"Itt egy rét a virágoké, egy a pillangók tanyája. Három réten patak siet, négyet lép a gólya lába. Ötödiken túl az erdő, erdő, ami nincs kivágva. Hatodikról tóka bámul föl az égi felhőnyájra. Hetediket domboldalon esti hűvös szellő járja. Változtasson életeden az Őrségnek hét csodája!"

____________________________________________________________________________________________________________

Hétrétország:

2012. április 28., szombat

Gyerekszáj

Nagyon szeretem, ha a gyerekek mesélnek, így nem is csoda, hogy Marcello D'Orta könyvei egyből rabul ejtettek sok-sok évvel ezelőtt. Ez volt az első, ami annak idején a kezembe akadt:


Nagyon jó néha belelapozgatni... főleg egy nehezebb nap után, mert egyből jó kedvem lesz tőle. Nemrég fedeztem fel, hogy online is elérhető itt:


Ezt a könyvet azóta már több másik is követte. Nagy vágyam, hogy majd, ha eljön az az idő, ezek a könyvek ott sorakozzanak a könyvespolcunkon. A könyvespolcunkon, ami még nem is létezik, de már gondolatban telis-tele van könyvekkel.

Egy kis ízelítő a könyvből:

Beszélj a tanítódról!
  
Az én tanítómat Marcello D'Ortának hivják, elsőbe lett az enyém, mikor ovodába jártam, nem volt az enyém.

Nagyon szeretem őt, mert jó és egy csomó mindenre megtanít bennünket. Kéntelen bennünket verni, amiért nem fogadunk neki szót. látcólag harminc éves, de egy kicsit öttel több. Szakállas, szemüveges. A haja egy kicsit barna, egy kicsit szőke. Kék és zöld szemet visel. Nyáron lebarnul, télen nem. Egy kicsit magas és egy kicsit alacsony, játcik velünk és kéntelen verni bennünket. Nincs valami jóba a többi tanítónénivel, mert a többi tanítónéni csak kiabál és játca az eszit és minél öregebb annál jobban játca az eszit, és álandóan cigerettázik a folyosón és nem tud semmit. Az én tanítóm elmagyarázott nekünk bizonyos dolgokat, és megmondta hogy ,,mit tuggya azt a többi tanítónéni!'' Az én tanítóm nagyon jól rajzol és mindenki hozzá jön, de karácsonyi meg anyáknapi ajándékot nem tud csinálni, ezért az anyák mindig duzzogni szoknak. Ő sose akar semmi évvégi ajándékot, de mi akkoris adunk neki.

Én az idén olyan ajándékot hozok neki, amiér 10000 lírát fizetek, a felit édesanyám álja, a másik felit Armaduccióé.


2012. április 23., hétfő

Ízlések és konyhák

A troll konyhát a mai napig nem sikerült megszeretnem. Elnagyoltan, unalmasan és érzések nélkül főznek - szerintem. Van pár étel, ami ízlik, de ezek között helyi specialitás egy nincs. A főszakink a héten túlszárnyalta saját magát, új ételt főzött. Ez azért nagy teljesítmény, mert évek óta ugyanazokat a kajákat főzi, szinte napra pontosan tudjuk, hogy mikor mi fog következni...

Az új levesfelelősnek köszönhetően idén a krémlevesek elég egyenízűek - mindegyiknek krumpli íze van, ami nem is csoda, hiszen sűrítés gyanánt irdatlan mennyiségű krumplit használ. Azt hittem, az új levest is ő főzte, így először nem is akartam megkóstolni, mert a héten már éppen elég krumplilevest ettem.
Amikor kiderült, hogy ez nem az ő műve, akkor mégiscsak győzött a kíváncsiságom. Pláne amikor kiderült, hogy pár darab rákocska is akad hozzá... A garnélát imádom, legyen bármilyen módon elkészítve, hihetetlen mennyiséget el tudok fogyasztani belőle.

Citromfű krémleves garnélával
Ez a leves nem trollos, nagyon egyszerű és nagyon finom. Van benne hagyma, egy kis darab cirtomfű (NEM Melissa officinalis hanem Cymbopogon!), krumpli, tejszín és ami a legjobb: a levesbetét rák.

Olajon a hagymát meg kell futtatni, egy darab citromfüvet dobni hozzá, majd következhet a krumpli, a víz és az ízlés szerinti :) ízesítés. Ha megfőtt a krumpli, mehet a turmixba majd majd jöhet bele a tejszín is és egy rövid összemelegítés után pikk-pakk kész a leves. Az i-re a pontot a rákhús teszi fel.

A citromos aroma, a tejszín selymessége és a rákhús íze együtt szerintem verhetetlen. Ez lett az egyik kedvenc tavaszi-nyári levesem, nekem hidegen is ízlik. Remélem, idén még sokszor lesz!

2012. április 18., szerda

A mi évünk?

Remélem, nem kiabálom el, de úgy érzem, ez az év nagyon jó lesz. A melóhelyen nagyon sok pozitív változással indult az idei szezon. A kimondatlan kívánságaim meghallgattattak.
A munkakörülményeink rengeteget javultak és egy csomó terhet le is vettek mindkettőnk válláról - ennek nagyon örülök, mert tavaly már-már olyan érzésem volt, hogy nem sok híja van egy enyhébb "összeroppanás"-szerűségnek.

