"Itt egy rét a virágoké, egy a pillangók tanyája. Három réten patak siet, négyet lép a gólya lába. Ötödiken túl az erdő, erdő, ami nincs kivágva. Hatodikról tóka bámul föl az égi felhőnyájra. Hetediket domboldalon esti hűvös szellő járja. Változtasson életeden az Őrségnek hét csodája!"

____________________________________________________________________________________________________________

Hétrétország:

2011. november 10., csütörtök

Végre vége!

Nehéz elhinni,  de egy újabb, csodálatos szezont tudhatunk magunk mögött. Az utóbbi két napot kizárólag hivatalokban töltöttük. Itt még annyira sincsenek összehangolva a különböző rendszerek adatbankjai, mint otthon. És persze mindenhol türelmetlenek az emberek, az ügyintézők meg fel vannak háborodva, hogy dolgozniuk kell... mintha nem minden évben ugyanaz lenne a forgatókönyv.

Szerencsésen elintéztünk mindent, úgyhogy most végre pihenünk. Rövid rehab után pedig kezdődhet minden elölről... pontosabban folytatódhat onnan tovább, ahol abbahagytuk. Mókuskerék.

Lehi pihen

2011. november 4., péntek

Nem értem a trollokat

Furcsa egy népség ez. Eddig azt gondoltam, hogy istenfélő létükre, ha valamit mondanak, akkor az úgy is van. Ez az év viszont tartogatott meglepetéseket bőven. Az utóbbi néhány hét leforgása alatt több esetben is bebizonyosodott, hogy az adott szó szerintük sem kötelez. Sőt, bizonyos esetekben az írásba foglalt szerződés sem.

Mint hab a tortán, a munkahelyen is vannak szép kis bejegyzésnyi variálások... de ez érdekel most a legkevésbé.

Viszont a főbérlőnk lakáseladási fellángolása nagyon sok nyugtalan órát okozott - főleg nekem, mert én nem tudom lazán venni a dolgokat -. Többször is átrágtuk az egészet és arra jutottunk, hogy egy határozott idejű szerződést egyik fél sem mondhat fel következmény nélkül. De azért jobbnak láttuk, ha szakértőhöz fordulunk.
Ez azért is vált egyre sürgetőbbé, mert egyik este érkezett egy sms(!) a főbérlőtől: 2 potenciális vevő megnézné a lakás a következő napokban, mikor vagytok otthon?
Itt egy kicsit elszakadt a cérnánk. Megírtam neki, hogy előbb még elmennék a Südtiroler Mieterschutz-hoz, várjuk meg, hogy ott mit mondanak a jogokról és a kötelezettségekről.
(Ez egy érdekvédelmi iroda, kifejezetten a bérlők védelmére szakosodtak - ingyen. Hozzátenném, hogy állami és nem civil intézményről van szó... lenne mit hazamenteni.)
Másnap reggel sikerült reagálnia egy újabb sms-sel: Rendben, akkor keresek olyan vevőt, aki benneteket is átvesz.
Hát nem ez lett volna az alap???
Éppen baktattam az irodába, amikor újabb sms-t kaptam: Mit mondtak az irodában?

Az irodában előzetesen időpontot kellett volna kérni telefonon. Ezt én nem tudtam, de szerencsére egy nagyon barátságos olasz ügyintéző volt ott, aki így is fogadott. Azt mondta, hogy a lakást nyugodtan el lehet adni, de mi a szerződés lejártáig lakhatunk benne.
Ezek szerint még bő három évig nem költözünk. Ennek nagyon örülök, mert gyűlölöm, ha mások szervezik a mi életünket.

De hogy még véletlenül se legyen nyugodt az első szabad hétvégém, ma kora reggel már megint érkezett egy sms (ettől hülyét kapok), hogy adjak meg 2-3 időpontot a hétvégére, amikor hozhatja a vevőit.

Remek. Nincs is annál jobb, mint amikor vadidegen embereket kell beengedni az otthonunkba.

2011. november 2., szerda

Régen...

… egészen más volt minden és olyan soha többé nem lesz már.

Minden évben együtt indultunk útnak gyertyát gyújtani. Emlékszem, a temetőt még nem lehetett látni, de az égő gyertyák illatát már messziről éreztük. A temető kapuján belépve olyan megfoghatatlanul nyugodt és békés volt minden – a gyertyák meleg fénye, a virágok illata, az idősek könnybe lábadt szeme, a suttogó szavaik és kedves emlékeik áradata. Miután végigjártuk a sírokat, a gyertyagyújtást a Jézus keresztnél fejeztük be. Aztán szépen hazaballagtunk. Az évek során szinte már szertartássá vált, hogy a húgommal aznap este még egyszer visszamentünk a temetőbe és ha nem volt nagyon hideg, akkor sétáltunk is egy nagyot a faluban.
Gyerekként szerettem az emlékezésnek ezt a napját... De aztán hirtelen fel kellett nőnünk és minden megváltozott. Azóta pedig már fáj kimennem a temetőbe és fáj, ha ezen a napon gyertyát gyújtok – mert ezeknek a gyertyáknak a fénye a könnyfátyolon keresztül már másképpen melegít, miközben emlékezem.


Halottak napja

Elnéztem régen, ahogy nagy sorokban
indult a temetőbe a menet,
őszirózsával, könnyekkel, szatyorral,
hogy a holtakkal beszélgessenek.

Volt, aki apró széket vitt magával,
a másik ásót vagy kis gyermeket, –
az enyimek széthulltak a világban –
most nézem őket s elkeseredek.

Mert évről évre kevesebben mennek,
fiatal ritkán; csak az öregebbek.
A sírokon gyertyák is alig égnek,

nincs sóhajtás, nem mondanak imát –
feladták a holttal a közösséget,
és feladja önmagát a világ?
(Faludy György)
 

Design by Amanda @ Blogger Buster