"Itt egy rét a virágoké, egy a pillangók tanyája. Három réten patak siet, négyet lép a gólya lába. Ötödiken túl az erdő, erdő, ami nincs kivágva. Hatodikról tóka bámul föl az égi felhőnyájra. Hetediket domboldalon esti hűvös szellő járja. Változtasson életeden az Őrségnek hét csodája!"

____________________________________________________________________________________________________________

Hétrétország:

2011. május 27., péntek

Szabadság

Idén június 6-tól 10-ig leszünk szabadságon, 5 teljes nap... - Elképzelni sem tudom, mi lesz jövő nyáron, ha esetleg elkezdjük a munkálatokat a telken... de egyelőre inkább nem is izgatom magam ezen, mert ez még nagyon arrébb van -.

Még jó, hogy idén nem terveztük, hogy hazamegyünk... 2 nap menne el az utazással, maradna 3, ami nagyjából nem elég semmire... pláne saját kocsi nélkül... meg Lehelkét sem akarjuk felesleges stresszhelyzeteknek kitenni... Így idén inkább maradunk Trolliában.
Szépen el is terveztük, hogy ezt a rengeteg szabadidőt hogyan töltjük majd el: horgászunk, megnézzük újra Veronát, bringázunk és túrázunk, talán még egyet horgászunk... és uzsgyi, már el is telt az 5 nap. Remélhetőleg az égiek sem húzzák keresztül a terveinket.

Tavaly nagyon jól éreztük magunkat mind a hárman otthon - az Őrségben, Körmenden és tágabb környéken.
Lehikéről külön dokumentumfilmet kellene forgatni... olyan aranyos, tiszta extázisban telik a nyaralása első napja... annyira tudja, hogy nem otthon és nem is itthon vagyunk, hanem valahol egészen máshol. Szabályosan imád a körmendi Berki Panzióban lakni. Mindent megszagol, össze-vissza jár a kis orra (amit úgy szeretek), a feje meg föl-le, jobbra-balra. Felfedező körutakat csinál, nézelődik az ablakban ülve, állva, feküdve. Bemászik mindenhová... kétség nem fér hozzá, nagyon szeret nyaralni.

Lehelke a Berki Panzióban nagyon figyel
Felfedező körút a folyosón
Egyik kedvenc relax-odúja
Másik kedvenc relax-odúja
Tavaly jó nagyokat kirándultunk, szikrázó nyári napsütésben...  az Őrségi Vásárban jól le is égtünk mindketten. A karomon még a mai napig meglátszik a nap ereje és a tavalyi nyár.

Őrségi lombok alatt

2 megjegyzés:

Timi írta...

Hmm. Mostanában egyre többször eszembe jut, hogy kellene a lakásba egy cica. Pedig én inkább kutyás vagyok, és volt egy időszak amikor távol tartottam magamat a macskáktól. De újabban egyre aranyosabb cicákkal találkozom.

J. írta...

Régen én is kutyás voltam és el sem tudtam képzelni azt, hogy egy macskával éljek együtt. Ma már azt nem tudnám elképzelni, hogy Lehi nélkül éljünk. Nagyon lehet őt szeretni és ő is nagyon tud szeretni.

Megjegyzés küldése

 

Design by Amanda @ Blogger Buster