"Itt egy rét a virágoké, egy a pillangók tanyája. Három réten patak siet, négyet lép a gólya lába. Ötödiken túl az erdő, erdő, ami nincs kivágva. Hatodikról tóka bámul föl az égi felhőnyájra. Hetediket domboldalon esti hűvös szellő járja. Változtasson életeden az Őrségnek hét csodája!"

____________________________________________________________________________________________________________

Hétrétország:

2011. szeptember 28., szerda

Die Schalenstuen

Amikor az első összefüggő troll mondatot meghallottam, hát mit ne mondjak, rendesen kikerekedtek a füleim (meg szerintem a szemeim is). Na, gondoltam magamban, nesze neked kéttannyelvű gimnázium... Aztán az évek során szépen hozzászokott a fülünk a déltirolihoz - de még most is nagyon "fáj" hallani.

Nem csak nekünk külföldieknek, de a született németeknek is komoly problémáik vannak a helyiek megértésével. Nem egyszer hallottam már ehhez hasonló párbeszédeket:
A tömött buszon német család lélegzetvisszafojtva hallgatja, amint egy helyi tizenéves hihetetlen hangerővel, telefonon lebeszéli a haverjával az esti programot. A német kisfiú olyan 10 éves forma lehetett, nem bírta sokáig szó nélkül megállni a hallottakat:
- Aaapaaa, ez meg milyen nyelven beszél?
- Psssszt, ne olyan hangosan! - csitította az anya.
- De milyen nyelven beeeszééél? - "suttogta" a fiú.
- Nem tudom... - válaszolta az apuka szemlesütve.
A fiúcska kicsit elgondolkodott és aztán levonta a maga kis következtetését:
- Biztos francia, mert nem értem.


A legutolsó hegyi kirándulásunk után megkérdeztem a helyi recepciós lánytól, hogy a "Stuen" ugye "Stein"-t jelent trollul. Bólogatott lelkesen, hogy igen, igen. De hogy a "Schalenstuen" mit is jelent, azt már nem tudta megmondani, csak nézett bután, hogy ő még ilyenről nem hallott. Na jó, gondoltam, akkor te sem jártál még azon a hegyen és inkább nem is firtattam tovább a kérdést.

Aztán csak nem hagyott nyugodni az egész, így az interneten kutakodtam kicsit. "Schalenstein"-nak azokat a nem megmunkált, természetes kőképződményeket nevezik, amelyeken tál alakú mélyedések vannak. Az ilyen kövek a világ minden részén fellelhetőek. A népnyelvben többek között boszorkányköveknek vagy ördögköveknek is nevezik őket és általában kultikus jelentéssel bírnak. Magyarországon is vannak ördögkövek (itt olvashatunk róluk).

Az itteni Schalenstuenhoz közvetve ugyan, de valami egészen különös történet fűződik.
Majd 1000 éven keresztül ezen kövek mellett, a meredek hegyoldalban vezetett Pfelders-ből St.Peter-ig a "Halottak útja".
Pfelders egy istenháta mögötti kis falu a hegy tetején. 1622 méteren fekszik, ha leesik a hó, akkor aztán se ki, se be. St.Peter pedig a hegy túloldalán, jó 1000 méterrel alacsonyabban fekvő település, ahol Tirol egyik legrégebbi temploma található, állítólag már az 5. században is megvolt. Wow.
A hegyen átkelve kb. 9-10 óra, mire egyik helyről a másikba ér az ember.  Ez a két falu régen egyazon uradalomhoz és egyházközösséghez tartozott, St.Peter-i központtal. Így a pfeldersiek a halottjaikat a St.Peter-i temetőben kellett, hogy eltemettessék.
A helyi halottas könyvben és a krónikákban erre vonatkozóan ilyen bejegyzéseket lehet találni:

...és minden holtat a hágón keresztül kellett odaszállítani, hogy eltemessék őket. Télen lefagyasztották a halottakat és a szállítással a tavasz beálltáig vártak...

... a régi időkben nyaranta a St. Peter plébániáról kiküldtek egy papot a hágón át, ha télen meghalt valaki. Csak azután vitték a halottat a megszentelt földig, hogyha a hegyi átjáró tényleg járható volt. A holttestet pedig addig a padláson vagy egy fészerben tárolták. Mivel a test fagyott volt, nem indult bomlásnak.
Hogy ez többször is megesett, azt a plébánia anyakönyve bizonyítja. Aki ismeri a körülményeket, annak nincs oka kételkedni ebben, akármennyire furcsán is hangzik ez nekünk...

A helyi szellemi élet nagyjait sem hagyja nyugodni ez a régi hegyi szokás. Az egyik író 1993-ban a következő kis szösszenetet írta ezzel kapcsolatban:
"...Elképzelem: olvad, a hegyek felett fúj a szél, a fehér hegyoldalakon napról-napra egyre több a barnásfekete folt, a zsindelytetőről csöpög a víz. Most aztán elérkezett az idő, máskülönben még elkezd bűzleni, nagyapa a padláson, decemberben halt meg, a tető alatt lefagyasztva, egy koporsóban volt egészen eddig. De most felenged, eljött az idő. Itt vannak a szomszédok, vashegyű botokkal és szöges cipőkkel: nem mindenhol lesz szabad az út, lesznek jeges szakaszok is. Valaki imát mond, majd női hangok következnek, felpakolják a halottat, még egy utolsó, elcsukló női zokogást hallani, a tanya kutyája nyüszít. Gyerünk, 9 órás menetelés következik! Pfelders 1622 méteren fekszik, a legmagasabb pont, a Falschnaljöchl 2500, St.Peter alig 600 méteren... ...Feltételezem, hogy legalább 8 férfi tartott a menttel, hogy le tudják váltani egymást. Aztán ott voltak még a hozzátartozók, nők és talán gyerekek is. És végül talán még az öreg, tanyasi kutya is ott csúszkált valahol a távolban - Hasso, menj haza!"

