"Itt egy rét a virágoké, egy a pillangók tanyája. Három réten patak siet, négyet lép a gólya lába. Ötödiken túl az erdő, erdő, ami nincs kivágva. Hatodikról tóka bámul föl az égi felhőnyájra. Hetediket domboldalon esti hűvös szellő járja. Változtasson életeden az Őrségnek hét csodája!"

____________________________________________________________________________________________________________

Hétrétország:

2011. július 31., vasárnap

UPC 1.

Talán csak nem egy Undorító Pénzéhes Csürhe?

A műholdas UPC ügyélszolgálatát telefonon lehet elérni, a személyes ügyfélszolgálati pontok megszűntek. Nem gyanús ez egy kicsit az illetékes hatóságoknak?

Felvetődik bennem pár kérdés:

Hogyan működhet Magyarországon egy szolgáltató cég luxemburgi székhellyel, magyarországi képviselet és ügyfélszolgálati iroda nélkül? Off vagy shore vagy mindkettő?

Miért nem ingyenesen hívható telefonszámot biztosítanak a kedves ügyfelek részére a helyi tarifával hívható 06-40-...-es szám helyet?

Ha az ügyfélszolgálatot hívom, akkor miért Brassóban csörög ki a telefon?

Milyen ügyfélszolgálat az, ahol a telefon végén ülő, madonna-fejhallgatós urak és hölgyek csupán arra hivatottak, hogy rögzítsék a hívást és továbbítsák azt egy szupertitkos irodába, egy szupertitkos kollégának, aki bizonyára rettenetesen fontos pozíciót tölthet be, mivel őt közvetlenül nem lehet felhívni és minimum 2 napig tart, mire ő visszahív?


Hónapok óta szeretnék megszabadulni tőlük, de egyszerűen nem megy. Próbáltam higgadtan, próbáltam ingerülten, próbáltam az arany középúton maradva, de eredménytelen. Pontosabban eredmény az van, méghozzá nem is kevés: 80.534 Ft. Ebből "dth dvr kártérítés 65.000 Ft ".

Ez úgy tűnik, egy ügyvéd bevonásával megoldandó, becsületbeli ügy lesz...


... folytatása következik.

2011. július 18., hétfő

Szeretnék egy Paripát

Pár éve történt itt, Trolliában... nagyon nehéz élethelyzetben voltunk és szörnyűséges helyen is dolgoztam akkor, röviden: minden összejött.
A sok szomorúság közepette az volt a nap fénypontja, amikor délutánonként felkerekedtünk és róttuk a köröket a hegyek által körülölelt, igencsak szűk völgyben és egyfolytában csak tervezgettünk és nyugtatgattuk egymást, hogy minden jó lesz és megoldunk mindent... máig nem tudom, hogyan éltük túl azt az időszakot.
Történt egyszer, hogy az utunk épp egy kisebbfajta ranch mellett vezetett, ahol a kerítés mellett egy Paripa álldogált egymagában és szomorúan nézte a kerítés túloldalán hajladozó füvet. Megsajnáltuk, megetettük, megsimogattuk.
Ő pedig rákezdett a mondókájára, de nem iázott, hanem szabályosan panaszkodott... olyan keservesen és olyan nagyon mondta a magáét, hogy az embernek szinte belefájdult a szíve. Mondtam is neki, hogy ha lehetne én bizony Isten elvinném innen... de sajnos a csillagok állása még nem olyan...
Azt hiszem, ekkor határoztam el, hogy mindenképp szeretnék egy Paripát... mármint egy csacsit, akinek Paripa lesz a neve.

Egy igazi Paripa - a 2012-es naptárunkból

2011. július 3., vasárnap

Amikor fellobbannak a tüzek


Július 3-án, vasárnap este újra kigyúltak a tüzek Trolliában, a hegyekben.

Az Ifinger
A Hochmuth
Jézus Szent Szívének ünnepe ez. Ezen a napon Isten emberszeretetét ünnepeljük, ami abban teljesedett ki, hogy Isten Egyszülöttét adta nekünk, aki a végtelen szeretet eszközévé tett "emberi szívvel" szerette a világot.

Jézus Szent Szívének kultuszát Alacoque Szent Margit-Mária látomásai szentesítették a 17. században. Ő már kislánykorában belső hangokat kezdett hallani és látomásai voltak. Novíciátusának ideje alatt folytatódtak a rendkívüli jelenségek, állandó eksztatikus állapotban volt, ezért elöljárói vizsgálatot rendeltek el, melyek inkább megaláztatást jelentettek. A fogadalomtétel előtti napon kirendelték, hogy őrizze a kolostor szamarait. Egy bokorba húzódva imádkozott és megvilágosodást kapott Krisztus kínszenvedéseiről. Ebben az időben kapta az első magán-kinyilatkoztatásokat Jézus Szent Szívéről. Az állandó, kíméletlen megpróbáltatások közben Krisztus egyre inkább feltárta előtte Szent Szívének titkát... Különösen az emberi hálátlanságot fájlalta. Margit egyik legmegrázóbb látomásában Krisztus szeretettől lángoló szívét látta. Az előtte megjelenő Jézus a Szív tisztelőinek az engesztelést, a hónap első péntekjén való gyónást, áldozást kötötte lelkükre. Margit mindjárt a Szent Szív különös oltalmába ajánlotta magát.
Ezt a felajánlást később egészen napjainkig jámbor egyének és közösségek, városok és nemzetek követik.

