"Itt egy rét a virágoké, egy a pillangók tanyája. Három réten patak siet, négyet lép a gólya lába. Ötödiken túl az erdő, erdő, ami nincs kivágva. Hatodikról tóka bámul föl az égi felhőnyájra. Hetediket domboldalon esti hűvös szellő járja. Változtasson életeden az Őrségnek hét csodája!"

____________________________________________________________________________________________________________

Hétrétország:

2011. március 28., hétfő

Átállás

Hát az órát azt sikeresen átállítottuk, már csak magamat kellene átállítanom valahogyan a trolliai időszámításra. Sajnos ez nem megy olyan könnyen. Ez itt nem a mi hazánk. 

Persze, az itteni vidéknek is megvan a maga szépsége, de ez másképp szép... már akinek tetszik az, hogy délután 5-től szinte nem látni a Napot a hegyektől, nincs naplemente és nincsenek színek, hogy csak elvétve lehet látni egy-két nagyobb testű állatot. Elszomorító. De ezen végül is nem kell csodálkozni, hiszen a trollok vagy megették azt, ami mozgott, vagy elvették az életterüket, így az állatok kénytelenek voltak máshol élőhelyet keresni maguknak. Kiírtották az erdők nagy részét, mert a béna almaültetvényeiknek kellett a hely... na, ez megint egy külön kis történet lesz egyszer.

A lényeg az, hogy bizony beletelik egy kis időbe, mire felvesszük az itteni ritmust. Van egy olyan érzésem, hogy ez évről-évre nehezebb lesz. Belegondolni sem merek abba, mit fogunk érezni akkor, ha majd egyszer felépül a házunk Maráckán és onnan kell majd visszajönnünk ide. Szerintem a szívem szakad majd meg minden egyes alkalommal.

2011. március 17., csütörtök

Hogyan történhet ez meg???

Bezárt a Teleház: országos jelentőségű programok maradhatnak el az Őrségben


Január elején bezárt az őrségi Teleház, és máig bizonytalan az újraindulása. Az intézmény sorsa kihathat az egész Őrségre. Sülyi Péterék amit csak lehetett, megpróbáltak már.

2011. február. 28. hétfő | Szerző: Kozma Gábor

Pályáztak, szponzorokat kerestek, pénzek után kilincseltek. Országos, sőt nemzetközi kitekintésű programjaikra azonban egyre kevesebb közpénz jutott, így idén januárban bezárt a Teleház. A hír megdöbbentette a kultúrabarátokat.

Virágzás napjai, Hétrétország, a szerek és porták fesztiválja, Természetesen, Őrség!, Mediawave, pajtaszínházi produkciók, koncertek, felnőttképzés, kiállítások és konferenciák sora: csupán néhány motívum az Őrségi Teleház sokoldalú ténykedéséből.

A Sülyi Péter vezette intézmény az elmúlt csaknem 20 évben megteremtette a maga törzsközönségét, amely vitte az Őrség jó hírét országban, világban. Aztán a válság ide is elért, egyre kevesebb lett a pénz, szűkült a pályázati lehetőség.

Sülyi Péter decemberben úgy döntött, nem nyitnak ki a télen. Márciust írunk, közeleg a nagy, mértékadó kulturális programok ideje. Ám a ház továbbra is zárva, csupán ügyeletet tartanak...

Sülyi Péter három hete azt nyilatkozta Magyarszombatfán, hogy a turistaszezon indulására ők is készen állnak. Pár napja viszont a következőket válaszolta kérdésünkre: Érzékelve a körülöttünk zajló változásokat, azt kell megállapítanom, hogy a civilség, mint húzóágazat szerepe lejárt mifelénk.

Mikor is volt az?, kérdezhetik a kétkedők. A válasz: a 90-es évek eleje-közepe táján, amikor a környék egyetlen bedobálós telefonfülkéje előtt álltunk sorba esténként Őriszentpéteren, majd dinamikus fejlődés következett be az elmúlt 10-15 évben. Az állandó elégedetlenség és olykor jogos panaszok ellenére nem lehet nem észrevenni, hogy kiépült a térség infrastruktúrája, virágzik a vendéglátás, amit a szaporodó magánberuházások igazolnak mondta, majd így folytatta: Meggyőződésem, hogy mindezt a felpezsdülést a kultúra impulzusa indította el. A gazdaságot a pénz mozgatja. Ha van pénz, a fejlődés magától bekövetkezik. Megengedve, de egyet nem értve, azt mondom erre: ha nálunk így történt volna, az Őrség ma egy sokkal érdektelenebb helye volna a világnak. Ma a példaadás sora az intézményi és gazdasági szereplőkön van, ez fogja eldönteni a térség jövőjét a következő években.

Őr Zoltán polgármester szerint is mérhető gazdasági haszna van a Teleháznak. - Népes és pénzes vendégkört vonzanak. Programjaikból vendéglősnek, szállásadónak, kisboltosnak egyaránt haszna van. Ha ez az intézmény bedől, akkor az negatívan hat a városra és az egész Őrségre is. Sajnos, az önkormányzat szegény, örülünk, ha működtetni tudjuk intézményeinket. Drukkolunk a Teleháznak.