Hát, nem tudom... nekem ez annyira hihetetlen. Ismerve a hegyi útviszonyokat... ha belegondolok, milyen nehéz volt lefelé jönnünk ezen az úton... pedig nem is Pfeldersig mentünk. Elképzelni sem tudom, hogyan küzdötték le régen ezt a veszélyes utat. Meg igazán nem is értem... miért nem mentek inkább körbe, a rendes úton? Lovaskocsival/szánnal az út maga sokkal hosszabb lett volna ugyan (kb. 50 km), de talán kevésbé körülményes és nem kellett volna hónapokig jegelni a testeket sem...


Nagyobb térképre váltás

Ez is egy olyan helyi történet, amit még ha el is hiszek, akkor sem értek meg soha.

2011. szeptember 22., csütörtök

Otthon bolondját járja a világ

video


Ady Endre: A perc-emberkék után

Otthon bolondját járja a világ,
Majmos, zavaros, perces, hittelen,
Nagy, súlyos álmok kiterítve lenn,
Fenn zűrös, olcsó, kis komédiák.

Magyar Bábelnek ostoba kora,
Ments, Atyaisten, hogy benne legyek:
Engemet kötnek égbeli jegyek
S el kell hogy jöjjön nászaink sora.

Most perc-emberkék dáridója tart,
De építésre készen a kövünk,
Nagyot végezni mégis mi jövünk,
Nagyot és szépet, emberit s magyart.

Robogok honról rejtett vonaton,
Ebek hazája ma, nem az enyém
S ha marad csak egy hivőm, szent legény,
Még a holttestem is ellopatom.

Ez a ricsaj majd dallá simul át,
Addig halottan avagy éberen
Pihenjen a szent láz s az értelem,
Míg eltűnnek a mai figurák.

Magyar leszek majd, hogyha akarom,
Ha nem sutáké lesz itt a világ
S fölcsap minden szent és igazi láng
Rejtekből avagy ravatalon.


Világ életemben gyűlöltem a betokosodott, sablonok szerinti irodalomtanítást. A "Mit gondolhatott a költő, amikor..."-típusú kérdésekről nem is beszélve, mert ezek nyomán hatalmas félre- és belemagyarázások születhetnek. Nem az lenne a lényeg, hogy ha egy gyerek elolvas egy verset, akkor az valamilyen érzéseket váltson ki belőle, valamilyen gondolatokat indítson el benne, hogy adjon neki valamit, ami aztán egy életen át elkíséri?
Ha visszagondolok a tizenévesen végigült irodalomórákra... nem emlékszem, hogy valaha is megkérdezték volna, hogy mi tetszett ebben és ebben a versben, mert a közhelyek gyártása, az alliterációk és metaforák keresgélése mellett valahogy elsiklottunk a fontos dolgok felett. Nagy kár.

Ezt a verset azért tettem fel, mert nagyon aktuálisnak érzem és mert szeretném, ha minél több emberhez eljutna az üzenete. Az üzenete, ami talán mindannyiunk számára más és más... de ez így van jól.

2011. szeptember 19., hétfő

Az idei első hó

Minden átmenet nélkül megérkezett Trolliába az első hó. Reggel az ablakból csak annyit lehetett látni, hogy a völgybe leereszkedtek a felhők és minden  tejfehér. A hegycsúcsok is felhőbe burkolóztak, de valami nagyon nem stimmelt. Mintha nem csak a szokásos őszi dér borította volna őket. És tényleg, ahol pár hete még túráztunk, most hó uralja a terepet.

A behavazott Hochmuth a fürdőszoba ablakából
A hóhatár ma a csapadék intenzitásától függően 800-1500 méter között volt. Nagyon remélem, hogy még vagy két hónapig ott is marad, mert én nagyon nem bírom a telet. Meg igazából jó lenne, ha lenne egy kis ősz is. Itt nem olyan szép, színes ez az évszak, mint otthon, de én két okból azért mégis nagyon szeretem (1. nemsokára vége a szezonnak és az erőltetett menet után végre szusszanhatunk egy kicsit... 2. lassan itt a sült gesztenye ideje... imádom!)
Van itt a városban egy hely, ahol nyáron fagyit árulnak, ősszel sült gesztenyét, télen pedig forralt bort. Náluk a legfinomabb a gesztenye, nagyon kis profi gesztenyesütőjük van és szerencsére nem égetik szénné a gesztenye héját (mint ahogyan azt itt szokás).
Azért is várom még a gesztenye-szezont, mert tavaly "kifejlesztettem" egy gesztenyepüré masszát, amit idén szeretnék kicsit tovább finomítani, remélem úgy sikerül, ahogyan azt elterveztem.

2011. szeptember 15., csütörtök

Az őrségi zöldségbotrány 3.

Őrségi zöldségbotrány: megvezették az osztrák vállalkozót?

