"Itt egy rét a virágoké, egy a pillangók tanyája. Három réten patak siet, négyet lép a gólya lába. Ötödiken túl az erdő, erdő, ami nincs kivágva. Hatodikról tóka bámul föl az égi felhőnyájra. Hetediket domboldalon esti hűvös szellő járja. Változtasson életeden az Őrségnek hét csodája!"

____________________________________________________________________________________________________________

Hétrétország:

2012. május 29., kedd

Újabb földrengés

Ma délelőtt 9 óra körül egy 5,8-as erősségű földrengés rázta meg Észak-Olaszországot, majd 13 óra előtt pár perccel egy 5,6-os utórengés következett... Eddig 16 halálos áldozat, rengeteg sebesült és nagyon sok ember van, akit még keresnek. Ugyanabban a régióban rengett a föld, mint ahol május 20-án. Az akkori földrengésben nagyon sok épület megsérült, ezek közül több az újabb rengéseket már nem bírta ki és összedőlt. A vonatközlekedés órákra leállt a környéken, csak a magasfeszültségű vezetékek átvizsgálása után indították újra. Sok intézményt evakuálni kellett, a Ferrari, a Lamborghini és a Ducati gyáraiban is abbahagyták a termelést. A nemzeti fociválogatott a Pármában megrendezésre kerülendő Olaszország-Luxemburg tesztmérkőzést lemondta.

Trolliában is érezhető volt a rengés, de szerencsére semmi komolyabb kár nem keletkezett, senki nem sérült meg. Ahhoz képest, hogy ez egy "földrengésbiztos terület", én rendesen megijedtem ismét. Ma egyébként szabadnaposak voltunk és így indult a nap... Remegett minden, mozgott a csillár. Lehelke megint megérezte a bajt. Éppen pihengetett, majd hirtelen felpattant az ágyról és kitágult pupillákkal forgatta a fejét jobbra-balra, aztán ijedten ránk nézett, de még mielőtt elspurizhatott volna, hál' Istennek véget is ért a remegés.

Egy geofizikus azt nyilatkozta, hogy a földrengéseket nem lehet előre jelezni és nem tudják megmondani azt sem, hogy az aktivitás folytatódik vagy abbamarad-e. Meg az is csak nézőpont kérdése, hogy ezt a mostanit a 20-dikai utórengésének tekintjük-e vagy egy önálló rengésnek. Az az egy viszont biztos: a Földközi-tenger térségében bekövetkező földrengések az Afrikai kontinens észak felé történő mozgásának következményei... most már ezt is tudjuk.

Félelmetes erők lépnek működésbe ilyenkor... a világvége kezdődhet így.

2012. május 20., vasárnap

A Föld az úr

Hajnalban rettentően hangos morajlásra ébredtünk, remegett az ágy alattunk, mozogtak a szekrények, az ablak és a redőny berezonált. Olyan volt, mintha a közvetlen közelünkben lett volna egy robbanássorozat. Hirtelen azt sem tudtam, hogy hol vagyok. Megnéztem hány óra is van... hajnali 04:05 volt, vasárnap. Először arra gondoltam, hogy az alagútépítésnél történhetett valami katasztrófa... - éppen alattunk fúrják keresztül a várost... egy elkerülő, tehermentesítő utat építenek, horribilis pénzmennyiségből, aminek a nagy részét persze az EU állja - ... az nem lehet, az építkezésen 7-nél előbb nem kezdenek el dolgozni, meg különben is, vasárnap?...

Aztán Maci felvilágosított, hogy ez bizony földrengés volt... nem is kicsi. Ááá hülyeség, gondoltam magamban, földrengés itt északon, a hegyekben? De ha jobban belegondolok, mi nem is a hegyekben lakunk, hanem egy hegyek által körbeölelt völgyben... A biztonság kedvéért felkeltem és megnéztem, hogy a szomszéd ház lakói vajon megindulnak-e az utcára... hát nem. Egyetlen egy nő volt csak ébren. A konyhaablaknál ült, bámult kifelé és szerintem akkor is, mint mindig, cigizett. Gondoltam, ha a helyiek nem mozdulnak, akkor olyan nagy baj nem lehet, úgyhogy próbáljak csak meg visszaaludni. Hirtelen átfutott a fejemen, hogy Úristen, Lehelkém mennyire fél az ismeretlen eredetű hangoktól... keresgéltem őnagyságát, de nem találtam meg. Rejtőzködésben csillagos ötös. Ebben a hatalmas, 38 négyzetméteres lakásban is el tud tűnni. Aztán meg eszembe jutott, hogy már éjfél körül sem láttam sehol...

Két óra múlva kelnem kellett. Nagyon fáradt voltam... hajnalban alig mertem visszaaludni, mert csak az járt a fejemben, hogy ha ez a félelmetes valami tényleg földrengés volt, akkor biztosan lesz utórengés is...