(Forrás: vasnepe.hu )

"Országos, sőt nemzetközi kitekintésű programjaikra azonban egyre kevesebb közpénz jutott."

Törvényszerű, hogy ebben az országban minden jó kezdeményezés így kell, hogy véget érjen?
Én ezt nem akarom elhinni.

MI LESZ VELED, DRÁGA ŐRSÉG?


2011. március 15., kedd

Március 15.

Wass Albert: Emlékezés egy régi márciusra
Az erdőszélen hóvirág fehérlett.
Sarjadó gyepen az iskola
glédában állt, mint még soha.
Valaki a Talpra Magyart szavalta.
Aztán a tanító beszélt a szabadságról.
Hallgatta a sok parasztgyerek,
oldalt a jegyző, meg a pap
s tisztes, komoly, ősz emberek.

A harangozó tartotta a zászlót,
vén bajszos arcán zord egykedvűséggel.
S a tanító lelkesen magyarázta,
hogy mi is történt
ezelőtt sok, nagyon sok évvel.
Hősökről beszélt és csatákról
s arról, hogy miként folyt a vér,
amikor annyi ember meghalt
valamiért.

A többiek hallgatták némán.
Hitték is, nem is, a mesét.
Öreg volt már a múlt. Setét
s bizonytalan ködök takarták.
S egyszerre csak egy kisgyerek
hangosan megszólalt hátul:
„Édesanyám! Mi a szabadság?”

A tanítóban elakadt a szó.
Odanéztek mindannyian.
Az asszony pedig felsóhajtott
és azt felelte:
„Amikor hazajönnek a katonák, fiam.”

Ó, hóvirágos régi Március…!
Azóta mennyi vér ömlött megint,
s részeg torokkal hányszor ordították
közénk a véres jelszót, hogy „szabadság!”
Voltunk azóta hősök, mi magunk is.
Hősök, pribékek, árulók, gazok,
honmentők és hazátlanok,
voltunk minden, amit csak akartak
a habzó szájú álapostolok.

Négyszer szabadítottak föl azóta
propagandás vad próféciával
és mind a négyszer más zászló alatt!
És mind a négyszer esküdtek reá,
hogy most lettem szabad!

Hát ez a szabadság, emberek?
Szónokló, híres emberek!
Élők s holtak mind ezt akarták…?
S mi lesz, ha majd egy szép napon
megkérdezi egy kisgyerek:
„Édesapám, mi a szabadság…?”
Ó, hóvirágos régi Március…
Talán sóhajtunk egyet mi is akkor
és csak annyit mondunk csöndesen: fiam,
szabadság az, ha majd
hazatérhetünk mindannyian.
(Bajorerdő, 1947)

Valószínűleg élők s holtak NEM ezt akarták... a szónokló, híres emberek beszédírói talán elővehették volna a nemzeti ünnep közeledtének alkalmából a 12 pontot és megnézhették volna  hogy vajon egészen pontosan mit is kívánt annak idején a magyar nemzet?


És hol tartunk ma ehhez képest? Mi is valósult meg például a törvény előtti egyenlőségből, a közös teherviselésből, a sajtószabadságból?  Unió (Erdéllyel)? Nemzeti őrsereg? Katonaság? Alkotmány? Felelős minisztérium? He? Arról nem is beszélve, hogy ma is vannak politikai státuszfoglyok vagy hogy a Magyar Nemzeti Bank már régóta csak a nevében nemzeti.

És akkor mit is keresnek alaptalan állítások egy  televízió által élőben közvetített  ünnepi beszédben? Nem lett volna stílusosabb pusztán a régi, nagy hősöket és cselekedeteiket éltetni? Ja, persze nem, mert a beszédírókat nem ezért fizetik. Bocs. Amúgy meg a magyar embereknek úgysem tűnik fel a valótlan, mert már évtizedek óta csak hazudnak nekik éjjel is, meg nappal is.
És tényleg. Nem tűnik fel. A tömeg csak éljenez, tapsol. És integet, hogy jé, én is lehetek kisceleb,  végre benne vagyok a tévében, miközben kapaszkodik a kiosztott zászlóba meg a véletlenül narancssárga lufijába.

Persze ez is tipikus magyar... Nálunk kiszúrják az ember szemét egy lufival. Tőlünk pár száz kilométerrel arrébb ezt kicsit stílusosabban oldják meg: a nérói "Kenyeret és cirkuszt a népnek!" mintájára a "Pommes fürs Volk!", jobb helyeken pedig a "Schnitzel fürs Volk!" a divat. Persze az embereknek azért  előbb-utóbb leesik, hogy ez az egész csak elterelő hadművelet, de azért mennyivel kellemesebb sült krumpliba vagy rántott husiba harapni, mint üres lufikba kapaszkodni?

Vajon ha már nem osztanak lufit sem, akkor mibe kapaszkodnak majd? Elég lesz a levegő is? És ha majd azt sem adják ingyen?
 

Design by Amanda @ Blogger Buster