És ami a legjobb: eddig úgy néz ki, hogy idén végre megint lesz normális szabadságunk és nem csak amolyan alamizsnaféle. Már nagyon várjuk. Talán az Őrségbe (és ami még jobb lenne Maráckára!) is eljutunk újra! :))

Kedves szomszéd Maráckán

2012. április 6., péntek

Egy vers... 65 évvel ezelőttről

(A verset elmondja: Illyés Kinga)

Wass Albert: Nagypénteki sirató

Elmegyünk, elmegyünk, messzi útra megyünk,
messzi út porából köpönyeget veszünk…
Nem egyszáz, nem kétszáz: sokszáz éves nóta.
Így dalolják Magyarhonban talán Mohács óta.

Véreim! Véreim! Országútak népe!
Sokszázéves Nagypénteknek
soha sem lesz vége?

Egyik napon Tamás vagyunk,
másik napon Júdás vagyunk,
kakasszónál Péter vagyunk.
Átokverte, szerencsétlen
nagypéntekes nemzet vagyunk.

Golgotáról Golgotára
hurcoljuk a keresztfákat,
mindég kettőt, soh'se hármat.
Egyet felállítunk jobbról,
egyet felállítunk balról,
s amiként a világ halad:
egyszer jobbról, egyszer balról
fölhúzzuk rá a latrokat.
Kurucokat, labancokat,
közülünk a legjobbakat,
mindég csak a legjobbakat.

Majd, ahogy az idő telik,
mint ki dolgát jól végezte:
Nagypéntektől Nagypéntekig
térdelünk a kereszt alatt
húsvéti csodára lesve.
Egyszer a jobbszélső alatt,
másszor a balszélső alatt,
éppen csak hogy a középső,
az igazi, üres marad.

Nincsen is keresztfánk közbül,
nem térdel ott senki, senki.
A mi magyar Nagypéntekünk
évszázadok sora óta
évszázadok sora óta
ezért nem tud Húsvét lenni.

Így lettünk országút népe,
idegen föld csavargója,
pásztortalan jószág-féle.
Tamással hitetlenkedő,
kakasszóra péterkedő,
júdáscsókkal kereskedő.
Soha-soha békességgel
Krisztus-Úrban szövetkező.

Te kerülsz föl? Bujdosom én.
Én vagyok fönt? Bujdosol Te.
Egynek közülünk az útja
mindég kivisz idegenbe.

Bizony, jól mondja a nóta,
hogy elmegyünk, el-elmegyünk,
messzi nagy útakra megyünk.
Messzi nagy útak porából
bizony, köpönyeget veszünk.

S ebben a nagy köpönyegben,
sok-sok súlyos köpönyegben
bizony pajtás, mondom Néked:
rendre, rendre mind elveszünk.
(Bajorerdő, 1947)

2012. április 5., csütörtök

+3908231...

Január óta rendszeresen hívogat egy számomra ismeretlen telefonszámról valaki. +3908231937401 Ahogy az lenni szokott, a lehető legidétlenebb időpontokban: éjjel, kora reggel... Alapból nem fogadok rejtett vagy ismeretlen számú hívásokat, ezt sem vettem fel. Az viszont egyre inkább érdekelt, vajon ki rejtőzhet emögött az olaszországi szám mögött. Megkérdeztem hát a góglit.

Egy okos, olasz oldal adta meg végül a választ: ez egy "lehúzós-átverős, nápolyi akcentusú" telefonszám, úgyhogy senki ne vegye fel, ha erről a számról keresik és ne is hívja vissza!!!

Nagyon úgy tűnik nekem, hogy itt Olaszországban sem folyik diszkrétebben az adatkezelés, mint otthon. Most már nagyon érdekelne, hogy titkosított telefonszám, mint olyan valóban létezik-e?

Az otthoni telefonszámon - ami szintén nem nyilvános... na nem mintha annyira nagyon promi vagy vip lennék - például Veszprémi Napló előfizetést próbáltak rám sózni. Amikor megkérdeztem, hogy honnan szerezték meg a telefonszámomat, akkor azt válaszolták, hogy az adatbázisukból. Amikor megkérdeztem, hogy mégis milyen adatbázisból dolgoznak, akkor csak hebegtek. Az ő adatbázisukban az én telefonszámom mellett a "Kovács István" név és egy bándi lakcím szerepelt. Nagyszerű! Én, mint bándi Kovács István... már kétszer töröltettem magam ebből az adatbázisból, de szerintem hiába.

2012. április 4., szerda

Ne felejts!

Elsötétült minden, sírnak a felhők. Mintha az ég is érezné a bánatom. Gyertyát gyújtok ma este is... mint nyolc éve mindig április negyedik estéjén. A táncoló gyertyafényt nézve felváltva törnek rám a régi emlékek... a gyermekkor... a meg nem osztott gondolatok... a fel nem tett kérdések... a bennem maradt érzések... az el nem mesélt mesék...
 
A papa azt mondta, a kiskertben már virágzik a gyöngyvirág meg a kék nefelejcs... A mama biztos nagyon örülne.

2012. április 3., kedd

A főellenőrünk

Húsvét közeledtével gondoltam megnézem, hogy mi a helyzet a nyulakkal. (Mi is lenne? Természetesen minden rendben, egyik sem törött el.)
Alighogy kicsomagoltam őket, Lehelke is megjelent az asztalon. Olyan kíváncsi és annyira nem maradhat ki semmiből sem...


 

Design by Amanda @ Blogger Buster