Az Őrségben nagyüzemi zöldségtermelésbe kezdő Peter Erath szerint abban hibáztak, hogy a telkeket nekik átadó személynek elhitték, minden további nélkül fúrhatnak kutakat, s arról sem informálták őket, hogy a terület nemzeti parkban van. Erről beszélt a vállalkozó lapunknak Kumkirnban.

2011. szeptember. 15. csütörtök | Szerző: Kiss Tamás

...
Az osztrák céget tulajdonló Peter Erath érdeklődésünkre elmondta, bizonyára követtek el hibákat, de végig jóhiszeműen jártak el. Hibáztak abban, hogy a telkeket nekik használatra átadó személynek elhitték, hogy a földeken minden további nélkül fúrhatnak kutakat, s arról sem informálták őket, hogy a terület nemzeti parkban van. Erre a hatóság emberei hívták fel a figyelmüket, amikor közölték, hogy a kútfúráshoz engedélyt, a már elkészültekhez pedig fennmaradási engedélyt kell kérniük. Peter Erath szerint az akkor kiszabott bírságot kifizették, egy szombathelyi vállalkozást pedig megbíztak azzal, hogy a Nyugat-Dunántúli Környezetvédelmi és Vízügyi Felügyelőség által megszabott augusztus 15-ei határidőig adja be a kutak fennmaradási engedélyezéséhez szükséges dokumentumokat. Eme cég késlekedése miatt lekésték a határidőt, ezért egy hét halasztást kértek és kaptak.
(A környezetvédelmi és vízügyi felügyelőség megtudtuk: mivel a vízjogi fennmaradás engedélyezéséhez szükséges dokumentumok nem érkeztek be a megadott augusztus 15-ei határidőre, a törvényi előírások szerint a hatóság augusztus 22-én saját maga rendelte el az eljárás elindítását.)

Az osztrák vállalkozó szerint jóhiszeműen jártak el Peter Erath (balról) és ügyvédje, dr. Johannes Stieldorf szerint: ha illegálisan akartak volna termelni, akkor nem fektetnek be ennyit Fotó: Szendi Péter
Az osztrák vállalkozó szerint jóhiszeműen jártak el Peter Erath (balról) és ügyvédje, dr. Johannes Stieldorf szerint: ha illegálisan akartak volna termelni, akkor nem fektetnek be ennyit Fotó: Szendi Péter

A tervek elkészítésére általuk újonnan megbízott vállalkozás kérelmére a kutak vízjogi fennmaradási engedélyezésére irányuló eljárást az előzetes vizsgálatot lezáró határozat jogerőre emelkedéséig a hatóság felfüggesztette, s arra hívta fel a figyelmet, hogy az előzetes eljárást kezdeményező kérelmet (és egy másik, egy 210 ezer forintos igazgatási szolgáltatási díjról is rendelkező végzés értelmében a hiánypótlást is) október 31-ig nyújtsák be.
Peter Erath úgy gondolja, hogy eddig a határidőig kell beadni az engedélyezéshez szükséges papírokat. (Meglepődött, amikor tőlünk meghallotta, hogy mi hangzott el a magyar parlamentben.) A vállalkozó érdeklődésünkre elmondta, a kutakból (amelyek mélysége szerinte nem haladja meg a 30 métert) az engedélyeztetéshez szükséges vízmintavétel érdekében húzták a vizet napi 3-4 órában, s mivel nem akarták, hogy a kutak környékén gyűljön fel, ezt a mennyiséget csepegtették el aztán a földeken. Peter Erath arra is kitért, mivel az általa használatba vett területen korábban is nagy parcellás gazdálkodást folyt, nem gondolt arra, hogy ehhez külön engedélyt kell kérnie, s megismételte: nem tudta, hogy a földek nemzeti parkban fekszenek.

- Elhittük, hogy minden rendben van, és ennek ellenkezőjére nem figyelmeztettek minket. Azóta azon dolgozunk, hogy ezt helyrehozzuk - fogalmazott Peter Erath, hozzátéve: cége minőségi, bevizsgált zöldségeket szállít az európai piacokra, a gazdálkodás során a nemzetközi GLOBALGAP- Jó Mezőgazdasági Gyakorlat - követelmény és teljesítési kritérium rendszere szerint dolgoznak.

A vállalkozó végül elmondta: hosszú távú (köztük földenergiával működő üvegházak létesítését is tartalmazó) tervekkel, munkahely teremtési szándékkal vágott bele az őrségi zöldségtermesztésbe, és nagyon sok támogatóra talált. Mint hozzátette: ha illegálisan akart volna termelni, akkor nem fektet be ennyi pénzt és energiát a projektbe.
Végül annyit: az MTV Híradójának tudósítása szerint az osztrák vállalkozó munkásait a természetvédelmi őrök öntözés közben tetten érték. Rendőri közreműködéssel lefoglalták a traktorját, majd természetkárosítás miatt feljelentést tettek ellene.

(forrás: vasnepe.hu)

"Nem tudtuk...", "Elhittük..."
Az egész annyira átlátszó, hogy az már szinte fáj.
Elhiszi valaki, hogy a "jóhiszemű osztrák" úgy vesz mezőgazdasági használatba több hektárnyi földet, hogy a megvezetett szegénynek fogalma sincs arról, hogy ez a bizonyos földterület egy nemzeti park területén van vagy hogy nem jár utána a hatályos jogszabályoknak és előírásoknak, mielőtt több millát befektet rajta?
Na ne mááá!