Kiderült, hogy valóban rengett a Föld. 5,9-es erősséggel, az epicentrum pedig Bolognától 35 kilométernyire, északra volt, a földfelszíntől 10 kilométernyi mélységben. 6 ember meghalt, legalább 50-en megsebesültek és komoly épületkárok keletkeztek történelmi jelentőségű épületekben is.

video

Délután 15:18-kor volt egy gyengébb utórezgés, amit Lehelke szintén jó előre  megérezhetett, mert akkor is szőrén-szálán eltűnt.

A papírszatyrok mellett, kedvenc helyei közé tartoznak például a cipős dobozok is... nincs az a doboz, amit ne rágna meg és amibe ne próbálna meg beleköltözni... mindig talál magának egy éppen ügyeletes kedvencet... olyankor azon fetreng meg napközben azon alszik,  (nem mintha nem lenne rendes fekhelye...)

Kakukktojás.
Ismerkedés a dobozzal.
Megrágta, beleköltözött és innentől kezdve az övé.
Egy másik alkalommal: az asztal sarkán nyitva maradt egy doboz.
Egy perc sem telt bele és Lehelke már benne is fészkelt.
Na de visszatérve a természet erejéhez: akaratlanul is az járt a fejemben egész nap, hogy semmi sem történik véletlenül és a Földet nem lehet büntetlenül kizsigerelni...

Aztán eszembe jutottak a föld alatt zajló részecskegyorsítós kutatások a szomszédban... nyilván nincs összefüggés.

Meg aztán az is eszembe jutott, hogy milyen nagy szerencse, hogy Olaszországban nincsenek atomerőművek és milyen kár, hogy máshol még vannak...

2012. május 9., szerda

Völgybe fel!

A városi zaj egy idő után egyszerűen megőrjít. Már nagyon hiányoztak a fák, a virágok, a bóklászás, az erdei csend... és az azt megtörő madárfütty, a faág reccsenése meg a víz csobogása és a föld illata.

Nem mentünk messzire, csak ide a közeli völgybe buszoztunk el, hogy megnézzük, milyen a horgászhelyzet az általunk tavaly felfedezett ultentali tónál.

Szép, tavaszias volt az idő, de érezhetően hűvösebb, mint lent a városban, úgyhogy egyáltalán nem bántam meg, hogy a hátizsákba beraktam még egy plusz pulcsit. A hegyekben jóval lassabban melegszik fel a levegő. Dél körül értünk oda a tóhoz. Vagy inkább a mederhez, amiből télen leeresztették a vizet.

Ha befejeződik a visszaduzzasztás, a kavicsos partból szinte semmi nem látszik majd ki.
Legény vagy leány a gáton.
Megint itt ettünk.
Az erdő mellettünk.
A tó mellett vezető erdei turistaút.
 
A páfrányok ébredése.
Az egyik kedvenc tavaszi hírnököm.
Ahol ez az erdei szamóca virágzik, ott lesz még sok másik is.
Ezt a lelőhelyet megjegyeztük magunknak.
A tó medrében futó patak most még jól kivehető.
Víz, víz tiszta víz.
Patakparton.
Ez a kis magánüzem ott áll az út mellett. Őrizetlenül.
Nálunk otthon az utolsó szálkáig elhordták volna már ...
... ezt pedig nagy valószínűséggel elvontatták volna.
Az elmaradhatatlan muskátli.
Barátságos, kíváncsi paripák.
Ez az okos haflingi kislány a villanypásztorra gondosan ügyelt,
miközben elvette a kerítésen kívülről tépett füvet
(ami bizonyára sokkal finomabb, mint a kerítésen belüli).

2012. május 3., csütörtök

Májusi eső

Akár aranyat is érhetne, de sajnos most éppen jéggel együtt kaptuk. Nem hiszem, hogy a troll almatermelők ezért imádkoznak vasárnaponként a templomban.

2007 óta lakunk ebben a trolliai városban, de én nem emlékszem arra, hogy itt valaha jégeső esett volna. A városkát 1000-2000 méteres hegyek veszik körül és szinte erődként védelmezik. A viharos felhők nehezen jutnak át rajtuk.

Szülőfalumban kiskoromban, ha sötét felhők gyülekeztek, az idősebbek csak felnéztek az égre és egyből tudták, lesz-e eső vagy sem. "Á, nem lesz ebből semmi, elviszi ezt a Duna..." mondták sokszor. És tényleg. Ha ezt mondták, akkor így is volt. Mi gyerekek persze hamar eltanultuk tőlük ezt a mondatot... néha bejött.

Itt sajnos a Dunának se híre se hamva, de én néha itt is mondom, hogy elviszi ezt a Duna... néha bejön. Néha. Ma nem így történt. Egyik pillanatról a másikra sötét fellegek érkeztek abból az irányból, ahonnan általában soha nem jöttek még és ezután vagy 10 percig kopogott a jég a redőnyökön meg a házunk előtt parkoló autók tetején... utána pedig szabályosan ömleni kezdett az eső és lassan három órája csak esik és esik...


Most nagyon örülök annak, hogy még nem vettünk autót.
 

Design by Amanda @ Blogger Buster