"Itt egy rét a virágoké, egy a pillangók tanyája. Három réten patak siet, négyet lép a gólya lába. Ötödiken túl az erdő, erdő, ami nincs kivágva. Hatodikról tóka bámul föl az égi felhőnyájra. Hetediket domboldalon esti hűvös szellő járja. Változtasson életeden az Őrségnek hét csodája!"

____________________________________________________________________________________________________________

Hétrétország:

2012. február 24., péntek

Tejfölös-borsos kalács

Az egyik legkedvesebb ételem. Egy cseppet sem fogyókúrás és egy cseppet sem modern, viszont annál finomabb. A tejfölös-borsos kalács egy olyan sárközi étel, amit egykori decsi lányként vétek lenne nem megemlítenem. A Sárközben a tejfölös-borsos kalács a lakodalmak, nagyobb ünnepek elmaradhatatlan étele volt és talán még ma is az.

Mint ahogyan az a régi ételek receptjeinél lenni szokott, ennél sincsenek pontos mennyiségek, mert ahogyan azt a nagymamától megtanultuk: a dobozos tej az nem tej... a mai lisztek meg nem olyanok, mint a régiek... Ezért az "amennyit felvesz" és az "érzés vagy ízlés szerint" meghatározások dominálnak ennél a receptnél is. De érdemes kísérletezgetni az arányokkal, mert ha az ember egyszer ráérez arra, milyen állagú kell legyen a kalács tésztája, akkor onnantól kezdve nincs megállás, szárnyalhat a képzelet és jöhetnek az újabb és újabb édes vagy éppen sós kalácsvariációk.

Ebből a kalácsból nem érdemes keveset készíteni, mert úgyis elfogy. Én most "csak" fél adagot készítettem, amihez kell (tényleg csak úgy nagyjából):

A kalács tésztájához:
1/2 liter tej, 1 élesztő (5dkg-os), nem egész 1 kg liszt, 2-3 kanál cukor, 2 tojássárgája, kb.1,5 dl olaj (régen olvasztott tyúkzsírt használtak hozzá), kávéskanálnyi só

A tejfölös mártogatóhoz:
olaj, tejföl, őrölt bors, só

A langyos tejet egy nagy tálba öntjük, hozzáadjuk a cukrot és belemorzsoljuk az élesztőt. Ha az élesztő felfutott jöhet a többi hozzávaló: kisebb adag liszt, a tojások sárgája, a só, kevés olaj. Én tojásfehérjét nem teszek bele. Fogalmam sincs, hogy tényleg így van-e, de én úgy tanultam, hogy attól keményebb lesz a kalácstészta...

Szépen elkezdjük dagasztani a tésztát. Szerintem jobb, ha nem hirtelen egyben tesszük bele az összes lisztet meg olajat, mert így jobban el lehet dolgozni a hozzávalókat. Csak szépen fokozatosan, éppen csak annyi lisztet, olajat tegyünk bele, amennyit a tészta felvesz :)  Addig kell szép, lendületes kézmozdulatokkal dagasztani, amíg a tál falától a tészta el nem válik. Közben "csak" arra kell vigyázni, hogy a tészta könnyű, lágy maradjon, úgyhogy óvatosan a liszttel! Ha készen vagyunk vele, akkor letakarjuk és meleg helyen kb. fél órán át kelesztjük.

Ha megkelt a tészta, lisztezett deszkára borítjuk, de ilyenkor már nem szabad gyúrni. Kerek kalácsokat formázunk belőle, ki-ki a maga módján.

Én úgy csinálom, hogy nagyjából téglalap formájúra igazgatom a tálból kiborított tésztát és egy nagy késsel csíkot vágok belőle. Igyekszem nem gyötörni a tésztát, kicsit megsodrom, megtekerem és kör alakú kalácsokat formálok belőle.


A sütőpapírral kibélelt tepsin még kb. 10 percig pihentetjük a tésztát, utána pedig mehet a kb. 170 fokra előmelegített sütőbe, ahol nagyjából 20 perc alatt szép pirosra sütjük.
Azok a szerencsések, akiknek van kemencéjük, süssék abban, úgy az igazi. Régen a Sárközben is abban sütötték, majd jött a jó öreg sparhelt...

Miközben a kalácsok sülnek, elkészítjük a borsos-tejfölös mártogatót.


Olajat melegítünk, beletesszük a tejfölt, sóval, borssal ízesítjük és egyszer felforraljuk.  Ekkora mennyiséghez kb. 2 nagy pohár tejföllel nyugodtan számolhatunk, olaj, só, bors pedig ízlés szerint :) Én őrölt fehér borsot használtam, feketével természetesen kicsit kontrasztosabb, látványosabb és persze intenzívebb ízű lesz.


A kisült kalácsokat még melegen (!) belemártogatjuk a meleg tejfölbe és egy nagy tálba halmozzuk őket. Ha esetleg marad a tejfölös mártásból, akkor azt öntsük a kalácsok tetejére.


A hasfájást elkerülendő csak arra kell vigyázni, hogy ne túl melegen essünk neki... bármennyire is ínycsiklandozó a kalács illata... Úgy a legfinomabb, ha két kézzel esszük és fülig tejfölösek leszünk tőle.


Ha esetleg nem jut tejföl minden kalácsra, akkor az üresen maradt édes, foszlós kalácsokat eltehetjük másnap reggelire. Felmelegítve, vajjal, mézzel, lekvárral vagy éppen mogyorókrémmel fogyasztva is nagyon finom.

4 megjegyzés:

Timi írta...

Nagggyon jól néznek ki ! számomra ismeretlen ez a fajta sós- tejfölös változat, sőt ilyen formát sem láttam még, de ha több időm lesz, ki fogom próbálni.

J. írta...

Timi, a "kemencénél" pont rátok gondoltam :) Remélem, ízleni fog!
Ha kicsit kevesebb cukrot teszel bele és keskenyebb csíkokat formázol belőle és betekered szalonnával vagy szórsz rá szezámmagot vagy bármi mást és úgy sütöd ki, akkor amolyan grissini-féle finomság kerekedik belőle.

Friday Kingdom írta...

De finom is volt mikor a Mama sutotte nekunk, igaz? Azota nem is ettem! Ami a kepen van azt te sutotted? De ugyes vagy!!!

J. írta...

Jaj, Ani, ne is mondd... Ezeket én sütöttem. Persze ez nem olyan, mint amikor mamáét ettük könyékig tejfölösen, de azért nem lett rossz.

Megjegyzés küldése

 

Design by Amanda @ Blogger Buster