Pár dolgot én azért még megkérdeztem volna az osztráktól:
1. Járt-e már az Őrségben autóval vagy ezen a durván 50 kilométeres szakaszon, a burgenlandi Kumkirn és Viszák/Kisrákos között magán helikopterrel vagy repülőgéppel közlekedik-e? 
Ugyanis az "Őrségi Nemzeti Park" táblák büszkén hirdetik az utak szélén, hogy itt bizony nemzeti park területén járunk.
2. Ha nem ért magyarul, akkor gondolt-e már arra, hogy beszerezzen egy német-magyar szótárt és megnézze, mit is jelent a "nemzeti" és a "park" szó németül?
3. A saját hazájában milyen előírásokat kellene betartania egy Natura 2000 besorolás alá eső területen?

Nem tudom miért, de most valahogy A kőszívű ember fiaiból az a rész jutott az eszembe, amikor Baradlay Richárd kiadta az új jelszót a csapatának: "Nyergelj, fordulj!"

2011. szeptember 13., kedd

Az őrségi zöldségbotrány 2.

Őrségi zöldségbotrány: pénzbüntetés és tiltás az osztrák cégnek

A hatóság 900 ezer forintos bírsággal sújtotta azt az osztrák érdekeltségű társaságot, amely engedélyek nélkül folytat intenzív öntözéses zöldségtermesztést az Őrségben. A céget továbbá eltiltották a vízkivételtől, a vegyszerezéstől, elrendelték a kutak lezárását, a szivattyúk eltávolítását, az azok működtetéséhez szükséges energiaellátó-rendszer kiépítésére kért engedélyre pedig nemet mondtak.

2011. szeptember. 13. kedd | Szerző: Kiss Tamás

Mint arról beszámoltunk: az Őrségi Nemzeti Parkban, védett, ráadásul Natura 2000-es, vagyis EU oltalom alatt álló természetvédelmi területen, Viszák, illetve Kisrákos környékén egy osztrák zöldségtermelő cég három mély víznyerő kutat is fúrt, s ugyancsak engedély nélkül a helyi hagyományos (védett) kisparcellás művelési móddal szöges ellentétben álló intenzív, öntözéses, kemizált zöldségtermelésbe kezdett.
A Nyugat-Dunántúli Környezetvédelmi és Vízügyi Felügyelőség betiltotta az engedély nélkül fúrt kutak használatát, ennek ellenére a földeken a munka múlt szerdai ottjártunkkor is folyt. Az említett hatóságtól azt is megtudtuk, hogy július 6-án hivatalból úgynevezett kötelezési eljárást indítottak a viszáki és a kisrákosi ingatlanokon engedély nélkül létesített fúrt kutak vízjogi fennmaradási engedélyezési tervdokumentációjának benyújtására és a kisrákosi ingatlanon folyamatban lévő tevékenység felfüggesztésére.
A hatóság közleményéből az is kiderült, hogy a "kutak vízjogi fennmaradási engedélykérelmét az előzetes vizsgálati-környezetvédelmi engedélyezésre irányuló eljárás jogerős lezárását követően, a döntés figyelembe vételével fogják elbírálni, ami által biztosítható, hogy a természetvédelmi érdekek maradéktalanul érvényre jussanak és az Őrségi Nemzeti Park létrehozásának céljaival megegyező döntés szülessen." A felügyelet addig is figyeli az érintett ingatlanokon folyó tevékenységet, és a jogszabály által meghatározott jogkövetkezményeket alkalmazza.
A téma a parlament hétfői ülésén is szóba került, a vidékfejlesztési miniszterhez címzett kérdésében Bana Tibor, országgyűlési képviselő - aki felszólalása szerint Rába Kálmán megyei közgyűlési képviselővel korábban már megkeresték az Őrségi Nemzeti Park igazgatóját, majd levelet írtak a Nyugat-Dunántúli Környezetvédelmi, Természetvédelmi és Vízügyi Felügyelőség igazgatójának - azt tudakolta, hogy a nemzeti ügyek kormánya milyen lépéseket tervez a magyar termőföld megvédése érdekében, milyen módon kíván gátat szabni a külföldiek térhódításának, hogyan számolják fel a zsebszerződések által teremtett helyzetet?
Válaszában dr. Ángyán József államtitkár arra emlékeztetett, hogy a természetvédelmi őrszolgálat június 21-ei jelentése nyomán a Nyugat-Dunántúli Környezetvédelmi és Vízügyi Felügyelőség Nyugat-Dunántúli Környezetvédelmi és Vízügyi Felügyelőség az osztrák vállalkozót már másnap felszólította az engedély nélküli tevékenység befejezésére, majd 30-án is megtette ugyanezt, a vízjogi engedélyek bemutatására pedig augusztus 15-i határidőt szabott. Ángyán József közlése szerint az erre vonatkozó, utólag benyújtott kérelmeket szeptember 5-én elutasította hatóság, ennek ellenére szeptember 6-án és 7-én is azt tapasztalták, hogy az osztrák vállalkozó nem hagyott fel a tevékenységével. Az államtitkár arra is kitért, hogy szeptember 9-én ezért a hatóság 900 ezer forintos bírsággal sújtotta az illető társaságot, továbbá eltiltotta a vízkivételtől, a vegyszerezéstől, továbbá a kutak lezárását, a szivattyúk eltávolítását is elrendelték, az azok működtetéséhez szükséges energiaellátó-rendszer kiépítésére kért engedélyre pedig nemet mondtak. A cég fellebbezése nem halasztó hatályú, az említett intézkedések meg fognak történni.
Ángyán József arról is tájékoztatott, hogy "megszületett a döntés, hogy büntetőjogi feljelentést teszünk, az eszközök lefoglalása következik, ha ez sem akadályozza meg a tevékenységében, és végül a kisajátítás eszközével fogunk élni. Vagyis a saját nemzeti érdekeinket a saját területünkön megvédjük."

