Lehelke miatt kicsit féltem a vonatozástól. Szegény kis pára soha életében nem látott még vonatot élőben. A Phoenix nevű tévécsatornán ugyan szoktunk nézni vonatos útifilmeket, de szerintem ő a macskafejével nem tudja, hogy az is vonat, ami a tévében suhog, meg az a rettenetesen zakatoló, büdös, igénytelen trenitália-s zöld szörny is vonat, amivel majdnem egy órán át zakatoltunk Bolzanoig ...
 |
| Kis gülükém, látszik a szemén, hogy teljesen odavan. Ami nem is csoda, hiszen ez a vonat nem éppen csendes. Meg tömeg is volt körülöttünk és ő nagyon nehezen viseli az idegeneket. |
 |
| EC 1. osztálya rendkívül kényelmes és csendes. A passcontrolos rendőrt, meg a DB-os közvélemény-kutatós nőt, aki 5 perc alatt kiközvéleménykutatott bennünket leszámítva csak mi hárman utaztunk a fülkében. Kinyitottam ugyan a doboz ajtaját, de Lehikém a világ összes kincséért sem jött volna ki onnan. Olyan kis ügyes :) |
Menetrend szerint, percre pontosan (!) 20.25-kor suhant be München Hauptbahnhofjára velünk a vonat. Jó későn értünk oda, mert én délelőtt még dolgoztam. (Csak azt tudnám, hogy minek?!)
Lehelkénk sokkal jobban viselte a vonatozást, mint ahogyan hazaútjaink alkalmával a trolltaxizást szokta. A kezdeti riadtságát leszámítva stresszmentesen telt el ez a pár óra neki is és nekünk is. Arra a következtetésre jutottunk, hogy ameddig nem veszünk autót, addig kizárólag vonattal fogunk utazni Trollia és Magyarország között.
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése