"Itt egy rét a virágoké, egy a pillangók tanyája. Három réten patak siet, négyet lép a gólya lába. Ötödiken túl az erdő, erdő, ami nincs kivágva. Hatodikról tóka bámul föl az égi felhőnyájra. Hetediket domboldalon esti hűvös szellő járja. Változtasson életeden az Őrségnek hét csodája!"

____________________________________________________________________________________________________________

Hétrétország:

2011. június 8., szerda

Örökké nem eshet

Tegnapelőtt esett, tegnap esett, ma egész délelőtt esik... de ettől függetlenül nagyon jól telik a szabink (leszámítva persze azt, hogy itt vagyunk és nem otthon).

Tegnapelőtt esett. Elvonatoztunk a szomszéd városba, van ott egy nagyon jó kis horgászbolt. Vásároltunk pár holmit a  hétre tervezett horgászatunkhoz... amiből az időjárás miatt valószínűleg mégsem lesz semmi.

Tegnap esett. Elbuszoztunk a szomszédos völgybe (Ultental/Val d'Ultimo). Elég felhős volt az ég, amikor elindultunk, úgyhogy az eső nem ért váratlanul. Csak az első, legalacsonyabban fekvő településig, St.Pankraz/San Pancrazio-ig mentünk, beljebb-fejebb a völgyben még meglehetősen zord az időjárás, kell még kb. 1 hónap, mire felmelegszik a levegő.

Ez a falu egy tipikus hegyi falu. Kicsit emlékeztet trolliai pályafutásom első helyszínére... Rendezett kis házak, tiszta utcácskák, rengeteg virág mindenütt. Ha egy idegen megjelenik a falu egyik végében, akkor mire a másik végébe ér, ott már tudják, hogy jönni fog. Az itt élők a maguk megszokott kis mindennapjait élik, a városra jellemző nyüzsgés és stressz nélkül. Nem nagyon érdekli őket a külvilág gondja-baja, az időjáráson kívül más nem igazán foglalkoztatja őket.

Feszület az út szélén
Virágok mindenütt
Letűnt idők emlékei
A régi épületek fokozatosan eltűnnek és ilyenek épülnek helyettük
A völgyben a 41,4 km hosszú Falschauer/Valsura folyik, aminek a vizét több helyen is felduzzasztották, az így kialakított mesterséges tavakra épülő öt vízi erőmű gondoskodik a völgyben élők energiaellátásáról.


A falu felett, 804 m magasan fekszik a völgy első tava, a Pankrazer See/Lago di Alborelo, ahol szép nagy pisztrángok laknak.


Mire a tóhoz értünk, már rendesen szakadt az eső, így behúzódtunk egy nagy fa alá és ott uzsonnáztunk meg. Vittünk magunkkal kenyeret, szalámit, sonkát, kenőmájast, paradicsomot meg persze egy kis édességet is.


Szinte egyik pillanatról a másikra lepték el a felhők a völgyet, az eső meg csak esett és esett. Hirtelen őszvégi idő kerekedett.

A busz indulásáig itt várakoztunk
Biztos, hogy máskor is eljövünk a tóhoz. Amolyan feltöltődős, turistáktól mentes hely ez és szerencsére nincs is messze tőlünk.

Utolsó pillantás a tóra

4 megjegyzés:

Pupa írta...

A horgászszívem sajog amikor ilyen képeket látok.
A kispatakok úgy látom az eső ellenére is tiszták maradnak, biztos a tározók zsilipelése miatt.
Mondjuk így lehet kiszámíthatatlan a vízjárása...
Minden esetre a képen az a befolyó rész biztos ad pisztrángot ...áhhh már de rég pecáztam.

J. írta...

Ne is mondd, mi is régen pecáztunk. Erre a hétre nagyon beterveztük, össze is készítettünk mindent, indulásra készen állunk minden nap... csak a jó idő nem akar megérkezni.

Timi írta...

drukkolok ! a falu így is szép, de én utálom az esőt.

J. írta...

Így a 4. nap elteltével már én is...

Megjegyzés küldése

 

Design by Amanda @ Blogger Buster