(forrás: vasnepe.hu)

A "... saját nemzeti érdekeinket a saját területünkön megvédjük" szellemében nem kellett volna már sokkal korábban felébredni? Hogyan fordulhatott elő, hogy ez az ügy egyáltalán idáig fajuljon? És miért nem akarják felülvizsgálni a vas megyei zsebszerződéseket? Amúgy meg olyan hajdenagyot nem mondott az államtitkár úr ezzel a mondatával. Az lenne végre a valami, ha a nemzeti érdekeinket nemcsak a saját területeinken, hanem azon túl is megpróbálnák megvédeni.

Azt sem értem, hogy a kútfúró cég felelőssége miért nem merül fel akkor, amikor egy nemzeti park területén engedély nélkül végeznek professzionális kútfúrást? Valószínűleg nem a román napszámosok tervezték meg és ásták ki ásóval meg kapával a lyukakat és telepítették a kutakat.

Az osztrákra kirótt 900000 forintos pénzbüntetést meg én személy szerint nevetségesnek tartom. Ennek a 4000 eurót el nem érő pénzbüntetésnek nem hiszem, hogy olyan nagyon-nagyon elrettentő hatása lesz majd a hasonló pofátlanságokkal szemben. Az osztrák paraszt valószínűleg szívja a fogát (a saját anyját 10 euróért is eladná szellemében), de röhögve kicsengeti, ha lejár a határidő és aztán majd szépen ügyeskedik tovább, magyar földön.

2011. szeptember 9., péntek

Az őrségi zöldségbotrány 1. - Ez azért több, mint botrányos

Hiába a hatósági tiltás az Őrségben

Botrányos: engedélyek nélkül vegyszerez, fúr és termel az osztrák a nemzeti parkban

Védettebbnél is védettebb területeken folytat nagyüzemi zöldségtermesztést egy osztrák vállalkozó, aki a víznyerő kutakat is engedély nélkül fúratta és használja a hatósági tiltás ellenére is.

2011. szeptember. 08. csütörtök | Szerző: Kiss Tamás

Vészjelzés érkezett az Őrségből: civil természetvédők és más  helybeliek is jelezték, hogy az Őrségi Nemzeti Parkban, védett, ráadásul Natura 2000-es, vagyis EU oltalom alatt álló természetvédelmi területen, Viszák, illetve Kisrákos környékén egy osztrák zöldségtermelő cég három mély víznyerő kutat is fúrt, s ugyancsak engedély nélkül a helyi hagyományos (védett) kisparcellás művelési móddal szöges ellentétben álló intenzív, öntözéses, kemizált zöldségtermelésbe kezdett. 
A helyiek arról is tájékoztattak, hogy a Nyugat-Dunántúli Környezetvédelmi és Vízügyi Felügyelőség betiltotta az engedély nélkül fúrt kutak használatát, ennek ellenére az öntözés, a zöldségtelepítés, a műtrágyázás, sőt, a vegyszerezés is folyik. Arról is értesültünk, hogy bár az osztrákok munkahelyteremtés címen léptek fel, a földeken románok dolgoznak.

Van ilyen? Lehetséges mindez az Őrség szívében? Megnéztük.
Viszák határában, a kisebb parcellák takarásában hatalmas területen tényleg folyik a zöldségtermesztés, s azt is láthattuk, hogy az öntözéstől több helyen vizes a föld, a kút mellett nagy a sár.

Engedély nélkül fúrt kút, amiből öntöznek is. Balról Máté Mihály természetvédelmi őr Fotó: Kiss Teodóra
Engedély nélkül fúrt kút, amiből öntöznek is. Balról Máté Mihály természetvédelmi őr Fotó: Kiss Teodóra

A faluban megtudtuk, hogy a román munkások az öreg malom melletti konténerekben laknak, s autóikat meg is találtuk ott. A Kisrákos határában lévő szintén hatalmas zöldség-ültetvénynél aztán magukat a munkásokat is felleltük, lehettek vagy tízen, szorgosan kapáltak, nem messze tőlük egy osztrák rendszámú autó cirkált, kevéssel arrébb egy rendszám nélküli traktor szórt valamit a földre.

Ottjártunkkor is nagy munka folyt a szántóföldön Fotó: Kiss Teodóra
Ottjártunkkor is nagy munka folyt a szántóföldön Fotó: Kiss Teodóra

A munkások vezetőjének tűnő férfi német nyelven próbálta szóvá tenni, hogy miért készítünk róluk fényképeket, kísérőnk, Máté Mihály természetvédelmi őr, tájegységvezető igazolványát látva azonban szelídebb hangnemre váltott, s azt hajtogatta: Alles in Ordnung!

