"Itt egy rét a virágoké, egy a pillangók tanyája. Három réten patak siet, négyet lép a gólya lába. Ötödiken túl az erdő, erdő, ami nincs kivágva. Hatodikról tóka bámul föl az égi felhőnyájra. Hetediket domboldalon esti hűvös szellő járja. Változtasson életeden az Őrségnek hét csodája!"

____________________________________________________________________________________________________________

Hétrétország:

2011. június 23., csütörtök

Bárcsak...

...ugorhatnánk egy nagyot az időben. Egyre többet gondolok a kis házra. Pontosabban egyfolytában arra gondolok. Álmodozás, tervezgetés, rajzolgatás, radírozgatás és újra rajzolgatás, számolgatás, osztás-szorzás, újságnézegetés, építészeti könyvek bújása...

Március volt, gondoltunk egyet és lementünk Salföldre egy kis lélekmelengetésre. Busszal mentünk Ábrahámhegyig, onnét pedig gyalog tovább, átkeltünk a falu határában lévő kőtengeren és megérkeztünk Salföldre. Aznap nem csináltunk semmi mást, csak újra és újra bejártuk ennek a parányi kis falunak a maga három utcácskáját és ámultunk és bámultunk. A Káli-medence talán legegységesebb és leghagyományosabb faluképe tárult elénk.
A falu a magyar falvak tipikus életútját járta/járja be. A 19. század végén több, mint hatszázan éltek itt, jelenleg az állandó lakosok száma azt hiszem, nem éri el az ötvenet sem. Annak idején, amikor divattá vált ezen a vidéken nyaralót venni, Salföldön is sok városi "gyüttment" vett magának házat, olcsó pénzért. Aztán persze a határnyitás után megjelentek az elmaradhatatlan osztrákok, németek, hollandok is a környéken.  Egy-egy minőségi házfelújítást követően ma már csillagászati összegekért lel új gazdára egy-egy porta... Ez az érem sötétebbik oldala.
Aminek viszont örülni kell az az, hogy ebben a faluban sikerült megmenteni a megmenthetetlennek tűnőt: a hamisíthatatlanul magyar faluképet.

Innék egyszer egy teát ebben az ábrahámhegyi teázóban, ami télen nincs nyitva.
Salföld felé
A kereszt mellett a kőtenger egyik köve

Természetesen ez a hagyományos falukép nem magától maradt fent. Egy építész házaspár, nevezetesen Kúti Mária és Petrovics László áldozatos munkájának és elhivatottságának köszönhető, hogy sikerült megőrizniük a Káli-medence népi építészetét ebben a kis faluban.

Számomra a mai napig felfoghatatlan és érthetetlen, hogy miért nem nézhet ki minden magyar település "magyarul"... A babakék és rózsaszín házak után most a mediterrán villák, a skandináv típusú házak, meg a modern irányzatok idejét éljük... de miért? Fel nem foghatom, mi alapján döntik el a pecsétet a papírra rányomók, hogy mi az utcaképbe illő, és mi nem az... Persze ez csak egy naiv értetlenkedés részemről, tudom én, hogy egy-egy borítékkal vagy éppen egy fél disznóval kinyithatatlannak tűnő kapukat is ki lehet nyitni.

A falu szélén található a Salföldi Természetvédelmi Major, amit nem tudtunk megnézni, mivel "szezonon kívül" voltunk ott - remélem, egyszer erre is sor kerül -, de ezt leszámítva is nagy élményben volt részünk.


2 megjegyzés:

Pupa írta...

Megnézném, ugyan ezeket a képeket nyári hangulatban...
Én is képzelődöm. Milyen jó lehet egy balatoni borfröccsöt meginni a hűvös tornácon, nyugiban, melegben, déli jóllakottan, méhzümmögésben, mindenki alszik, a macska is, a távolban ügyködik valaki, a harmadik kertben, nem zavar, csak este felé mozdulok ki a közeli patakra egy órányi horgászatra, vagy ha nincs kapás rákászni -finom lesz az holnap ebédre-.

Timi írta...

Nagyon szép! Már régóta készülünk arrafelé, bár konrét falut még nem néztünk ki magunknak. Illetve átutazóban voltunk 2 éve, és még autóból nézve is nagyon szép dolgokat láttunk.
A tervezgetés pedig jó dolog :)
A véleményem a mai "divatos" házakról ugyanez.

Megjegyzés küldése

 

Design by Amanda @ Blogger Buster