"Itt egy rét a virágoké, egy a pillangók tanyája. Három réten patak siet, négyet lép a gólya lába. Ötödiken túl az erdő, erdő, ami nincs kivágva. Hatodikról tóka bámul föl az égi felhőnyájra. Hetediket domboldalon esti hűvös szellő járja. Változtasson életeden az Őrségnek hét csodája!"

____________________________________________________________________________________________________________

Hétrétország:

2011. február 27., vasárnap

Hullócsillag

Tegnap este hét óra előtt egy fényesen ragyogó hullócsillag suhant át a csillagos égbolton. Eszméletlenül hosszú, széles, aranyszínű fénycsóvával hullott alá, mígnem végleg eltűnt a szemünk elöl. Még a nyári égbolton sem láttam soha ilyen szépet, ennyire fényeset, ennyire közelit… nemhogy februárban. Olyan hihetetlen volt.
„S valahányszor egy ember meghal idelent, egy csillaggal több gyúl ki odafönt s valahányszor egy ember születik, egy csillag elszalad a földre.”
(Wass Albert)
A Naptól ezer-százezer csillagászati egység távolságban található a gömb alakú Oort-felhő, ami egyesek szerint százmillió, mások szerint százmilliárd üstököst tartalmazhat. (1 csillagászati egység = a Föld és Nap átlagos távolsága =150 millió km.) Ebben a felhőben maradt fenn a Naprendszer legősibb anyaga. Az Oort-felhő anyaga egyre fogy, a becslések szerint eredeti tömegének már a felét elveszítette.
Az Oort-felhőből származnak a hosszú keringési idejű üstökösök, amelyek valószínűleg akkor jöttek létre, amikor a később Naprendszerré összeálló anyag még gömb alakú volt. Ezekre az üstökösökre többféle sors vár. Egyes üstökösök a nagy égitestek hatására az Oort-felhő belső tartományából kikerülhetnek a távolabbi, gömbalakú külső tartományba, vagy akár végleg el is távozhatnak onnan. Más üstökösöket pedig a közelben elhaladó csillagok gravitációs hatása a Naprendszer belső tartományaiba űz, ez utóbbiakat tudjuk közelebbről megfigyelni.

A Naprendszer belső tartományaiba kényszerült üstökösök a melegebb környezetben átalakulnak. Az üstökösök a Nap közelében járva jelentős anyagmennyiséget veszítenek. Az üstökös szilárd magjából, az üstökösmagból kiszabadul a por és a jéggé fagyott anyagok párologni kezdenek. Ebből keletkezik az üstökös látványos csóvája, a kóma és ebből származnak a parányi porszemcsék, a meteoridok. A néhány kilométer méretű üstökösmag mögött százezer kilométerekre is elnyúló csóva alakul ki.
Az üstökösök pályáját a Naprendszer testjei módosítják. A pályától függően mindössze néhányszor vagy néhány százszor keringenek a Nap körül, végül a Napba zuhannak, vagy valamelyik bolygóba, holdba csapódnak be. A valamelyik bolygó vagy hold vonzásába került üstökös a közeledés során darabokra szakadhat, eléghet a légkörben vagy becsapódva hatalmas krátert hoz létre, jelentős pusztítást idézve elő.

A meteorid kisbolygónál kisebb szilárd anyagdarabka a Naprendszerben. Ha a meteorid hullócsillagként elég a légkörben, akkor meteorról beszélünk. A földfelszínre leérő testek pedig a meteoritok.

Augusztus és november közepén a Föld egy-egy meteorfelhőn halad keresztül. A nyári üstököszáport a Perseidák okozták, a novemberit pedig a Leonidák. A nevüket csóvájuk irányáról kapták, Ha képzeletben visszafelé meghosszabbítjuk a meteor fénycsíkokat, akkor azok egyazon irányba mutatnak: az augusztusi raj a Perseus csillagkép felé, az őszi pedig a Leo (Oroszlán) csillagkép irányába.
Az augusztusi Perseidák a Swift-Turtle üstökösből származnak. Az üstökös körülbelül 120 év alatt végez egy keringést a Nap körül. Legutóbb 2001-ben találkozott a Föld a meteorraj legsűrűbb, a legszebb látványt produkáló részével. A következő „hullócsillag” dömpingre 2122-ben várható. A néphagyomány úgy tartja, hogy az augusztusi hullócsillagok Szent Lőrinc könnyei. Lőrinc 258. augusztus 10-én szenvedett vértanúhalált Rómában, kivégzése egybeesett a látványos meteorraj feltűnésével.
A novemberi Leonidák a Tempel-Tuttle üstökösből származnak. Ennek keringési ideje 33 év, ezért a novemberi Leonida meteorok gyakorisága is 33 évenként mutat maximumot. Legutóbb 1999 volt ilyen év. A 33 évenkénti maximumok erőssége változó, mert minden keringésnél változik kissé a porfelhő pályája, hat rá a bolygók tömegvonzása. A változó pálya miatt a Föld nem mindig találkozik a meteorraj legsűrűbb részével.

A legtöbb meteor már a 80 kilométeres magasság elérése előtt elég. A Föld légkörbe naponta 40 millió meteor csapódik be, a Földre naponta 20 tonna kozmikus anyag érkezik, döntő hányada mikroszkopikus porszemcsék alakjában. Egyes becslések szerint évente 500 darab meteorit éri el a felszínt, melyek mérete jellemzően egy üveggolyó és egy kosárlabda nagysága közé esik. De ezek közül alig 5-6 példányt találnak meg és válik ismertté a tudósok számára. Kevés olyan meteorit van, amely elég nagy ahhoz, hogy becsapódási krátert hozzon létre. Ehelyett szabadesésben érkeznek a felszínre és legfeljebb egy kis lyukat ütnek. Viszont a lezuhanó meteoritok már okoztak kárt vagyontárgyakban, állatállományban, sőt emberben is.

Az első magyar üstökösleírás:



0 megjegyzés:

Megjegyzés küldése

 

Design by Amanda @ Blogger Buster