"Itt egy rét a virágoké, egy a pillangók tanyája. Három réten patak siet, négyet lép a gólya lába. Ötödiken túl az erdő, erdő, ami nincs kivágva. Hatodikról tóka bámul föl az égi felhőnyájra. Hetediket domboldalon esti hűvös szellő járja. Változtasson életeden az Őrségnek hét csodája!"

____________________________________________________________________________________________________________

Hétrétország:

2012. február 21., kedd

Váltottunk

Mármint állatorvost.
Nagyon furcsálltam, hogy eddigi állatorvosunk egyáltalán nem vizsgálta meg Lehit, amikor legutóbb beoltotta... de ha jól emlékszem, az azt megelőző évben is átsiklott felette. Simán beadta neki a kombi-veszettet, de ezen kívül nem csinált semmit. Tavaly elhatároztuk, hogy idén máshoz visszük.
Mivel csak tömegközlekedni tudunk, olyan rendelőt kellett keresnünk, ami a veszprémi buszpályaudvar közelében van... így bukkantunk rá a Kedvenc Állatorvosi Rendelőre. Ennek a rendelőnek a helyén korábban egy nagyon jó kis horgászbolt működött. Ezt jó előjelnek vettük, úgyhogy bátran léptünk be az ajtón... Lehit kivéve. Ő ekkor már sejthette, hogy mi vár rá, mert a dobozában felvette a "ha befelé fordulok, akkor eltűntem" alakzatot. Szerencsére éppen nem volt másik páciens a váróban, így egyből fogadott is bennünket egy végtelenül barátságos doktornő és közvetlen kollégája Szürke, a rendelő cicája.

Lehit feltettük szállítódobozostul az asztalra, a doktornő pedig egy határozott mozdulattal ki is kapta őt onnan. Doktornő először feltett pár kérdést, majd alaposan áttapogatta Lehelkét, aztán jött is egy szuri, meg még egy és végül az egészet megkoronázta egy féreghajtó tablettával is. A mi macskánk pedig meg sem nyikkant! Ilyen még nem volt. Csak ámultunk és bámultunk. Amikor a tortúra végén visszatettük az asztalra a dobozát, úgy spurizott bele, mintha az lenne a legkedvesebb vacka a világon - amúgy a ki és bepakolással is komoly gondjaink szoktak lenni. A doktornő megdicsérte Lehit. Nagyjából 10 perc alatt le is tudtuk az állatorvosi vizitet erre az évre.

Itthon Lehelke hosszasan elpanaszolta, hogy mi történt vele, egyszer megharapott, majd elvonult és a nap hátralévő részében csak pihengetett. Este azért magához tért egy kicsit...

Mindenképp le kellett ellenőriznie, hogy mi van az asztalon
Mindez tegnap történt... új nap, új macska - ma hajnalban a szokásos műsorral állt elő: ha ő felkel, akkor aztán mindenki más is keljen fel! Ha mégsem, akkor jön a komplett műsorszám: szekrényajtók és fiókok nyitogatása, zörgés, kaparás, vágtázás, az ember lábának bokszolgatása. Mindez tetszőleges sorrendben, egészen addig, amíg meg nem kapja a reggelijét... lehet, hogy egy falatot sem eszik belőle, de a kajának akkor is ott kell lennie.

Tényleg igaz a mondás... a kutyáknak gazdájuk van, a macskák szolgákat tartanak.

0 megjegyzés:

Megjegyzés küldése

 

Design by Amanda @ Blogger Buster