Román rendszámú autók parkolnak a munkások szállásául szolgáló konténer mellett Fotó: Kiss Teodóra
Román rendszámú autók parkolnak a munkások szállásául szolgáló konténer mellett Fotó: Kiss Teodóra

Hogy minden rendben lenne? Nos, az Őrségi Nemzeti Park Igazgatóságát vezető dr. Markovics Tibor szerint szó nincs erről. Mint elmondta, június végén észlelték, hogy a természetvédelmi területen engedély nélkül kutat fúrnak, s ezt azonnal jelentették is a Nyugat-Dunántúli Környezetvédelmi és Vízügyi Felügyelőségnek. Az említett hatóságtól megtudtuk, hogy a  másnapi (június 23-ai) ellenőrzésnél kiderült, hogy a viszáki külterületi ingatlanon fúrt kút kialakítása befejeződött, a felügyelőség munkatársai ugyanakkor azt is felfedezték, hogy ott jártukkor ugyan éppen nem, de Kisrákos külterületén is folytatnak fúrást.

Az öntözés és a vegyszerezés hatására gyorsabban nő a zöldség Fotó: Kiss Teodóra
Az öntözés és a vegyszerezés hatására gyorsabban nő a zöldség Fotó: Kiss Teodóra

Az Őrségi Nemzeti Park Igazgatóság június 30-án  újabb bejelentést tett, miszerint Kisrákos külterületén újabb kútfúrási munkálatok kezdődtek meg. A felügyelet munkatársai még aznap helyszíni ellenőrzést tartottak, s mivel a munkálatokat végző osztrák állampolgárok a tevékenységhez szükséges engedélyt nem tudták bemutatni, megtiltották a fúrás folytatását. A hatóság ezt követően, július 6-án hivatalból úgynevezett kötelezési eljárást indított a viszáki és a kisrákosi ingatlanokon engedély nélkül létesített fúrt kutak vízjogi fennmaradási engedélyezési tervdokumentációjának benyújtására és a kisrákosi ingatlanon folyamatban lévő tevékenység felfüggesztésére. A hatóság közleményéből kiderül: "a kutak vízjogi fennmaradási engedélykérelmét az előzetes vizsgálati-környezetvédelmi engedélyezésre irányuló eljárás jogerős lezárását követően, a döntés figyelembe vételével fogják elbírálni, ami által biztosítható, hogy a természetvédelmi érdekek maradéktalanul érvényre jussanak és az Őrségi Nemzeti Park létrehozásának céljaival megegyező döntés szülessen. A felügyelet addig is figyeli az érintett ingatlanokon folyó tevékenységet, és a jogszabály által meghatározott jogkövetkezményeket alkalmazza."
Ezek után pedig arról, hogy az osztrákok miként is kerültek az őrségi földekre. Nos, a területeket a helyi lakosoktól pár éve egy magyar személy vette meg, majd a szóban forgó 60 hektár nemrégiben egy svájci-magyar állampolgárságú férfi tulajdonába került, aki a területek feletti rendelkezési jogot átadta a földeket aztán egybeszántó, vegyszerező, kutakat fúró, a nagyüzemi zöldségtermesztést elindító osztrák vállalkozónak.

Dr. Markovits Tibor szerint a fenti tevékenységek egyikére sincs hatástanulmány, engedély, ráadásul mindegyik beláthatatlan nagyságú károkat okoz. Az intenzív öntözés hatására az erózió nyomai például több helyen máris jól látszanak, nem beszélve arról, hogy néhány, gyep művelési ágban lévő területet az osztrák vállalkozó szántóföldként használ.

És ez még nem minden, a környékbeliektől ugyanis azt is hallottuk, hogy Viszákon egy 200-250 főnek munkát adó zöldségfeldolgozót is felhúzna az osztrák vállalkozó, aki ehhez (munkahelyteremtés címén) EU-s és kormányzati támogatást is szeretne igényelni.

Én meg azt mondom, hogy ha ugyanezt Ausztriában próbálná megcsinálni egy magyar, akkor a csendőrök öt perc alatt rátennék a bilincset, mondta az egyik falubeli, dr. Markovits Tibortól pedig megtudtuk, hogy dr. Illés Zoltán környezetügyért felelős államtitkárt is tájékoztatták a fejleményekről, s a politikus egyik munkatársa már járt is a helyszínen.

Ez mind szép és jó, csakhogy, mint azt mi magunk is láttuk: a nagyüzemi zöldségtermesztés most is, s ki tudja még meddig folyik - engedély nélkül.  Megtudtuk: az osztrák Paul Erath áll a projekt mögött. A vállalkozóval telefonon váltottunk szót: a fúrási és a zöldségtermesztési engedélyekkel kapcsolatosan kitérő választ adott, a vegyszerezést viszont határozottan tagadta. Azt ígérte: később személyesen nyilatkozik a projektről. Keresni fogjuk.
(Forrás: vasnepe.hu)