Hogy a trollok jámbor lelkek-e vagy sem, arról köztük élvén inkább nem nyitnék vitát, egy azonban bizonyos: 1796 óta, amikor is Tirolt Jézus Szent Szívének oltalmába ajánlották, ez az ünnep az egyik leglátványosabb vallási és egyben nemzeti ünnepükké lett.

A 16. században I. Maximilian császár azt a kiváltságot adományozta Tirolnak, hogy nem kötelesek a saját határaikon túl zajló háborúkban részt venni, sem pedig ezeket a harcokat anyagi eszközökkel támogatni, ennek fejében azonban a saját földjük védelméről maguk kötelesek gondoskodni.
Ez a kiváltság mindig is egy szálka volt a bécsi udvar szemében. 1796-ban II. Ferenc német-római császár harckészültséget rendelt el birodalmában... Tirolban is. Ez azt jelentette, hogy minden fegyverviselésre alkalmas férfi katonai kiképzésben részesült. Alig telt bele három hét és máris egy 7000 fős sereget vezényeltek ki a déli határvonalra. A háború teljesen  felkészületlenül és váratlanul érte a helyieket. Ezen körülmények között határozták el az elöljárók, hogy egységesen egész Tirolt Jézus Szent Szívének oltalmába ajánlják, ezáltal reméltek isteni segítséghez jutni a nagy bajban. Ez az ünnepélyes eskü egy példaértékű egyesítő köteléket hozott létre egész Tirolban, melynek nyomán az önkéntesek száma addig soha nem tapasztalt méreteket öltött és végezetül a tiroli csapat Andreas Hofer, a nagy szabadságharcos vezetésével vereséget mért a francia seregekre.

Azóta minden évben Jézus Szívének vasárnapján fellobban a tűz, többnyire szívek, keresztek "INRI" és "IHS" jelek formájában, a világháborúk által szétszabdalt Tirol hegyein.

Ez, a Tirol egységét jelképező ünnep az Olaszországhoz csatolt Déltirolban 1961-ben új jelentéssel párosult. 
Ebben az évben Jézus Szíve napján, a június 11-ről 12-re virradó éjjelen, mint minden évben, ekkor is fellobbantak a hegyi tüzek, ám emellett 37 darab magasfeszültségű villanyoszlop is a levegőbe repült, megbénítva ezzel az észak-olaszországi iparterületek áramellátását. Ez a kereken 50 évvel ezelőtti éjszaka "Feuernacht" néven vonult be a helyi történelembe.
A "terrorista cselekedetet" az akkori helyi földalatti mozgalom, a Déltiroli Felszabadító Bizottság (BAS - Befreiungsausschuss Südtirol) követte el azzal a céllal, hogy felhívják a világ figyelmét a "Déltirol-problémára"... Sikerült.

2011. július 1., péntek

Végre nem esett!

Újra elmentünk Ultentalba, de most egy kicsivel feljebb, az 1141 méter magasan fekvő Zoggler-See (Lago di Zoccolo) partját jártuk be. És végre sütött a nap, híre-hamva sem volt esőnek, szélnek!


Ez a duzzasztott tó hatalmas, a legnagyobb ebben a völgyben. Számomra elég megfoghatatlan méretei vannak: a vízmélység a 63 métert is eléri, a vízfelülete pedig 143 hektár.
A víz színe a nap erejétől függően változik, szinte egyik pillanatról a másikra a haragos feketétől a tengerzöldig mindenféle árnyalat megfigyelhető itt.

A felgyülemlett hordalék és a halak
A tavat egy biciklizésre, futásra, túrázásra, vagy éppen nordic walkingra is alkalmas erdei úton lehet körbejárni.

Ha útközben megpihennénk...
Ilyen kis ösvények vezetnek le a tóhoz
Az a hosszúkás sötét folt a két fa között a vízben: egy nem túl kicsi hal
A tavat tápláló kristálytiszta hegyi patak telis-tele van icipici sebes pisztrángokkal
Ahol a patak lassan tóvá változik
Élet a tó körül:

A szakik
Annak ellenére, hogy a duzzasztott tavakban tilos fürödni, igazi beach-hangulat volt a másik oldalon

Sárga és zöld... szeretem
Ritka pillanat: egy lábatlan gyík
A lepkéket is nagyon szeretem
Valaki nagyon dolgozik
A gombákat is nagyon szeretem...
...úgy látszik, ő is :)
Lehetne a címe az is, hogy a "Nagy zabálás"... csak nehogy rosszul legyen a kis mohó
Az erdei manók sajnos nem voltak otthon
 

Design by Amanda @ Blogger Buster