"Itt egy rét a virágoké, egy a pillangók tanyája. Három réten patak siet, négyet lép a gólya lába. Ötödiken túl az erdő, erdő, ami nincs kivágva. Hatodikról tóka bámul föl az égi felhőnyájra. Hetediket domboldalon esti hűvös szellő járja. Változtasson életeden az Őrségnek hét csodája!"

____________________________________________________________________________________________________________

Hétrétország:

2011. június 25., szombat

Őrségi Vásár

Ma délelőtt 10 órakor hivatalosan is megnyílott a XXXI. Őrségi Vásár. Részletes programok: itt. Azt nem tudom, hogy nekünk mikor lesz részünk újra ebben a forgatagban. Előző nyáron azon a néhány, Őrségben eltöltött napon olyan nagyon jól éreztük magunkat!

Biztos idén is ott lesz a kirakodóvásárban az a kedves erdélyi asszonyság (azt hiszem, kincses Kolozsvár mellől való), akitől megvettük azt a két, gyönyörű szép terítőt meg a fehér terítőhöz tartozó 5 darab kis szalvétát, amiket az édesanyja készített.


Szerettem volna tőle "rendelni" 6 db szalvétát a másik terítőhöz is.


Szerintem a hölgy azt gondolta, hogy csak viccelek, pedig nem. Ki is fizettük volna neki előre ott helyben, de azt mondta, hogy ő azt nem szeretné, mert fél, hogy ha mégsem sikerülne lebonyolítani ezt az egészet, akkor vajon mit gondolnánk mi őróla. Meg mondta, hogy ők Nagyrákoson is ott szoktak lenni a Völgyhídi Vásárban...  Mondtuk neki, hogy mi (legnagyobb szívfájdalmunkra) nagy valószínűséggel még évekig nem fogunk tudni ezekre a programokra hazautazni... A vége a nagy egyezkedésnek az lett, hogy felírtam neki a számom, mondta, hogy hívni fog...
Sajnos nem lett az egészből semmi... magamat ismerve még azt is el tudom képzelni, hogy rosszul írtam fel a telefonszámot. Remélem, hogy csakis emiatt nem jött össze és a hölgy idén is ott árulja az anyukája által készített, gyönyörű portékáit a vásárban... és azt is remélem, hogy sok ember vásárol tőle.

Nem tudom miért, de úgy érzem, találkozni fogunk még... szeretném. Annyi szép holmi hiányzik még a majdani, maráckai életünkhöz. De jó is lesz!!!

2011. június 23., csütörtök

Bárcsak...

...ugorhatnánk egy nagyot az időben. Egyre többet gondolok a kis házra. Pontosabban egyfolytában arra gondolok. Álmodozás, tervezgetés, rajzolgatás, radírozgatás és újra rajzolgatás, számolgatás, osztás-szorzás, újságnézegetés, építészeti könyvek bújása...

Március volt, gondoltunk egyet és lementünk Salföldre egy kis lélekmelengetésre. Busszal mentünk Ábrahámhegyig, onnét pedig gyalog tovább, átkeltünk a falu határában lévő kőtengeren és megérkeztünk Salföldre. Aznap nem csináltunk semmi mást, csak újra és újra bejártuk ennek a parányi kis falunak a maga három utcácskáját és ámultunk és bámultunk. A Káli-medence talán legegységesebb és leghagyományosabb faluképe tárult elénk.
A falu a magyar falvak tipikus életútját járta/járja be. A 19. század végén több, mint hatszázan éltek itt, jelenleg az állandó lakosok száma azt hiszem, nem éri el az ötvenet sem. Annak idején, amikor divattá vált ezen a vidéken nyaralót venni, Salföldön is sok városi "gyüttment" vett magának házat, olcsó pénzért. Aztán persze a határnyitás után megjelentek az elmaradhatatlan osztrákok, németek, hollandok is a környéken.  Egy-egy minőségi házfelújítást követően ma már csillagászati összegekért lel új gazdára egy-egy porta... Ez az érem sötétebbik oldala.
Aminek viszont örülni kell az az, hogy ebben a faluban sikerült megmenteni a megmenthetetlennek tűnőt: a hamisíthatatlanul magyar faluképet.

Innék egyszer egy teát ebben az ábrahámhegyi teázóban, ami télen nincs nyitva.
Salföld felé
A kereszt mellett a kőtenger egyik köve

Természetesen ez a hagyományos falukép nem magától maradt fent. Egy építész házaspár, nevezetesen Kúti Mária és Petrovics László áldozatos munkájának és elhivatottságának köszönhető, hogy sikerült megőrizniük a Káli-medence népi építészetét ebben a kis faluban.

Számomra a mai napig felfoghatatlan és érthetetlen, hogy miért nem nézhet ki minden magyar település "magyarul"... A babakék és rózsaszín házak után most a mediterrán villák, a skandináv típusú házak, meg a modern irányzatok idejét éljük... de miért? Fel nem foghatom, mi alapján döntik el a pecsétet a papírra rányomók, hogy mi az utcaképbe illő, és mi nem az... Persze ez csak egy naiv értetlenkedés részemről, tudom én, hogy egy-egy borítékkal vagy éppen egy fél disznóval kinyithatatlannak tűnő kapukat is ki lehet nyitni.

A falu szélén található a Salföldi Természetvédelmi Major, amit nem tudtunk megnézni, mivel "szezonon kívül" voltunk ott - remélem, egyszer erre is sor kerül -, de ezt leszámítva is nagy élményben volt részünk.


2011. június 11., szombat

Virágzás napjai 2011 helyett

Az Őrségben - remélhetőleg szikrázó napsütésben - a Virágzás napjai programsorozat zajlik éppen... de nagyon szeretnénk most ott lenni...

 Mifelénk meg csak sír az ég... már egy hete folyamatosan esik az eső. Rátelepedett a hegyekre egy rettenetesen vastag felhőréteg. Esélytelen, hogy megpillanthassuk a napot.

Az esős napoknak köszönhetően Carlos Ruiz Zafón: Angyali játszma című könyve által a húszas évek Barcelonájának utcáin jártam.


Két éve olvastam tőle először egy könyvet, ami az első számú kedvencem lett. Ez volt A szél árnyéka.


Már most sajnálom, hogy az Angyali játszmának is vége lesz egyszer.

Eredetileg úgy terveztük, hogy Veronába megyünk a szabadságunk második felében, de mivel az ég csak nem akart kitisztulni, kénytelenek voltunk ezt a programot elhalasztani. Pedig nagyon szeretjük azt a várost! Egy igazi kultúrsokk Shakespeare-idézetekkel a házfalakon...

Shakespeare fogadja a belvárosba érkezőket
Júlia szülői háza
Ifjúság...
...bolondság... szerelem...
Júlia szobra a belső udvarban
Az erkély
A házban:

Ha reménytelen... Írj e-mailt Júliának!
Rómeóék háza nem látogatható, jelenleg is a leszármazottak lakják
Ha az ember nyitott szemmel jár, ilyen kincseket találhat a házak falán:


Az Arénába pont akkor emelték be daruval az Aida monumentális méretű díszleteit.


Verona háztetői felett:


Üzen a múlt:


Dante
A rengeteg élmény feldolgozásához ideális helyszínt nyújtanak a régi épületek árnyékában megbúvó, hangulatos kis kávézók.


Remélem, idén újra eljutunk ide...
 

Design by Amanda @ Blogger Buster