"Itt egy rét a virágoké, egy a pillangók tanyája. Három réten patak siet, négyet lép a gólya lába. Ötödiken túl az erdő, erdő, ami nincs kivágva. Hatodikról tóka bámul föl az égi felhőnyájra. Hetediket domboldalon esti hűvös szellő járja. Változtasson életeden az Őrségnek hét csodája!"

____________________________________________________________________________________________________________

Hétrétország:

2011. július 18., hétfő

Szeretnék egy Paripát

Pár éve történt itt, Trolliában... nagyon nehéz élethelyzetben voltunk és szörnyűséges helyen is dolgoztam akkor, röviden: minden összejött.
A sok szomorúság közepette az volt a nap fénypontja, amikor délutánonként felkerekedtünk és róttuk a köröket a hegyek által körülölelt, igencsak szűk völgyben és egyfolytában csak tervezgettünk és nyugtatgattuk egymást, hogy minden jó lesz és megoldunk mindent... máig nem tudom, hogyan éltük túl azt az időszakot.
Történt egyszer, hogy az utunk épp egy kisebbfajta ranch mellett vezetett, ahol a kerítés mellett egy Paripa álldogált egymagában és szomorúan nézte a kerítés túloldalán hajladozó füvet. Megsajnáltuk, megetettük, megsimogattuk.
Ő pedig rákezdett a mondókájára, de nem iázott, hanem szabályosan panaszkodott... olyan keservesen és olyan nagyon mondta a magáét, hogy az embernek szinte belefájdult a szíve. Mondtam is neki, hogy ha lehetne én bizony Isten elvinném innen... de sajnos a csillagok állása még nem olyan...
Azt hiszem, ekkor határoztam el, hogy mindenképp szeretnék egy Paripát... mármint egy csacsit, akinek Paripa lesz a neve.

Egy igazi Paripa - a 2012-es naptárunkból

8 megjegyzés:

Timi írta...

jajj de aranyos! nekem is szimpatikusak a szamarak, bár még nem gondoltam a tartásukra. viszont tyúkokat szeretnék, dísznek :)

J. írta...

Megértem, hogy "csak" dísznek. Én sem tudnék megenni senkit sem azok közül az állatok közül, akik majd egyszervnálunk fognak lakni... pláne ha nevük is lesz már... olyan durva lenne pl. megenni Gyuri kakast vagy Tapsi nyuszit pörköltnek...

Timi írta...

Igen, 2 óra jóllakottság miatt nem szívesen venném el az életét. Talán vegának kellene lennem, de még nem sikerült.

Vadpipacs és Napraforgó írta...

A mi Paripánk a Vasi Falumúzeumban született 2011. aug. 20-án és Bolyhoskának hívjuk... :o)

J. írta...

Kedves Vadpipacs és Napraforgó!
De jó Nektek! Micsoda szép születési dátum ez egy paripának! Bolyhoskáról van valahol egy fénykép, amit meg lehetne nézni? Nagyon szeretem a csacsikat J.

Vadpipacs és Napraforgó írta...

Kedves J.;
íme az egy napos Bolyhoska... A történet csupán annyi, hogy egy július eleji kirándulós napunkon ( szokásos Őrség- túránk során) zárás előtti utolsó pillanatban az éjszakai őr szíves engedelmével beestünk a szombathelyi Skanzenbe. Végigkísért bennünket; a kisfiam egyből beleszerelmesedett egy kicsit goromba kecskébe, de a csacsi vitte a pálmát... Mikor megtudta, hogy lesz pici Paripa, megadta a portás bácsinak a telefonszámomat, hogy tudja értesíteni. Telt- múlt az idő; aug. 20-án koncerten voltunk Szigligeten, telo kikapcsolva. Az üzenet este 8 után jött, másnap irány Szombathely. Így van ez jól- az ígéret kötelez. Szeretek Emberekkel találkozni... :o) Üdv: Andrea, Bömbi, Csaba
Ja, egy apróság: az esküvőnk a veleméri templomban volt. Merthogy imádjuk az Őrséget.

J. írta...

Kedves Andrea, Bömbi és Csaba!
Lehet, hogy túl béna vagyok, de Bolyhoskát még mindig nem látom :( de igazán szép kis története van :)
Vas megyében az a jó, hogy sok Emberrel lehet találkozni. Mi úgy tapasztaltuk (kiváltképp az Őrségben), hogy az adott szó ott tényleg kötelez... ez manapság nagyon ritka.
Szép esküvőtök lehetett! Egy nagyon kedves barátosném is a veleméri templomban mondta ki a boldogító igent.

Vadpipacs és Napraforgó írta...

Már ott vagyunk! A béna pedig valószínűleg én voltam... :o)
Az esküvőnk minden felhajtástól mentes volt, csak a "legkedvesebbek" voltak jelen. Kicsi a családom.

Megjegyzés küldése

 

Design by Amanda @ Blogger Buster