???
Utazzunk képzeletben egy kicsit, de ne sokat, csak pár kilométert nyugat felé, az országhatár másik oldalára. Képzeljük el, hogy burgenlandi földön egy magyar gazda... ja, hogy már itt megakad a történet?
Hát igen, ilyen abszurd helyzet csak nálunk fordulhat elő. Mindenki érzi, hogy nincs ez így jól, az illetékes hatóságok meg mégis csak egymásra mutogatnak és szépen nem tesznek semmit... de mégis: kivárnak. Azért az tök jó, hogy szépen megvizsgálgatják, hogy ki illetékes meg ki nem, meg hogy a közigazgatási eljárásra vonatkozó 30 napos határidőket szépen betartják... amíg ketyegnek a 30 napok, addig legalább a zöldségek nőhetnek, az osztrák meg tovább bűnözhet.
Nem akarok Trolliával példálózni, de mégis ezt kell tennem (nem szeretek itt élni, de sok minden van, amit átmentenék otthonra).
1. Itt külföldi nem szerezhet tulajdonjogot, de még rendelkezési jogot sem termőföld felett (sem).
2. Rendszám nélküli traktor? Aber hallo!
3. Naturschutzgebiet és engedély nélkül fúrt kút? Na neee! (Persze vegyszerezni itt is vegyszereznek, aztán meg az almát világszerte eladják, mint "Bio"-t.)
4. Hogy az itteni almaföldeken dolgozó külföldi melósok konténerben lakjanak az almaföld mellett, az egy napig nem fordulhatna elő, mivel akkor egyből felvetődne velük kapcsolatban pár kérdés:
Ezeknek az embereknek van bejelentett tartózkodási helyük?
Feketén dolgoznak itt?
Befizetnek utánuk minden adót és járulékot a közösbe, amiből aztán majd finanszírozhatjuk az útfelújításokat, az iskolát vagy bánomisénmit?
És nem csak a szomszéd paraszt,  a polgármester, a helyi seriff vagy a carabinieri kérdezősködne, de azonnal megjelenne a Guardia di Finanza is... és az nagyon durva.

Én ezt az egész őrségi helyzetet NEM ÉRTEM.
NEM ÉRTEM.

Június végén vették észre... feltételezem, hogy ha a földeket pár éve vásárolták fel a helyiektől, akkor a nagyipari mezőgazdasági munkálatok nem idén június végén kezdődtek el... De jó, tegyük fel, hogy elhiszem, hogy június végén. Most szeptember eleje van, két és fél hónap alatt addig jutottak, hogy mindenki értesített mindenkit. Sőt, még dr. Illés Zoltán is tud róla. Úgy tűnik ez az ügy őt nem nagyon hatja meg, mivel nem érzi szükségét, hogy személyesen megjelenjen a helyszínen, viszont leküldte egy munkatársát... köszönjük, tényleg sokat segítettek! Valaki látta a híradóban? (Amúgy meg a vörösiszap-katasztrófa elmismásolása után ugyan mit várjunk?)

A legjobban az tetszik, hogy "A felügyelet figyeli az érintett ingatlanokon folyó tevékenységet, és a jogszabály által meghatározott jogkövetkezményeket alkalmazza".
Nem semmi. Ugyan milyen jogkövetkezményeket? Kiküldenek majd egy felszólítást vagy egy kötelezést újabb 30 nap után, amiben benne, lesz, hogy ejnye-bejnye és a kézhezvételtől számított 15 napon belül a fellebbezést hatóságunkhoz kérjük benyújtani? És ha minden jól megy, mire leesik az első hó, talán el is utasítják azt.

Ha a törvények, jogszabályok használhatatlanok és ezt tudják is, akkor miért nem lehet jókat alkotni?
Lassan kezdem elhinni, hogy Magyarországon minden lehetséges. Bármit megtehetsz - feltéve, hogy nem vagy magyar?

2011. szeptember 3., szombat

Ebéd 2000 felett

Nagyon rég nem voltunk a hegyekben, úgyhogy már igencsak ideje volt, hogy felkerekedjünk.
Úti célunk ezúttal Trollia legnagyobb és legszebb hegyitó-csoportja, a Spronser Seen - a hivatalos magyar nevét nem igazán tudom. Már régóta készültünk erre a magashegyi kirándulásra.


Aznap reggel ugyanolyan korán keltünk, mintha dolgozni mennénk, mert el akartuk kerülni a turistaáradatot. Tavaly ugyanis már egyszer nekiiramodtunk ennek a túrának, de akkor olyan "későn" értünk oda a felvonóhoz, hogy esélyünk sem lett volna emberi időben feljutni a hegyre, akkora sor kígyózott a pénztár előtt.
Úgyhogy most aztán nagyon rákészültünk a reggelre.

A Hochmuth kora reggel a fürdőszobánk ablakából. A felvonó a hegy közepén lévő világosabb foltig visz fel.
Sokéves tapasztalatunk azt mutatja, hogy a túrázós népek 9.00-10.00 között indulnak meg a hotelekből, így mi már a 7.40-es busszal elindultunk Dorf Tirolba, hogy elkerüljük a tömeget. Ennek a falunak a szélén, 630 méter magasan található a Hochmuth Seilbahn, ami 1361 méter magasságig repíti fel az embert, a marketing szöveg szerint 4 perc alatt... bár nekem egy örökkévalóságnak tűnt, mire felértünk.

Innen indulunk és oda érkezünk
Dorf Tirol és alatta Meran
Maximum 20 ember és 1 kutya utazhat a kabinban
Ő volt a +1. utas
A hegyi felvonótól több turistaútvonal is indul fel a hegycsúcsra vagy éppen a tavakhoz. Mi a 22-es túraútvonalat választottuk, ami aztán a 23-asba torkollik, az visz fel a tavakig.
Szerencsére jó háromnegyed órán keresztül nem találkoztunk másokkal, így az erdőben még egy kóbor mókust is láthattunk a fák között ugrálni. Mivel én nagyon el tudok szöszölni a gombákkal, így a csendes túrázásunk nem tartott túl sokáig, lassan beértek bennünket az utánunk indulók.


