"Itt egy rét a virágoké, egy a pillangók tanyája. Három réten patak siet, négyet lép a gólya lába. Ötödiken túl az erdő, erdő, ami nincs kivágva. Hatodikról tóka bámul föl az égi felhőnyájra. Hetediket domboldalon esti hűvös szellő járja. Változtasson életeden az Őrségnek hét csodája!"

____________________________________________________________________________________________________________

Hétrétország:

2011. augusztus 2., kedd

Nyolc

Lehelkém 8 éves lett.


Kicsit furán viselkedett. Egész nap alig láttuk, ha láttuk is, akkor meg aludt. A szülinapját a szekrény mögötti kis vackában töltötte, amit ő maga épített.

Az egész úgy kezdődött, hogy... imádok gyűjtögetni, egyebek mellett papírtáska/szatyor mániám (is) van... Lehinek is. Én nagyon nehezen tudok megválni tőlük, ő pedig ha meglát egy üres szatyrot, akkor nincs az az erő, ami megállíthatná, egyszerűen nem bírja ki, hogy ne másszon bele vagy rá - a dobozokkal amúgy ugyanez a helyzet.
Hogy ne kelljen kidobnom a papírtáskákat, beletettem őket egy nagy műanyag dobozba, azt pedig beállítottam a szekrény mögé... valamire csak jók lesznek még...
Lehi először csak a műanyag doboz tetejét szemelte ki magának, azon tanyázott napokig. Aztán gondolt egyet, valahogyan leszenvedte a doboz tetejét, a szatyrokat meg kirámolta belőle. Ez lett a végeredmény:

Ez csak a kezdet... a szekrény mögött van a folytatás
Totális téboly, megőrjít... főleg akkor, amikor éjjel elkezd pakolászni, mert valami nem úgy áll, ahogyan azt ő szeretné. Minden nap elhatározom, hogy ma lesz az a nap, amikor megszüntetem ezt a csatateret, de aztán meg mégsem.
Lehi olyan, mint egy gyerek. Vannak kedvenc dolgai, de egy idő után elfelejti vagy megunja őket. Egyszer erre is rá fog unni és akkor majd összepakolok utána. Addig hagyom, hadd élje ki magát... olyan kis lelkesen tud pakolászni.

0 megjegyzés:

Megjegyzés küldése

 

Design by Amanda @ Blogger Buster