"Itt egy rét a virágoké, egy a pillangók tanyája. Három réten patak siet, négyet lép a gólya lába. Ötödiken túl az erdő, erdő, ami nincs kivágva. Hatodikról tóka bámul föl az égi felhőnyájra. Hetediket domboldalon esti hűvös szellő járja. Változtasson életeden az Őrségnek hét csodája!"

____________________________________________________________________________________________________________

Hétrétország:

2012. február 9., csütörtök

Átutazóban - a világ legélhetőbb városa

Bécs - immár nem is tudom hányadszor választották a világ legélhetőbb városává. Eljátszadoztunk a gondolattal, hogy esetleg Trolliából ide kellene költöznünk, mert sokkal közelebb van, több a lehetőség, talán minőségibb életet is tudnak élni, mint mi  trolloknál... találtam is néhány bécsi blogot, rengeteg hasznos információval.

Réges-régen egyszer voltam Bécsben osztálykiránduláson, de konkrét emlékeim a várossal kapcsolatban nincsenek, csak emlékfoszlányok villannak fel a schönbrunni kastély parkjának mókusairól meg a Hundertwasser-házról... hiába, tényleg elég régen volt.

Most először utaztunk hármasban vonattal haza. Az utazást két szakaszra kellett bontanunk: Trollia-Bécs és Bécs-Alsóörs. Lehelkével nem akartunk kitolni, ezért úgy döntöttünk, hogy Bécsben alszunk egyet és csak másnap utazunk tovább. Kicsit féltem ettől az úttól, pontosabban attól, hogy Lehinek túl hosszú lesz, de szerencsére nem volt semmi baj, meg sem kottyant neki. Trolliából reggel hatkor indultunk és két átszállással, háromnegyed háromkor már Bécsben is voltunk. A pályaudvar az valami eszméletlenül jól szervezett komplexum. Le a kalappal az osztrák vasút előtt.

ÖBB, railjet belülről
Lehelke így utazott, elnézelődött szépen, stressznek nyoma sem volt.
Még a kalauz is megdicsérte, sőt, az az utas is aki a mögötte ülő palit simán leteremtette, mert az hangosabban telefonált.
Gyorsan bejelentkeztünk egy hotelbe, szusszantunk egyet aztán elindultunk, hogy megnézzük, milyen is a világ legélhetőbb városa. (ITT érhető el az a bizonyos ranglista.)

Fáradtak is voltunk, hideg is volt, térképünk sem volt - pont ideális feltételek egy idegen városban egy sétához... na jó, akkor induljunk el erre... az erre pechünkre pont az Europaplatzról kiinduló Mariahilferstrasse volt... talán jobb lett volna, ha a másik irányba indulunk el. Olyan volt, mintha Budapesten lennénk, rengeteg ember, multikulti, kosz, kutygumi, marihuana. Hiába, fővárosba pottyantunk.
Nagyon hideg volt, ezért gyorsan bementünk egy több emeletes lakberendezési üzletbe, aminek a nevét nem sikerült megjegyeznem. Mivel éppen lakásfelújítás előtt állunk, gondoltuk gyűjtünk egy két ötletet. Pont a fürdőszoba berendezéseknél voltunk, gondoltam lefényképezek egy két dolgot...


... egyszer csak megjelent egy savanyú képű,  eladóféle "úriember" és a maga arrogáns modorában felszólított, hogy én aztán ott ne fényképezgessek. Hozzáteszem, sehol nem volt kirakva erre figyelmeztető tábla. Jól el is rontotta a kedvemet.

Akaratlanul is eszembe jutott egy müncheni jelenet. Éppen a térképet bújtuk, hogy be tudjuk lőni, a belváros melyik részén is vagyunk, amikor az utca túloldaláról egy hölgy átszólt és megkérdezte, hogy segíthet-e valamiben...

Persze tisztában vagyok vele, hogy Bécs ennél sokkal több, de nekem most ennyi jutott és amit láttam, az nem jött be. Talán legközelebb több időnk és még több szerencsénk is lesz.

0 megjegyzés:

Megjegyzés küldése

 

Design by Amanda @ Blogger Buster