"Itt egy rét a virágoké, egy a pillangók tanyája. Három réten patak siet, négyet lép a gólya lába. Ötödiken túl az erdő, erdő, ami nincs kivágva. Hatodikról tóka bámul föl az égi felhőnyájra. Hetediket domboldalon esti hűvös szellő járja. Változtasson életeden az Őrségnek hét csodája!"

____________________________________________________________________________________________________________

Hétrétország:

2011. május 18., szerda

Marácka

Marácka nagyon szép kis falu, nekünk a legszebb. Legelőször 2010 elején jártunk ott. Tél volt és nagyon hideg. A Fő utcán, a buszmegálló felé ballagtunk éppen, amikor valami különös dologra figyeltünk fel. Hosszú idők óta nem volt részünk ilyen élményben.

Aki szokott erdőt járni az tudja, milyen az erdő hangja, a csend hangja, amikor az ember és a gépek által gerjesztett zajok megszűnnek létezni. Nagyon szeretem, amikor rám telepedik ez a fajta csend.
Csak álltunk, füleltünk és szinte hangtalanul kérdeztük a másiktól "Te is hallod ezt?" Olyan végtelen békesség vett körül ott bennünket... csak mi voltunk és Marácka. Még az sem zavart, hogy mire a busz megérkezett, már rendesen átfagytak a tagjaim.

Fájó szívvel indult a busz velünk Őriszentpéter felé. Ahogy elértük Marácka határát, a rádióban az egyik kedvenc Quimby dalom sorai csendültek fel, a Csík zenekar előadásában.

video

"Most múlik pontosan
engedem hadd menjen
szaladjon kifelé belőlem
gondoltam egyetlen
nem vagy itt jó helyen
nem vagy való nekem
villámlik mennydörög
ez tényleg szerelem

látom, hogy elsuhan
felettem egy madár
tátongó szívében szögesdrót
csőrében szalmaszál
magamat ringatom
még ő landol egy almafán
az Isten kertjében
almabort inhalál

vágtatnék tovább veled az éjben
az álmok foltos indián lován
egy táltos szív remeg a konyhakésben
talpam alatt sár és ingovány

azóta szüntelen
őt látom mindenhol
meredten nézek a távolba
otthonom kőpokol
szilánkos mennyország
folyékony torztükör
szentjánosbogarak fényében tündököl

most múlik pontosan,
engedem hadd menjen
szaladjon kifelé belőlem
gondoltam egyetlen
nem vagy itt jó helyen
nem vagy való nekem
villámlik mennydörög
ez tényleg szerelem."

Csak az ezt követő nyáron láttuk újra kedves kis falunkat, amikor az egész zöldben és virágokba borulva pompázott. Olyan gyönyörű volt minden. Még a mi gazzal benőtt, elvadult kis telkünk, a rajta árválkodó romos kúttal is szinte csak úgy virult. Minden életre kelt. Akkor még nehezebb szívvel hagytuk ott Maráckát, mert tudtuk, hogy nagyon sok időnek kell eltelnie, amíg újra ott lehetünk.
Ennek lassan egy éve és nekünk rettenetesen hiányzik a falu...


1 megjegyzés:

Timi írta...

Eljön hamarosan a Ti időtök is!

Megjegyzés küldése

 

Design by Amanda @ Blogger Buster