Elég változatos terepen vezetett az út a Mutkopf Gasthausig.


A Mutkopf Gasthaus 1654 méteren, a szokásos troll konyhával és árakkal várja a vendégeket. Mi ehelyett a felemelő, kulináris élvezet helyett inkább folytattuk az utunk...


...míg Macit meg nem csípte egy hegyi méhecske - végre kiderült, hogy nem allergiás a méhcsípésre, hurrá! Kényszerpihenőt kellett beiktatnunk.

Itt pihentünk, szikrázó napsütésben
Valahol ott lent lakunk
Hegylakó
Közben szépen befelhősödött az ég. Kicsit el is bizonytalanodtunk, hogy folytassuk-e tovább az utat vagy sem, de aztán nem adtuk fel. Jól döntöttünk, mert amikor már 2000 méter magasságában, az erdőhatár felett jártunk, a felhők továbbálltak és kitisztult az ég.

Nem szívesen lettem volna a szemközti hegyen, ott biztosan esett az eső
2000 méter felett
Amerre a szem ellát, mindenütt csak kövek
 
A képeken talán nem látszik, de elég nehéz terepen vezetett az utunk, délben megálltunk egy "előebéd" erejéig.
 

Egy kis pihenő után folytattuk az utunk.

Újra csak kövek
és kövek

és egy kis víz
és kövek.
A kövek egyhangúságát apró virágok törték meg.


És újra kövek jöttek.

Ezekről a kövekről külön bejegyzést írok majd, mert nagyon érdekes - számomra hihetetlen - történet fűződik hozzájuk
 És végre megérkeztünk a tórendszer első tavához, ez volt a cél.


Pfitscher Lacke (2126 m)
Ebéd a "hazaiból"
A délután ebben a magasságban hűvös, pláne ha nem mozog az ember. Kicsit ejtőztünk és aztán ugyanazon az úton, amelyiken jöttünk, elindultunk haza. A visszaút sokkal hosszabbnak tűnt és kicsit nehézkesebb is volt, ami nem csoda, hiszen ekkor már 5 órája úton voltunk és a hegyről le sokkal megerőltetőbb - legalábbis nekem - a folyamatos fékezés miatt, mint a hegyre fel. Visszafelé már nem nagyon volt kedvem fényképezni, de jó, hogy mégsem csomagoltam el a gépet, mert találkoztunk egy nagyon szép pillangóval (ilyen szépet itt még nem is láttam).


Örülök, hogy megcsináltuk ezt a túrát, de be kell hogy valljam: a 2000 méter feletti világ nem az én világom. Az otthoni hegyek, dombok, völgyek, vizek, a növények és az állatok nagyon hiányoznak.

2011. szeptember 1., csütörtök

Tóparton

Az utóbbi hetekben nincs olyan rekkenő hőség  felénk, talán emiatt van, hogy ránk jött a mehetnék. Persze jó lenne hat nap munka után azon az egy szabadnapunkon, ami van délig aludni, de most valahogy inkább mégis csak menni kell és menni kell...

Múlt héten hosszú szünet után újra elmentünk a spondinigi tóhoz horgászni. Elég meleg volt, de szerencsére nem égetett a nap. Volt már halban gazdagabb napunk is, de összességében nagyon jó kis nap volt ez így is, kár lett volna kihagyni.

A szokásos helyünkön kisfiúk tanyáztak, úgyhogy most itt próbálkoztunk
Az új spiccbotom... a régit egy hatalmas amúr tönkretette
Az első akasztás
Mi lesz ez?
Potyka, szabadítás
És gyorsan vissza
Ezen a napon Macit kétszer is megtámadták a méhek. Korábban  méhecske nem csípte meg még soha, így nem tudtuk, hogy allergiás-e a méhcsípésre vagy sem.
Az első méh kora délután próbálkozott, de nem tudta megcsípni, viszont nagyon pórul járt szegény: kiszakadt a fullánkja.


A második támadás késő délután, a horgászat végén érkezett, amikor már indulásra készen álltunk. A kis szerencsétlen méh valahogy belemászott a dobozos kólába, Maci meg ivott belőle és majdnem le is nyelte a méhecskét. Csak azt láttam, hogy egy nagy hörpintés után hirtelen kiköpte a kólát és elkezdte püfölni a kólában úszó földet. "Hát te meg? Mit csinálsz?" "Majdnem megölt ez az állat!" Akkor láttam csak, hogy egy méhecskéről van szó. Persze a kiöntött cukros üdítő meg a csapatszellem egyből odacsábított még vagy három másik méhet is, így jobbnak láttuk, ha tényleg elindulunk haza.
Útközben Maci elkezdte nekem ecsetelni, hogy mit is csináljak, ha még egyszer ilyesmi történik vele. Több lehetőséget is felvázolt, a legjobban ez tetszett: miközben hívom a mentőket, rohanjak el a parkolóba és tépjem ki egy robogó benzincsövét, aztán meg dugjam azt le a torkán, hogy ha esetleg allergiás lenne a méhcsípésre, akkor ne fulladjon meg, míg a mentők megérkeznek. Remek, erre azt hiszem képtelen lennék.
 

Design by Amanda @ Blogger Buster