmas, 38 négyzetméteres lakásban is el tud tűnni. Aztán meg eszembe jutott, hogy már éjfél körül sem láttam sehol...

Két óra múlva kelnem kellett. Nagyon fáradt voltam... hajnalban alig mertem visszaaludni, mert csak az járt a fejemben, hogy ha ez a félelmetes valami tényleg földrengés volt, akkor biztosan lesz utórengés is...

Kiderült, hogy valóban rengett a Föld. 5,9-es erősséggel, az epicentrum pedig Bolognától 35 kilométernyire, északra volt, a földfelszíntől 10 kilométernyi mélységben. 6 ember meghalt, legalább 50-en megsebesültek és komoly épületkárok keletkeztek történelmi jelentőségű épületekben is.


Délután 15:18-kor volt egy gyengébb utórezgés, amit Lehelke szintén jó előre  megérezhetett, mert akkor is szőrén-szálán eltűnt.

A papírszatyrok mellett, kedvenc helyei közé tartoznak például a cipős dobozok is... nincs az a doboz, amit ne rágna meg és amibe ne próbálna meg beleköltözni... mindig talál magának egy éppen ügyeletes kedvencet... olyankor azon fetreng meg napközben azon alszik,  (nem mintha nem lenne rendes fekhelye...)

Kakukktojás.
Ismerkedés a dobozzal.
Megrágta, beleköltözött és innentől kezdve az övé.
Egy másik alkalommal: az asztal sarkán nyitva maradt egy doboz.
Egy perc sem telt bele és Lehelke már benne is fészkelt.
Na de visszatérve a természet erejéhez: akaratlanul is az járt a fejemben egész nap, hogy semmi sem történik véletlenül és a Földet nem lehet büntetlenül kizsigerelni...

Aztán eszembe jutottak a föld alatt zajló részecskegyorsítós kutatások a szomszédban... nyilván nincs összefüggés.

Meg aztán az is eszembe jutott, hogy milyen nagy szerencse, hogy Olaszországban nincsenek atomerőművek és milyen kár, hogy máshol még vannak...

2 megjegyzés:

Timi írta...

én azt hiszem nagyon megijedtem volna.
Lehelke fotói ismét cukiság- díjasok

J. írta...

Ne is mondd, Timi, én is nagyon megijedtem. Annak viszont nagyon örülök, hogy bebizonyosodott, Lehelke túlélőösztönei hibátlanul működnek.

Megjegyzés küldése

 

Design by Amanda @ Blogger Buster